Molnár T. Eszter: Stand up!

Egy majdnem normális család

Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is.

Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. 

Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.

Bakos Virág naplóját olvashatjuk, aki mindjárt 15 éves, egy háromgyerekes csonka család középső gyereke, anyukájuk más sok éve meghalt, édesapjuk egyedül neveli őket, bár még nem lábalt ki igazán a szomorúságból, életét sikertelenség kíséri stand-uposként, de apaként sem jeleskedik. A nővére segédkezik neki a gyerekek ellátásában és a család működtetésében, de néha ő is igazán sok, nem mindig úgy segít, ahogy kellene.

Eleinte Virág mindennapi életében rendben van minden, barátnője van, akivel megoszthatja gondjait, titkait és jól elvannak, de aztán elromlanak a dolgok. A nővérének nem úgy sikerül az érettségije, ahogyan kellene, rossz társaságba csöppen, az öccse verekedésbe keveredik, az apja szobájában egyre több borosüveget talál reggelente, és két fiú is máshogy kezd viselkedni vele, mint ahogyan addig. A nagynénje pedig mindenáron össze akarja boronálni templomba járó barátnőjét az apjával.

Gond van bőven, mégis nagyon élveztem Virág naplóját. Nagyon sok mai, fiatalokat érintő problémát felvonultat a könyv, kezdve a csonka családtól, az anya nélküli mindennapok nehézségéig, a kiközösítéstől a szerelemig, a barátságtól a melegség jelenségéig. Virág igazán magával sincs kibékülve, ezért éli meg annyira tragikusan a problémákat, de derekasan és tiszteletre méltóan megküzd minden egyes felmerült gubanccal, segít a nővérének, az öccsének, és az apját is sikerül bevonnia a problémák megoldásába. És éppen ezért, mert mindenkinek annyi problémája van, a sajátjához nem nagyon tud segítséget kérni senkitől, mert apja is el van foglalva a maga és élete sikertelenségével. Egyedül Berci, a Franciaországból édesapjához költözött osztálytársa és Dani figyelmére számíthat. Dani részéről ez egy kicsit másfajta figyelem, meglepő és kicsit érthetetlen Virág számára, de azért benne is nyiladoznak bizonyos érzések. 

A történet végére már-már igazi családként kezdenek működni, és Virág is tisztázni tudja magában, hogy mi a fontos, mit áldozzon fel miért és mi a legjobb neki. 

Tetszett, hogy nincs benne túldramatizálva semmi, nincsenek végletek, csak egy átlagos, hétköznapi, mégis különleges, kedves történet. Persze a nyomozással kapcsolatos akció, a valóságban nem tudom mennyire állja meg a helyét, de a mai fiatalok (is) azt hiszem bármire képesek. Még arra is, hogy lebuktassanak egy bűnbandát, pláne ha a nővérüket menthetik meg ezzel. :)

Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, humoros, üde, friss, fiatalos, éppen annyira, hogy egy szülő is jókedvűen és élvezettel olvassa. Ha jól sejtem, lesz folytatás is, amit mindenképpen szeretnék majd az olvasmányaim között tudni. 

10/10

Bea