Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Hamarosan itt a húsvét, és Simona már nagyon várja, hogy egy teljes hetet a nagymamájával tölthessen Áhusban. De a nagyi fáradt és szétszórt, valami baj lehet vele. Ahogyan a házával is... Simona ugyanis sóhajtozást és nyikorgó lépteket hall a házban található Sóhajok szobája felől, a kertben álló hatalmas kőszobrok pedig folyton elmozdulnak. 

És ki üzenhet a kislánynak azzal a régi magnóról meg-megszólaló, sürgető figyelmeztéssel?

Még jó, hogy Simona mindig számíthat a barátai, Billie és Aladdin segítségére, ha egy rejtély megoldásáról van szó.

A múlt héten, igaz nem gyerekkönyvről volt szó, de szembetalálkoztam egy könyvvel kapcsolatban egy olyan kérdéssel, hogy hány éves kortól ajánlanám azt a könyvet. Hát meg kell mondjam, elég nehéz helyzetbe kerültem, mert én is már nagyon "fiatal" korom óta olvasok, és Anya már elég korán szabad kezet adott az olvasmányaim kiválasztásában, emellett pedig még most nagyon szeretem a gyermek- és ifjúsági könyveket, amik meg ugye nem éppen az én korosztályomnak íródnak. :)

Ezért egy ilyen kérdésre elég nehéz válaszolnom,  erről a dologról sokat tudnék még elmélkedni, de ezt majd egy külön bejegyzésben fogom megtenni.

Kristina Ohlsson ezzel az Üveggyerekek sorozatával szerintem új műfajt teremtett a gyermekkönyv irodalomban, méghozzá megalkotta a gyermekkrimi műfaját. Tudom, tudom,  sok nyomozós gyermekeknek íródott könyv van már, de az írónő könyveiben a nyomozások nem csak játékos kalandoknak tekinthetők, hanem ettől sokkal összetettebb  ügyeknek, egy kis misztikus szállal fűszerezve, amiktől még néha rám is rám tör a frász.

Éppen ezért nagyon nehéz helyzetben érezném magam, ha meg kellene határoznom egy korosztályt, akiknek ajánlanám ezt a könyvet, főleg úgy, hogy van egy tízéves kisöcsém, akinek lehet még nem adnám a kezébe ezt a sorozatot (pedig aztán ki tudja, lehet, hogy  tetszene neki).

De most akkor hagyjuk is ezt a korosztálykérdést, a lényeg az, hogy én nagyon szerettem és élveztem ezt a sorozatot.

E könyv eseményeinek főszereplője most a három  jóbarát - Billie, Simona és Aladdin - közül Simona volt. 

Mint már a fülszövegből is kiderül Simonának nagyon hátborzongató dolgokkal kellett szembesülnie a nagymamája zegzugos házában, ami ráadásul hatalmas volt, és eredetileg egy szálloda működött benne. 

Titokzatos hangok, elfeledett levelek, egy rejtélyes medál, és egy magnó, ami olyan hangokat vesz fel, amiket szabad füllel nem lehet hallani, na meg persze a mozgó kőszobrokról se feledkezzünk meg. Simonának és barátainak megint egy múltba nyúló, családi rejtélyt kellett megoldania.

A rejtélyeken kívül már a sorozat korábbi részeiben is helyet kapott egy-egy komoly kérdés, vagy élethelyzet is, amivel a fiatal kis szereplőinknek kellett megbirkóznia, hát ebben a kötetben ez szál nagyon szívszorítóra sikeredett, de megértem az írónőt is, és végülis helyesnek is tartom, amiért ilyen dolgokról is ír egy gyerekkönyvben is.

Nagyon örültem, hogy a sorozaton keresztül megismerhettem Billiet, Aladdint és Simonát és velük tarthattam a rejtélyekkel, hátborzongató részletekkel teli nyomozásaik során. Nagyon bátor kis csapat voltak ők! 

9/10

Zsófi