És te láttál már hártyás szárnyú pendülést? Fogtál a kezedben napállatkát? Kíváncsi vagy a mágnesbogarakra? Tudod, hogyan kell fényekre vadászni, zajokat gyűjteni?
Akkor itt az idő, hogy útra kelj Sündörrel és Niruval a Csillanó Fém Birodalmába!
Amikor először megláttam ezt a könyvet, az jutott eszembe, hogy olyan szolíd és elegáns. Finom és nem hivalkodó. Már ekkor sejtettem, hogy valami nagyon különleges került a kezeim közé.
A történet igazolta első megérzéseimet, egy nagyon eredeti, különös, fantáziadús könyvet olvashattam.
Először megismerhettem Sündört és Nirut a két szomszédot, akik egy félredobott, frizbiként használt bábavargánya után eredve átmásztak azon a kerítésen, amin túl addig még sosem jártak.
Fémesen csillanó fűtengerben találták magukat, Sündör el is nevezte a Csillanó Fém Birodalmának. Vashegyek, acélhuzal mezők, tavak, annyira elbűvölte őket ez a csodás, titokzatos világ, hogy ezentúl minden nap átkúsztak a kerítés alatt, és ösvényeket, titkos barlangokat, járatokat fedeztek fel. Sündört rabul ejtették a fények, és elhatározta, hogy összegyűjti az összeset. Fogságba ejtett apró csillanásokat, hosszú fénynyalábokat, napállatkákat, de egy idő után telhetetlen lett, és a vöröslő napot akarta.
Közben Niru zajokra kezdett el vadászni. Nem is gondolnánk, mennyi féle zaj létezik és, hogy egy pici koccanás zaja például még csak egy apró zajgyerek. Aztán Niru gyűjteménye gyarapodni kezdett, először csak halk pendülésekkel, csipesszel gyűjtött rozsdamarás hanggal, darapergéssel, esőkoppanással, szikrapattanással, dobpergéssel, szörtyögéssel és még felsorolhatatlan sok zajjal. Jól elvoltak ezek a zajok Nirunál, időnként kiengedte őket, gondozta, etette a társaságot, miközben Sündör továbbra is a felkelő nap fogságba ejtését tervezgette. Mígnem egy reggelre eltűnt.
Niru azonnal utánaindult és ekkor kezdődtek csak életében igazán a kalandok. Találkozott mágnesbogarakkal, Bocskojánnal és Mirminyóval, akik megvendégelték, majd ápolni szerették volna. Nem értették, miért nem eszi a mészpempőt és a cseppkőfagyit és miért nem öblíti le egy jó kis rozsdalével. Miért falatozza azt a furcsa csoffasztott gesztenyét? Miután Mirminyó gyógyultnak nyíivánította, Bocskoján kíséretében Niru továbbindult, útközben újabb fura szerzetekkel ismerkedtek meg, akik mind szívesen segítettek nekik. Egyszer Niru kísértésbe esett, hogy legyen-e zajkereskedő, de aztán mégis továbbment Sündör keresésére. De nem írom le az egész kalandjukat, olvassátok el, mert igazán maradandó élményben lesz részetek!
A történet zsenije Zazil, akinek nevéhez fűződnek olyan találmányok, mint a köldökkoszkiszedő, a szagtartósító bevonat, vagy éppen a masszírozó fejgereben. A pillanatszorítót én is elfogadnám, bár kicsit tovább fejleszthetné, hogy ne csak egyszer használatos legyen.
Nekem ez a könyv azt sugallta, hogy egyrészt a barátság nagyon fontos dolog, jó ha van egy ilyen barátunk, mint Niru, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy megment a legnagyobb bajtól, tűzön-vízen, árkon-bokron, vashegyen, a felejtés katlanán és a villámzónán keresztül is utánunk jön, mert egy jó barát mindig segít a bajban, veled van jóban-rosszban.
Másrészt arra hívta fel a figyelmemet, hogy nagyon sok dolog van, amit nem veszünk észre magunk körül, én eddig nem figyeltem a kerítésléc közé szorult nyekergésekre például, nem hallottam meg a pázsiton megtelepedett pittyegéseket, a mézcsepp zuhanásának hangját sem, de Nirutól én ezt tanultam. Hogy figyeljek oda! És így történhetett, hogy ma reggel meghallottam a fenyőfánk tűleveleinek hajnali rezdüléseit, a lepotyogó tobozok folyamatos pattogását, a kertben a vizes fűszálakon lecsúszdázó vízcseppek halk csörgedezését és a levegőben repkedő szorgos bogarak szárnycsattogtatásait. Szerencsére a nap barátságosan tűzött le a magasból, csak néha váltott egy-két szót a nyargalászó szellővel.
Sündör és Niru pedig mindeközben remélem, hogy egy bábavargánya kalapjával frizbiztek, vagy csoffasztott gesztenyét, netán genyőtepitét eszegettek. De az is lehet, hogy ellátogattak Ushguliba, hogy Niru megmutassa Sündörnek a különleges zajboltot és a világ egyik leghangosabb mennydörgését. Bárhol is vannak, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.
A könyv illusztrációja éppen olyan különleges volt, mint a könyv. Remsey Dávid képei kiválóan hozzájárultak ahhoz, hogy kialakítsuk a fejünkben ezeket a csudabogár, ámde mégis szeretetreméltó lényeket.
10/10
A könyvet köszönöm a Csimota Kiadónak!
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése