Heti ez+az

Ezekről írtunk a héten:

Kordos Szabolcs: Eszem-iszom, Hungary

A magyar vendéglátás kulisszatitkai, vendéglátásban dolgozó alkalmazottak őszinte történetei, tulajdonosokról, híres, vagy csak szimplán gazdag vendégekről, tisztességtelen praktikákról. Egy-két tulajdonos is megszólal, éppúgy olvashatunk éttermekről, mint elit bárokról, sokcsillagos szállodai ebédekről és a balatoni vendéglátásról. Meghökkentő, szórakoztató és tanulságos történetek.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Menyhért Anna: Egy szabad nő

Történet egy lányról, nőről, az életéről, a szerelmeiről, a csalódásairól. Emellett a 20. század elejének magyar irodalmi világba is bepillantást kaphatunk.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Geronimo Stilton magazin: Kalandra fel!

Nemcsak elolvastuk, hanem só-liszt gyurmáztunk, virágokat vágtunk ki, sakkozni tanultunk, képregényt olvastunk és még rejtvényeket is fejtettünk. Sokoldalú szórakozást nyújtott.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Roberto Pavanello: Az elátkozott skót duda

Három denevérlány és barátaik izgalmas, nyomozós kalandja, egy híres együttes, a Rolling Stoves közreműködésével.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Kemény Kristóf: Szökjünk ki focizni!

A nagy futball-legenda, Puskás Öcsi gyerekkorába kukucskálhatunk be, megtudjuk, hogy már egészen pici korában rúgta a labdát, és bizony néha kiszökött focizni, szülei tiltása ellenére is.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Stephen King: Rémálmok bazára

Egy sokszínű novellás kötet Mr. King tollából, ám a sokszínűségét a kötetnek számomra most nem csak a sokféle történet adta, ha nem a felemás érzéseim velük kapcsolatban.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Az Üveggyerekek sorozat utolsó részével vettem most búcsút ettől a kedves kis ifjúság sorozattól, de nem szomorkodom mert úgy láttam az írónőnek hamarosan újabb gyermekkönyve érkezik. Sőt most már a felnőtt krimijeihez is megjött a kedvem!

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Adrienn: Alma utca 22.

Kedves, aranyos vidám gyerekkönyv, amely régi panelbeli emlékeket idézett. Tetszettek az illusztrációk és vidám lettem a könyv olvasásától.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész

Egy cuki tacskó kiskutya szemén és fülén keresztül ismerkedhetünk a zenével, a hangszerekkel, a kutyus gazdijával és barátaival. Próbára és táncházba is velük tarthatunk.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Berg Judit: Ősz a nádtengeren/Lengemesék

Hol tetszett, hol nem. Mindenesetre kíváncsi lettem Berg Judit Rumini könyveire.:)

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

A szerző maga illusztrálta ezt az őrülten agyament, mégis nagyon aranyos, vicces könyvet. Most a kuflik után ez a kedvencem az írótól. Imádtam!!

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

A Nagy NyáriNyereményjátékon még ma délig lehet szerencsét próbálni, egy-két napon belül pedig közzétesszük a nyertesek nevét. Aki még most sem nyer, az sűrűn nézegessen be hozzánk a jövő héten is, mert egyik nap indul a következő nyereményjátékunk, egy másik kiadó könyveivel.

Miegymás:

Zsófi: 

Anya a múltkor írt egy igen mókás fiúk vs. a ruháim (ez esetben egy kis h&m-es felsőről volt szó) esetről. De szerintem senkit nem lepek meg vele, ha elárulom, hogy számtalan ilyen kalandom volt már velük. Nagyon érdekes mennyire más szemmel nézünk egyes ruhadarabokra mi nők és ők, férfiak.

Amikor a cicanadrágok divatba jöttek, emlékszem egyik reggel szépen elkészültem, az újdonsült cicagatyámhoz felvettem egy hosszabb, már-már ruha kategóriába sorolható felsőt. Éppen indultam volna az ajtó felé, amikor Apa megkérdezte, hogy nadrágot ma nem is akarok felvenni? Én mondtam neki, hogy ez az, egy cicanadrág, mire a válasza az volt, hogy ő meg azt hitte harisnya.

De nem csak a cicanadrágok iránt viseltetik fenntartással, hanem például a rózsás-virágos mintás felsőkkel is, mert ezek szerinte mind olyanok, mint egy hálóing... :)

A héten a boltban én ajánlottam egy vevőnek két könyvet, amit aztán meg is vett. Nagyon büszke voltam magamra. :) Az egyik könyv Az ember, akit Ovénak hívnak volt, a másik pedig az Egy másodperccel később. Mindig tökre belelkesedek, amikor valaki megkér, hogy ajánljak neki valamit, bár ez egyébként nem sokszor fordul elő. 

Jövő héten, ha minden jól megy, megyünk Bécsbe a Práterba. Nagyon várom már, tisztára be vagyok sózva tőle. Már voltunk ott egyszer, és nagyon jól éreztük magunkat. Bencével elhatároztuk, hogy egy csomó mindenre, magasan repülő, pörgő-forgó, átforduló dologra felülünk, de mire odaértünk elszállt a nagy bátorságunk. Felültünk egy Psycho Motel nevezetű szellemvasútra, hát mit ne mondjak hátborzongató volt, de tényleg, vagyis hát az az igazság, hogy én már az első felénk suhanó alaknál becsuktam a szememet, és egészen a menet végéig ki sem nyitottam, de Bence sikolyaiból ítélve szörnyű lehetett, azóta néztem róla egy videót is, hát még jó, hogy becsuktam a szemem, mert szerintem én ott szívrohamot is kaptam volna.

