Bálint György: Emlékfoszlányok

Bálint György - vagy ahogyan az országban hosszú évtizedek óta mindenki ismeri, Bálint gazda - már számos kertészeti szakkönyvvel, újságcikkel és televíziós műsorral lopta be magát a szívünkbe.

Közel egy évszázadnyi élménnyel és tapasztalattal a háta mögött Bálint gazda ezúttal ötven történetet, illetve az ő megfogalmazásában, emlékfoszlányt gyűjtött össze, melyeket ugyanannyira élvezetes önállóan, mint csokorba szedve olvasni. 

Vajon mi tehetné még személyesebbé és kedvesebbé ezeket a történeteket? Vámos Robi utánozhatatlan, sajátos stílusban készült rajzai! Kettejük közös munkájának gyümölcse ez a nem mindennapi kötet, melyben a bájos illusztrációknak hála, a leírtak valósággal megelevenednek.

Bálint gazdával gyerekkoromban kötöttem ismeretséget. A szüleim hétről hétre rendszeresen megnézték az Ablak című, mára már legendásnak számító tévéműsort, ami egy szolgáltató műsor volt, amelyben utánajártak a kisemberek problémáinak, közérdekű információkat szolgáltattak, amelyek engem kisgyerekként, annyira nem nagyon érdekeltek, de amikor Bálint gazda következett, arra mindig felfigyeltem, mert nagyon érdekes tanácsokat adott, mikor kell metszeni, hogyan kell öntözni, miért vannak a kukacok a káposztában, mit csináljunk a cserebogarakkal, hogyan etessük a madarakat és még sok más okos dolgot. Persze nem mindent értettem, de nagyon szerettem nézni és hallgatni.

Az idén 97 éves  Bálint György nagyon személyes történeteket oszt meg velünk Emlékfoszlányok című könyvében. 

"Mint a karmester beintésére az énekkar egyik baritonja, én is dallamot szerettem volna énekelni. Szépet, olyant, amelyet az emberek szívesen hallgatnak meg a rádióban, munka közben, az autó kormánya mögött vagy a strandon napozva. Ez olykor sikerült is, és az örömteli élmény volt számomra. 

Máskor csak egy-egy foszlány került belőle a papírra.

Most ezekből az emlékfoszlányokból szándékozom közzétenni néhányat. Ezek nem sajtóesemények, csupán helyzetek, kapcsolatok, apró történetek, amelyek velem vagy a jelenlétemben estek meg, de úgy gondolom továbbgondolásra, elmélkedésre késztethetik az Olvasót.

Őszintén remélem, hogy ez a szándékom valósággá válik."

Valósággá váltak Gyuri bácsi, én mérhetetlenül élveztem ezeket a meghitt, értékes pillanatokat, amelyet együtt töltöttem az emlékeivel. Köszönöm!!

Egy szép, napsütéses napon, a kertben ülve olvastam, és bizony közben szívesen megkérdeztem volna, hogy mit csináljak a kertben lakó vakonddal, hogy legalább a veteményeskertemet hagyja békén, vagy a hatalmasra nőtt meztelen csigákat hogyan üldözzem el, vagy mit tegyek, hogy a szomszéd macskája ne az én veteményeskertemben végezze el a dolgát.  De aztán ahogy belemélyedtem a történetekbe, már teljesen lefoglalt a kis Gyuri története, akinek Mariska néni egy fakanállal ráütött a kezére, mert belekotnyeleskedett a tűzhelyen illatozó fazékba. és ugyanez a Mariska néni oroszlánként őrizte a saját maga által vetett és gondozott veteményeskertet. 

Aztán a kamaszodó Gyuri egy pillanatát kaphattam el, amikor cserkésztalálkozón volt, és nem kisebb személyiségek vezették a cserkésztábort, mint Robert Baden-Powell, a brit hadsereg altábornagya, gróf Teleki Pál, aki később Magyarország miniszerelnöke volt és Sík Sándor piarista tartományfőnök, költő és cserkészvezető. Mindez 1933-ban történt.

Olvashattam régmúlt időkről, napszámosokról, parasztemberekről, arról, hogy az asszonyok mit vittek a mezőkön dolgozó férjeiknek ebédre, szinte ott éreztem magam én is a szépen, libasorban masírozó gazdasszonyok között. Teljes képet kaptam egy keményen dolgozó, szegény ember menüjéről. 

A birkanyírás, a gyöngyösi cipészmester, egy régi karácsony, utazások, a cukkini, egy paprikáskrumpli Finnországban és még nagyon sok színes, értékes történet emlékei tárultak fel előttem.

A jégverem működése is nagyon érdekes volt és igazából még sosem olvastam arról, hogyan is volt ez, hogy működött ez a verem, számomra ez a könyv egy nagy utazás volt a múltba, szinte olyan volt, mint amikor a nagyszüleimet, nagymamámat hallgattam és az anyukámat hallgatom, ahogyan a múltról beszéltek. A küzdelmes időkről, a nehézségekről, a frissen sütött kenyér szépségéről és illatáról, az emberek összetartásáról, bánatról és boldogságról.

Otthon éreztem magam ebben a könyvben, ezekben a történetekben, közel kerültek hozzám.  Sugárzott belőle a természet, az emberek és az élet iránti szeretet és tisztelet, jóleső melegség áradt szét bennem, amit nemcsak a kertben barátságosan sütő napnak köszönhettem. 

Bálint György megjárta a poklot, 1942-ben koncentrációs táborba hurcolták, 1945. áprilisában a mauthauseni  tábor foglya volt, erről nagyon szomorú emlékfoszlányokat olvashatunk, sokszor elszorult a torkom. Megsirattam azokat az emlékeket. 

Miközben Gyuri bácsi emlékfoszlányait, pillanatemlékeit olvastam, felidéződtek bennem régvolt emberek, a történeteik, az arcuk, a ruhájuk, a szavaik, ami egyszerre fájt és okozott örömöt, mert az emlékezés nem csak szomorúság, hanem boldogság is. 

Egy értékes, tisztességes életútról olvashattunk, még ha csak foszlányok is voltak ezek az emlékek, de a végén a sok-sok foszlány összeállt és egy kedves, szeretetreméltó, sokat megélt, erős ember állt előttem. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, éppen olyan volt, mint a délutáni, meleg, barátságos napsütés.

A Vámos Robi-féle kedves, bájos, játékos illusztrációk pedig jól kiegészítették a szerző történeteit, a bennük bujkáló humort jól erősítették, az időnként feltűnő szomorúságot jól enyhítették.

10/10

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Bea