Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Meseválogatás

Ebben a bejegyzésben több könyvről írtam röviden.  Gryllus Vilmos keménylapos mondókáskönyve, a Mókus, mókus mit csinálsz a legkisebbeknek szól, Winkler Róbert Márton és Micike az autószerelő műhelyben az autók és szerelésük iránt érdeklődő gyerekeknek, a Star Wars Menekülés Darth Vader elől egy olvasni éppen tanuló, vagy frissen tanult gyereknek nagyszerű könyvecske,  Miklya Zsolt Végtelen sál című kötetében találhatunk nagyon szép verseket, de kicsit nagyobb gyerekeknek. A kedvencem eme válogatásban Dániel András könyve, a Smorc Angéla nem akar legóba lépni, kicsit őrült, nagyon vicces, modernkori láncmese.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Julia Rochester: Ház a világ peremén

Tragikusan induló, csodás helyen játszódó történet, egy ikerpár saját, külön világáról, egy térképrajzoló nagyapáról, és családi drámákról.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Kele Dóra (szerk.): Instavers:

Meglepő hatással volt rám ez a kötet, először nem értettem, ezért nem is tetszett, aztán egyszercsak olvasás közben magával ragadott, megérintett, elvarázsolt. Éljenek a kortárs versek! Olvassátok őket!

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok

Neil Abramson: Ki nem mondott szavak

Állatok és emberek osztoznak a főszerepeken ebben a történetben. Állatszeretetről, állatvédelemről, az élet értelméről, halálról, gyászról, újrakezdésről és megbékélésről szól ez a szép könyv.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Király Levente: Van egy kutyánk...

Nagyon sok kutyafajtátt viccesen bemutató könyv, de nehogy komolyan vegyük, inkább nevessünk rajta nagyokat! És foglaljátok ti is versbe az állataitokat, mint ahogy én is tettem a bejegyzésben a kutyáinkkal! :D

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok! 

Pénteken kisorsoltuk a Fumaxos nyereményjáték nyerteseit, a bejegyzést IDE kattintva tudjátok megnézni, a nyertesek már e-mailben jelentkeztek és nagyon örültek a nyereménynek.:) Gratulálunk nekik!

Most pedig ismét játékra hívunk benneteket!

A nyereményjáték beharangozójánál már utaltam egy meglepetésvendégre, aki a heti nyereményjáték  egyik nyereményét ajánlotta fel, ő pedig nem más, mint a Gabó olvas blog bloggere, Gábor.

Mielőtt  elárulom, hogy melyik könyvet ajánlotta fel és milyen kérdésre kell válaszolnotok, szeretném leírni, hogy nagyon szeretjük a Gabó olvas blogot. Érdekes dolog egy általunk olvasott könyv után, vagy éppen előtt az ő véleményét is elolvasni, természetesen ebben az is benne van, hogy egy férfi hogyan látja ugyanazt a könyvet, amiért mi odáig voltunk, vagy tetszett nekünk. Vannak közös kedvenceink, ilyen Fredrik Backman Ove-ja, és most legutóbb M. L. Stedman Fény az óceán felett című könyvéről írt hasonlóan elragadtatott véleményt, mint mi. (Bea) Természetesen ellenpéldákat is tudnék sorolni, és ezek talán még érdekesebbek, mint amikor egyezik a véleményünk.

Nézzük most már a nyereményjátékot:

A nyereménykönyvek:

Georges Simenon: Maigret és a vérfoltos öltöny

Gabó értékelését a könyvről ITT olvashatjátok!

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

Értékelésünket a könyvről ITT olvashatjátok!

Kérdés: Mennyi Maigret történetet írt összesen Simenon?

A választ írjátok a Rafflecopter dobozba és azt is, hogy melyik könyvet szeretnétek megnyerni. Ha valamelyiket elfelejtitek,  akkor a játék érvénytelen. A nyereményeket csak magyarországi címre postázzuk. A játék jövő vasárnap, azaz augusztus 14-én délig tart.

Sok szerencsét kívánunk mindenkinek!

a Rafflecopter giveaway

Miegymás:

Bea:

A héten volt egy könyv, aminek apropóján megverseltem a kutyáinkat. A többiek, mármint a család,  nem a kutyák, bár ők is a családba tartoznak, szóvá is tették, hogy egyikőjük kimaradt. Ő Szaffi, egy barna cocker spániel, talán a legzsiványabb az összes kutyánk közül. Nem is talán, hanem ezt biztosan állíthatom.

Ha kint van az udvaron, akkor azért nyüszög, mert be akar jönni, ha bent van, akkor azért, mert ki akar menni. Ő egy igazi kajatolvaj, előfordult már, hogy egy kilós kenyeret ellopott, és másodpercek alatt eltüntette a felét, de másnapi úticsomagnak szánt 10 zsömléből is bekebelezett pillanatok alatt ötöt. Egyszer pedig, az a jelenet fogadott a konyhában, hogy Kormi a cicánk, a konyhaszekrényen csücsül és a mancsával tologatja lefelé a kenyérdarabkákat a földre, ahol hű csatlósa Szaffi várta tátott szájjal eme potyafalatokat.

Egy reggelre a karácsonyfáról tűnt el az összes ehető csokidísz, de tanult tőlünk, mert úgy csinálta, ahogy mi szoktuk a szaloncukorral, szépen kibontogatta őket, és a csomagolások mind a fán maradtak, kicsit cafrangokban csüngtek ugyan, és még a fa sem borult fel, éppen ezért nem is vettük észre azonnal.  Ám Szaffi nem tudott magának parancsolni és reggel ismét portyázásra indult, és így bukott le. Na meg amúgy is ilyenkor csakis ő a gyanúsított.