A múltkor amikor voltunk, késő délutánra értünk oda, és már besötétedett, ősz vége felé járt az idő, úgyhogy nem is voltak olyan sokan, tisztára olyan hangulata volt így a helynek, mintha valamelyik Stephen King regény vidámparkjában jártunk volna. A mostani látogatásunkról majd természetesen fényképes beszámolóval jelentkezünk. :)

Bea:

Az elmúlt hetet Kulináris (fél)Katasztrófahétnek nyilvánítom. Sok-sok éve főzünk, Apa is, meg én is, mégis olyan csuda ételeket alkottunk a héten, mint egy kezdő fiatal házaspár. De a „Ki mit főzött, egye meg” közmondást megfontolván, nem dobtunk ki semmit. 

Kezdődött a paprikás krumplival. Eredetileg úgy volt, hogy én főzöm, de Apa már nagyon éhes volt, én meg valami nagyon fontos dolgot csináltam éppen, ezért nekilátott megfőzni a már említett estebédet. Feltálalta, a többiek már el is kezdtek enni, amikor hallom, hogy Zsófi megkérdezte: - Milyen leves ez? Apának sikerült paprikás krumplilevest főzni, mert bár jó, ha van a paprikás krumplin lé, de ez tényleg sok volt. Ízre amúgy nem volt rossz, jó csípősre sikeredett, mert füstölt kolbászt is tett bele, a csípősebbik fajtából. Amikor már én is a konyhában kanalaztam a „levest”, Apa egyszercsak megdermedt és a fejére csapott. - Ó a fenébe, nem raktam bele a lecsókolbászt!!

- Még jó, mondtam én, mert azt nem is ebbe vettem. Elképzeltem a paprikás krumplilevest füstölt csípős kolbásszal és lecsókolbásszal, és megállapítottam, hogy nem is olyan rossz étket kanalazok éppen, sikerülhetett volna rosszabbul is.

Másnap én következtem, halászlevet főztem. Már javában benne voltam a dolgokban, amikor a pirospaprikás üvegben egyetlen pici kávéskanálhegynyi paprikát tudtam csak összekaparni, mentésképpen nyomtam a lébe egy kis Piros Aranyat, de még mindig nem találtam elég pirosnak. És ekkor jött a nagy ötlet! A paprikás krumpli leve eléggé piros volt, az lesz a megmentőm!! Beleöntöttem a halászlébe, és amikor összeforrt a kettő, akkor megcsapta az orrom a füstölt kolbász illata. Ami nem a paprikás krumpliból jött, hanem a halászléből!!! Teljesen kiment a fejemből. Így főztem füstölt kolbász ízű halászlét. Hát annyira nem volt rossz, de nem leszek híres ezzel a véletlenül sikerült újításommal.

Szerencsére pénteken sikerült a mérleg nyelvét egy kicsit visszabillentenem, egy jól sikerült sült csirkecomb, párolt, kukoricás rizs kombinációval, és egy igazi, hamisítatlan tyúkhúslevessel, amelyekben már semmi oda nem illő dolog nem volt.

Még röviden a Magyar Posta egy kis egységéről. Mivel lelkesen Postcrossingozok (nemzetközi képeslapküldő klub) , a héten két Beatleses képeslapot is kaptam, gyönyörű bélyegekkel, én is elindultam a postára bélyeget beszerezni. Még a múlt héten kinéztem magamnak Frank Sinatrás bélyeget, de a szebb bélyegeket külön albumban tartják, és nem örülnek neki, ha valaki olyat szeretne venni. Már legutóbb is kelletlenül és szájhúzogatva hozták az ablakhoz.

Most is ez történt, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy most veszek itt utoljára bélyeget. Mondom a hölgynek, hogy Frank Sinatrás bélyeget szeretnék. Néz rám értetlenül, és durván megkérdezte: - Mi az a frenkszinatra, én nem tudom, és különben is mindjárt hazamegyek, és ezeket a bélyegeket amúgy is nagyon nehéz leszámlázni.

Mondtam, hogy Frank Sinatra egy kalapos úriember, olyat keressen. Nagy nehezen megtalálta őket, és minősíthetetlen arcmimikával szedegette nekem a bélyeget, amikre kintről rámutattam. Ugyanilyen minősíthetetlen hangnemben is kommunikált, látszott, hogy a háta közepére sem kíván. Rajtam kívül senki nem volt ezen a kicsi postán, tehát a sort nem tartottam fel. Felháborodva jöttem haza, és meg is fogadtam, hogy soha többet nem megyek oda. Ha nem szeretik eladni a bélyegeket, akkor miért árulják, sőt egy vitrinben miért van mindenféle ki is állítva!? Na mindegy, itthon már azon vigyorogtunk, hogy mi is a frenkszinatra. Lehet, hogy kicsit csúnya dolog, de az én kiszolgálásom sem volt szép. Először megfordult a fejemben, hogy panaszt teszek, de aztán azt gondoltam, hogy mindenkinek lehet rossz napja. Uff.

A héten ismét könyves fotózást tartottunk Bencével, most Mangót szemeltük ki modellnek. A végeredmény cukira sikeredett, de közben őkisasszonysága figyelme többször is elkalandozott. Mikor pedig ő volt tökéletes, én voltam a béna, mert a könyv egyáltalán nem látszott a rásütő naptól. A kimaradt fotókat most megmutatjuk. :)

Legyen szép jövő hetetek!