Milyen bűnös titkokat őriznek az éjszakai mulatók sokat látott alkalmazottai? Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában, és egyáltalán: hogyan került a csizma az asztalra? A nagy sikerű Luxushotel, Hungary, Taxisvilág, Hungary és Turista from Hungary szerzője legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángososbódék, késdobálók és trendi bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. Tartson vele ezen a különleges utazáson, ismerje meg a vendéglátósok trükkjeit, történetét és nem utolsósorban azt, hogyan élnek túl bennünket, a nem éppen problémamentes vendégeket!
A szórakoztató riportkötet bevezet a pult mögé, a konyhai lengőajtón túlra, valamint megmutatja azt is, hogyan viselkednek a hazai és nemzetközi sztárok vendégszerepben, illetve mit teszünk mi, egyszerű földi halandók, amikor egy üveg bor társaságában kieresztjük a gőzt. Merüljön alá a vendéglátás világába, és garantáltan másként néz körbe, ha legközelebb ételt vagy italt rendel!
A Turista from Hungary (a bejegyzést ITT olvashatod) után sort kerítettem Kordos Szabolcs következő könyvére az Eszem-iszom, Hungaryra. Megjelenési sorrendje valószínűleg nem így van, de ez nem is lényeges.
Ennek a kötetnek az elolvasása után azt mondom, hogy jobb az édes tudatlanság. :)
Nem túl sokat járunk étterembe, luxusétteremben pedig még nem is jártunk, lángososbódéban, egyéb étkezdékben már többször is előfordultunk, de pubokban és szórakozóhelyeken is jártunk már, ahol csak az itallal sakkoznak a tulajdonosok, vagy éppen az alkalmazottak.
Sőt, a másik oldalról is van tapasztalatom, pl. egy jobb nívójú ausztriai étteremről, amelyben nem voltak nagy trükközések, de azért a saját kis praktikáikat alkalmazták időnként, azt hiszem ennyi még elfogadható, mert a vendégek nem szenvedtek hiányt semmiben, és talán megrövidítve sem lettek.
Nagyon ismerős volt a vendéglátós körökben csak "mentalista rendelés"-nek nevezett rendeléstípus, amikor a betérő vendég csak odaáll a pulthoz és azt mondja, hogy "egy kóla lesz, jéggel", vagy "két sör lesz". Na ilyenkor én is azt gondoltam, hogy lesz, ha kéred, de természetesen szó nélkül hoztam a kért italt, legfeljebb, amikor hátat fordítottam, akkor grimaszoltam és öltöttek képet arcomon a gondolataim, de a vendéggel szembefordulva már ismét mosolyogva tettem elé a kólát, vagy sört, vagy bármit. Amikor már nagyon kész voltam az ilyenfajta rendelésektől, vagy nagyon késő volt, akkor kérdeztem néha vissza, hogy "lesz?" Volt aki ilyenkor észrevette magát, és kimondta a bűvös nehezen kiejthető "kérek" szót.
Az Eszem-iszom, Hungary tele van ilyen és még ilyenebb sztorikkal. Nem kell félteni a vendéglátósokat sem, bekukkanthatunk öt csillagos éttermek konyháiba, megismerhetjük közelebbről egy ilyen helyen felszolgáló pincérek hierarchiáját, a szakács-pincér csatározásokat és néha bizony a tulajdonosok tisztességtelen húzásait is.
Olvashatunk arról, hogy nem mindig azt kapjuk, amit kérünk, a nem megfelelő helyen előfordulhat, hogy borjúpaprikás címen kecskehús kerül a tányérunkba, vagy a sokféle kávékülönlegességet hirdető bárban tulajdonképpen ugyanazat a kávét főzik, csak a neve más, amikor felszolgálják. A Balaton-parti nyári vendéglátásról is alkothatunk némi véleményt, bár szerintem eddig is gyűjthettünk tapasztalatokat.
Híres, ismert vendégek, külföldi sztárok, magyar politikusok éttermi szokásairól is olvashatunk egy-két sztorit, az utóbbiakról név nélkül.
Amikor valaki 400-500 ezer forintot hagy egy kétszemélyes vacsorára egy étteremben, benne egy 170 ezer forintos üveg pezsgővel, nem is tudom, hogy sajnáljam-e vagy irigyeljem. De létezik olyan bor is, aminek egyetlen palackja 800 ezer forintba kerül!!! Persze valahol ezt mindannyian tudjuk, vagy gondoljuk, de így konkrétan szembesülni vele és azokkal az emberekkel, akik ezt megengedhetik maguknak, kicsit meghökkentő élmény.
Vicces volt a kínai és a japán turisták étkeztetése, már abban az esetben, ha nem egy kínai, japán vagy éppen koreai étteremben ebédelnek. Amennyiben mégis egy magyar étteremben szeretnék elkölteni az ebédjüket, az mindig különleges kihívás elé állítja a vendéglátójukat. A turisták érdeklődőek ugyan, de ragaszkodnak a saját ízvilágukhoz is. Így például a paprikás csirkét rizzsel készítik számukra, mert a nokedlit nem eszik meg, tulajdonképpen nem ismerik.
Vagy a hölgy, aki tenger gyümölcseire vágyott, azzal a kikötéssel, hogy az ételben ne legyen hal, rák, kagyló, polip, mert azokra allergiás és egyébként sem szereti őket.
Ismét egy nagyon szórakoztató könyvet olvastam a szerzőtől, néha meghökkentem, mert bármilyen nagy a képzelőerőm, időnként a valóság túlszárnyalta azt. Azt már egyszer megfogadtam, és a könyv után ismét kijelentem, hogy soha többé nem dolgoznék vendéglátásban. Hogy étterembe, szórakozóhelyre betérek-e, veszek-e lángost és kürtőskalácsot és kebabot? A válasz természetesen igen, közben majd árgus szemekkel figyelek! :D
Kíváncsian várom Kordos Szabolcs új könyvét is, az Airport, Hungary-t, ami a légi közlekedésben dolgozókról szól, légiutas-kísérők, földi kiszolgáló személyzet és pilóták osztják majd meg velünk kalandjaikat.
10/10
A könyvet köszönöm a 21.Század Kiadónak!
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése