Dániel András: Egy kupac kufli

"Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.

Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova..."

A kuflikkal a Szerintem mindenki legyen kufli! című kötetben találkoztam először, és rajongójukká váltam. Így nagyon örültem, hogy további kalandjaiknak is részese lehetek.

Egy kupac kufli 

Ebben a kötetben megtudtam, hogyan kerültek a kuflik az Elhagyatott rétre, hogyan nézték ki maguknak a kupacot állandó lakóhelynek, és hogyan készítették el a kuflilyukakat, mert egy zsebásó azért mindig van a kufliknál. Lehet, hogy a zsebük üres és összes élelmük egy nagy szem krumpli, de a zsebásó az nélkülözhetetlen eleme a kufliéletnek. Miután megásták a kufliüregeket, részletes kiképzést kaphattunk az ajtóknak szánt falevelek kiválasztási szempontjairól. Sőt, a kaktuszbanánbokor létezéséről is tudomást szereztem, ami egyszerűen fantasztikus!

A könyv másik története a Sose együnk gombát reggelire című vicces kis írás, amelyben Pofánka elindult élelmet keresni, és beleharapott - annak minden figyelmeztetése ellenére - egy szép színes kalapú varázsgombába.

És bizony mókus alakú léggömbbé változott! Azt hiszem ezt a gombát sokan kipróbálnánk, hogy repkedhessünk egy kicsit a levegőben. Végülis Pofánka léggömbbé válása sem volt haszontalan, mert igen szükséges dolgokat fedezett fel a levegőből szemlélve, az összes kufli nagy örömére. 

A kuflik és a nagy eső

A hét kufli, Zödön, Bélabá, Hilda, Titusz, Valér, Pofánka és Fityirc nagy elégedettséggel éldegélnek az elhagyott réten lévő kuflikupacban, heverésznek, bukfenceznek és élvezik a kufliélet örömeit, amikor hatalmas eső szakad rájuk. Akkora, hogy először a rétet árasztja el, majd a kuflilyukakat is, amik használhatatlanná válnak. A kupac tetején várják, hogy elálljon az eső, de az nem hogy elállna, hanem csak esik és esik. A vízben talált mindenféle eszközzel menekülőre fogják a dolgot, ám útközben egy vízipatkány elárulja, hogy nagyon egyszerű a megoldás, nem kell világgá menni, csak el kell tüntetni ezt a sok vizet. :)

A kuflik természetesen cselekednek, mert ha kell azt azért nagyon tudnak, és hamarosan ismét a réten fekdécselhetnek. 

Az igazi fák sosem horkolnak című történetben a Bújócskázás Világnapja alkalmából a kuflik bújócskáznak. Erről nem is árulok el többet, csak annyit, hogy nagyon leleményesen tudnak elrejtőzni.

Jó  éjszakát, kuflik!

Két kufli álomtalanul üldögél az éjszaka közepén a kupac tetején. Az jutott eszükbe, ha lekapcsolnák a teliholdat, akkor bizonyosan tudnának aludni. A varázsgombától elkérik a létráját, hogy felmászhassanak a holdra. Előkerül a létra, majd egy papírsárkány és az összes kufli. Aztán meg észrevettek egy nyulat a holdon. Eléggé álomszerű történetnek hangzik, de higgyétek el, csak egy egyszerű kuflimese.

A nagy felfordulásban pedig egy szó szerinti felfordulásról olvashatunk, amikor feje tetejére áll a világ. És bár a kuflik szeretik a kalandokat, ez még nekik is sok. Összegyűjtik a rétlakókat, hogy közös erővel visszafordíthassák a világot. Aztán tovább járnak fejjel lefelé. :D

Én mondom, a kuflik nem teljesen százasak!! :D De imádnivalóak. Meg valamennyi rétlakó, kedvenceim a varázsgombák és a mindenféle bokrok és fák, pl. a pipafa, a bogárboróka és a már fentebb említett kaktuszbanánbokor. Nagyon tetszetős az életmódjuk, a heverészés, a lustálkodás nekem is menne egész nap egy kupac tetején. Még a vadsóskát és a vadrépát is megenném, de a vadmarcipánfának mindenképpen egész napos vendége lennék. 