Szeret leszökdösni a kertbe, ahol három helyen találhatjuk meg, vagy a komposzt tetején falatozik, vagy paradicsomot legel a kiskertben, vagy a lehullott és erjedésnek induló szilvákat eszegeti a földről. Mielőtt azt hinnétek, hogy vegetáriánus, ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket, vérbeli vadászkutya. Egyik reggel Bence azt vette észre, hogy Szaffi elkapott egy verebet, és mire Bence felocsúdott, hogy kivegye a szájából, Szaffi már szőröstül-bőröstül lenyelte. Galambot is fogott már, de szerencsére a törpenyuszink, Roberta de Nyúló teljesen hidegen hagyja. :D

Ez a kép kiskutya korából való, még a mi sokat próbára tett szívünket is ellágyítja. Mielőtt még az ördög beleköltözött, ilyen kis cuki volt.

Bence szerint kiskutya korában rontotta el Apa és Zsófi. Mikor még pár hetes volt, Zsófi gimibe járt, Apa pedig minden nap ment érte kocsival. Ez úgy zajlott, hogy hóna alá kapta Szaffit, akinek egy cuki rózsaszín kendő volt a nyakába kötve, a suli előtt kiszállt az autóból és úgy várta Zsófit, ölében Szaffival. Egy nagy kopasz férfi, egy rózsaszínbe öltöztetett picike kutyával, vicces látvány lehetett. Mikor erre ráébredtünk, indulás előtt legalább a rózsaszín kendőt levette a nyakából. :D A többi maradt. Aztán Szaffi felnőtt, és egy kutyabőrbe bújt kisördög lett. De azért még szeretjük. :)

Most nem képregényt mutatok nektek Bencétől, hanem kedvenc konyhakendőm rajzban megörökítve, a születésnapjára kapott szuper profi filctollak első bevetéseként:

Apa is lőtt nekünk a héten egy gyöngyszemet, egy osztrák műszaki cikk hulladéklerakó telepen találta:

Zsófi:

A héten a kék színű hipermarketben vettünk egy meghámozott kókuszdiót. Először, mikor a zöldségek között bóklászva megakadt rajta a szemem, azt sem tudtam, hogy micsoda, de utána meg már háromszáz forintért nem tudtam otthagyni, ugyanis még sosem ittunk kókusztejet, és ilyen formában még kókuszt sem ettünk soha. Egyszer réges régen vettünk már egy meghámozatlan kókuszdiót, de az sajnos csak a konyhapultot díszítette évekig, mert nem tudtuk feltörni.

Nahát ezen a meghámozott kókuszon sem volt olyan egyszerű lyukat ejteni, Apának csak néhány jól irányzott nindzsa mozdulat után sikerült, ezután pedig szépen sorban mindenki megkóstolta a kókusztejet. Hát mit mondjak, nem voltam különösen elszállva tőle, sőt igazából elég fura íze volt.

Titusz kívánságára Apa újabb késes nindzsa mozdulatokat végrehajtva kettévágta, Bencével pedig ezután megállapítottuk, hogy ezek szerint mégsem abból a külső rétegből készül a kókusz reszelék, amit mi már megkóstoltunk, szóval ezek szerint az még mindig csak a gyömülcs héja volt. Íz terén e belső sem tartogatott nagy meglepetéseket, nem volt valami finom így se, úgyhogy ki is száműztük a kertbe a kókuszdiót.

Aztán következő este éppen egy jó kis szalonnasütés után voltunk, és mi Titusszal nagyon szeretünk mindenféle dolgokat dobálni a tűzre, Titusz például képes magát papírtörlővel tök lehetetlen helyeken megtörölgetni, hogy utána a papírt rádobhassa a tűzre. Így került tehát bele a kókuszdió maradványunk is a tűzbe, de égés közben legalább jó kis kókusz illat lett körülöttünk.

A hét másik nagy eseménye számomra, hogy megérkezett a szuper, csodás havi kontaktlencsém, amit 30 napig viselhetek majd éjjel-nappal, anélkül, hogy ki kellene vennem, tegnap be is raktam, remélem, hogy beválik majd. Bár igaz, hogy a berakáshoz Apa segítségét kellett kérnem, vele együtt tök hamar be tudom már rakni a lencsémet. Anya nem szereti ha segít, mert szerinte, így sose fogom magamban megtanulni, igaza is van mondjuk, persze ha őt megkérném ő se tudna ellenállni, hogy ne segítsen... :)

(Bea: De ellent tudok állni, mint ahogy már álltam is. Tök röhejes, amikor Apa húzgálja Zsófi szemhéját fel, meg alul is le, Zsófi pedig az ujja végére tett kontaktlencsével próbálja eltalálni a szemét, miközben Apa kezétől nem lát semmit, és sápítozik, hogy vajon benne van-e már a szemében. Apa ilyenkor megkérdezi, hogy "látsz, vagy nem? Nem tudom, hogy nem lehet ezt eldönteni."

Egy hasonlóan vicces párbeszéd zajlott le egyik este is közöttük. Zsófi nyúlángott az ágyon, nézegette magát, és a combján talált valami földönkívüli jeleket, és megkérdezte:

- Ezek terhességi csíkok?

- Miért már szültél? - kérdezte tőle Apa nagy komolyan. Én meg csak röhögtem. Na ilyen körülmények között szoktam amúgy bejegyzéseket írni. Ha végképp nem tudok koncentrálni, akkor jöhet a fejhallgató és a zene.)

A héten még egy tök jó sorozatot is kivégeztünk, mégpedig a Stranger thing-et, nagyon jó volt!

Izgalmas volt, vicces volt, és ááá már alig várom a következő évadot. Majd még egy filmes bejegyzésben bővebben is írok róla, de én mindenkinek ajánlom. :)

Legyen szép jövő hetetek! 

Bea és Zsófi