Marente De Moor 1972-ben született Hágában, szépírói munkája mellett vezető holland lapok publicistájaként is tevékenykedik. 2010-es, A holland szűz című regényéért 2011-ben a legfontosabb holland irodalmi díjjal, az AKO Literatuurprijsszel, 2014-ben pedig az Európai Unió Irodalmi Díjával ismerték el.
A történetet a 18 éves fiatal lány, Janna szemszögéből ismerjük meg. Édesapja küldi a német vadászkastélyba, hogy vívóleckéket vegyen a kastély tulajdonosától, Ego von Böttichertől. Egonról először azt hittem, hogy az édesapja barátja, esetleg katonatársa volt, de később kiderült, hogy nem így van, és sokkal súlyosabb dolgok vannak a háttérben. Súlyosabbak, bár kicsit megfoghatatlanok, és Egont a történet végére sem tudtam teljesen megérteni. Mint ahogyan Janna sem, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az első szerelem érzését Egonra vetítse, arról pedig végképp nem sikerült fogalmat alkotnom, hogy Egon mit gondolt kettőjük kapcsolatáról. Mert kialakult köztük valami, ami a lány részéről szerelem volt, a férfi részéről nem tudom. Nem sikerült kiismernem Egont, bár azért valamennyire körvonalazódott, hogy miért olyan, amilyen és mi történt vele a háború alatt, amiben nagy szerepe volt Janna apjának, és Egon ebbe kicsit bele is bolondult, legalábbis én így éreztem.
A kastélyba érkezik még két kardvívótanonc, egy fiú ikerpár, akiknek édesanyja valamikor kapcsolatban lehetett Egonnal, a későbbiekben erre fény is derül. A történet folyamán fiaira hivatkozva többször is meglátogatja őket, de érezhetően más van a háttérben. A fiúk egymással szembeni kapcsolata elég szokatlan, sokszor nem is tudtam mire vélni. Mint ahogyan sokszor Janna viselkedését sem, mert nem érte be a majdnem apjával egyidős Egon iránti szerelmével.
Érdekes szereplői még a regénynek Heinz és Leni, a gondnok és házvezetőnő házaspár, akikben a hála és a társadalmi különbségek miatti ellenérzések vetekszenek, ezért elég furcsa a kapcsolatuk Egonnal, tulajdonképpeni gazdájukkal.
A vívásról is sokat olvashatunk, és betekinthetünk a titkos menzúra ceremóniájába. A menzúrára érkező társaság viselkedésében, kihívó magatartásában már érződik a széthúzás, a következő háború előszele, hazafias érzelmeiket hangoztatták némelyek és másokon is számonkérték ezt. Egonnak titkos ellenségei támadtak, és miközben még az előző háborúban ért veszteségeinek zavarodottságában élt, már a következő sötét felhője fenyegetett.
A történet vicces eleme egy kövér nyúl volt, aki Egon állata volt és igazán szokatlan példánya a nyúltársadalomnak. Jelenléte meglehetősen érdekes, ám mégis beleillik a könyv hangulatába. Vagy éppen feszültségoldásra volt hivatott.
A komor hangulatban folyó cselekményben végig ott lebegett egy nagy megmagyarázhatatlan feszültség, mintha csak előrevetítené azt a sötét véget, ami majd bekövetkezik.
Annak ellenére, hogy nem teljesen volt számomra megfogható a cselekmény minden mozzanata, nem értettem mindig a szereplők érzelmeit, cselekedeteit, mozgatórugóit, sokszor csak úgy áradtak össze-vissza a gondolatok, az érzések, mégis volt egy olyan hangulata a könyvnek, ami miatt szívesen olvastam, mert néha jó az embernek belemerülni egy kis titokzatosságba, érthetetlenségbe, nyomasztóba, hogy aztán fellélegezhessen, hogy ő csak egy olvasó.
Azt gondolom, olvasnék még az írónőtől, mert sikerült megragadnia a figyelmemet, és megdolgoztatni a gondolataimat, igyekeztem magyarázatokat találni a cselekményekre, próbáltam megérteni az embereket, az eseményeket, és nem utolsósorban olvasmányosan, szépen ír.
8/10
A könyvet köszönöm a Libri Kiadónak!
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése