John Venton részegen lezuhan egy devoni szikláról. Ikergyermekei, Morwenna és Corwin két külön irányba menekülnek, hogy megkezdjék felnőtt életüket. Édesanyjuk, akit a boldogtalan házasság évei csak felbőszítettek, kapva kap a vígözvegységen. Csupán a nagyapjuk talált megnyugvást a düledező családi házban, miközben egy hatalmas vászontérképre vég nélkül festi a történetüket. Élénk színekkel megfestett térképe a hajóroncsok, elfeledett házak, szentek és ördögök miniatűr képeivel a képzelet szüleménye, helyi mítoszok és történetek gyűjteménye. De egy titkot is őriz. Amikor az ikrek vonakodva visszatérnek a házba, rájönnek, hogy apjuk hiánya is része a térkép rejtélyes vonzerejének.
A ház a világ peremén magával ragadó mese arról, hogy a család és az otthon miként lehet egyszerre a vigasz forrása és mindent elpusztító erő. Ízekre szedve a nevetséges féligazságokat, amilyeneket minden családban rejtegetnek, felteszi azokat a kérdéseket, amelyekkel valamennyiünknek szembesülnünk kell: kik azok, akikért felelősek vagunk, és végső soron kikhez tartozunk?
Először is azt jegyezném meg, hogy csodás egy helyen játszódott ez a könyv, mind a Venton ház, és mind a környéke gyönyörű volt, szívesen élnék én is arrafelé.
A történetünk nagyon tragikusan indul, a Venton család feje, John a kocsmából hazafelé tartva lezuhan egy szikláról.
A családot hirtelen érte ez a veszteség, és teljesen le vannak döbbenve, nem is igazán tudják, mit kellenne most tenniük.
De aztán elég hamar sikerül talpra állniuk, és tovább folytatni az életüket, bár az igaz, hogy ezt úgy teszik, hogy közben a család felbomlik, és ki-ki külön folytatja az életét.
Az első fejezetekben képet kaphatunk a boldogtalan Venton család mindennapjairól, a szülők napjainak jelentős részét teszik ki a veszekedéseik, s a házasságuk semmiképpen sem nevezhető boldognak.
Morwenna és Corwin, a két ikertestvér pedig jól elvan a saját, a külvilágot teljesen kizáró kis világukban. Bevallom őszintén a kettejük kapcsolata nagyon sok fejtörést okozott nekem már a történet legelejétől kezdve, nem igazán tudtam hová tenni azt, hogy tizenévesen egy ágyban alszanak, sem azt, ahogy Morwenna ráakaszkodott Corwinra, nekem a kapcsolatuk teljesen másnak tűnt, mint testvériesnek. De aztán egyre előrébb haladva a történettel rájöttem, hogy az írónőnek pontosan ez volt a célja kettejükkel, sőt igazából a környezetükből mindenki hozzám hasonlóan furcsán tekintett rájuk. A lényeg, hogy tetszett, ahogy az írónő végig hagyott engem és a könyv összes többi szereplőjét Morwenna és Corwin kapcsolatán gondolkodni, és felállítani a saját elméletemet.
Morwenna pedig nagyon furcsa egy nőszemély volt amiatt, ahogyan bálványozta Corwint, és emiatt a saját életével nem is nagyon foglalkozott. Persze nekem nincs ikertestvérem, így a közöttük lévő szoros kapcsolatokat sem érthettem meg, de Morwenna határozottan nem lett a kedvenc szereplőm.
S tulajdonképpen ő hozta vissza Morwennát és Corwint a családi házba is, s a két testvér pedig végre fel merte tenni azokat a kérdéseket, amiket már rég fel kellett volna tenniük. Végre szembenéztek azokkal a dolgokkal, amikkel már rég szembe kellett volna nézniük. A múltból pedig előtűnt egy nyom, amin elindulva teljesen váratlan dolgokra bukkantak.
Egy nem mindennapi történet volt ez, nem mindennapi szereplőkkel és érzésekkel, és tele nagyon elgondolkodtató kérdésekkel.
A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak!
7/10
Zsófi
Szemeztem már ezzel, de a kíváncsiságom maradt, asszem nekem tetszene. Egy próbát megérne, biztosan. Köszi!
VálaszTörlésMég az én kíváncsiságom is feléledt ezzel a könyvvel kapcsolatban.:) Nem vagyunk egyformák, még mi sem Zsófival, tehát bármi lehetséges...:D Bea
Törlés