Szerintem mindenki legyen kufli! :D

A kuflikat, akarom mondani a könyveket köszönöm a Pagony Kiadónak!

10/10

Bea

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

"Csak élj jól. Csak élj..."

Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?

Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni - vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart ahol azelőtt, hogy megismerte Willt. A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nem tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is - hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli.

Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.

Aki rendszeresen olvassa a blogunkat, talán már tudja, hogy szeretem Jojo Moyest. Sőt, a kedvenc íróim között tartom számon. Első olvasásom tőle az Akit elhagytál regénye volt, egyben ez volt a második könyves bejegyzés a blogon. (Az értékelésért KATT IDE!) Másodikként a Tiltott gyümölcsöt olvastam tőle, ez is tetszett, bár nem adtam neki 10 pontot, és az is jó, hogy nem ezt a könyvet olvastam tőle először. (A bejegyzésért KATT IDE!) Ezután a Páros, páratlan következett, ami szintén betalált nálam, nagyon megható, szeretnivaló történet volt. (A bejegyzésért KATT IDE!) 

Aztán következett a LEG, a Mielőtt megismertelek szívszaggató, gyönyörű könyve. Erről írt értekelésemet ITT olvashatjátok,  a Zsófiét pedig ITT.

Magától értetődő volt, hogy nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, hogy mit tud nekünk mutatni Jojo Moyes Will után. A molyon nem olvastam el az értékeléseket, csak az első mondatokba pillantottam bele, mert nem szerettem volna spoilerbe futni, de a csillagozásokból láttam, hogy nem mindenkinek nyerte el maradéktalanul a tetszését. 

Én nem vártam semmit, tudtam, hogy Will már nincs, sejtettem, hogy újabb nagy tragédia már nem jöhet, de úgy éreztem, hogy tudnom kell mi történt Louval, hogyan megy tovább az élete, hogyan építi fel magát a gyászából és betartja-e Willnek tett ígéreteit. 

Minden kérdésemre választ kaptam és szerintem ez a könyv tökéletes volt. Hisz találkozhattam ismét Louisával, Jojo Moyes a rá jellemző fantasztikus stílusban mutatta be nekünk Lou hétköznapjait a repülőtér Négylevelű Lóhere nevű ír kocsmájában, közönyösségét, magányosságát, és már az elején egy meghökkentő balesettel indít, ami szomorú és vicces egyszerre. 

A baleset következményeként visszakerülhettem Lou szüleinek házába, ahol remekül szórakoztam Lou édesanyja feltámadt nőiességén és lázadásán, a vicces nagypapán, és élveztem a társaságukat. Az ő életük is megváltozott, az emberek furcsa szemmel néznek rájuk, Louisa közreműködése miatt. Will szülei sem élnek már együtt, róluk is megtudhattam, hogyan dolgozták fel fiuk elvesztését.

Lou felépülése után visszatér Londonba, és éppen folytatni készül az addigi céltalan életét, amikor csengetnek, és a 16 éves Lily áll az ajtóban. És ettől kezdve teljesen új irányt vesz az élete. Nagyon tetszett nekem ez a fordulat, mert miért is ne történhetett volna meg?  Felbukkan még Jake, Sam és a Továbblépők csoport tagjai, és én remekül szórakoztam, miközben sokat szomorkodtam Louval, de éreztem a történetben, az eseményekben az élet lüktetését, vidámságát. Lou minden erejével igyekezett távol tartani magától családtagokat, barátokat és szerelmet, szeretetet, de fiatalsága, és valamiféle kötelességtudat belesodorta az eseményekbe, és miközben még gyászolt, már gyógyult. 

A gyászról, az elengedésről, ugyanakkor továbblépésről, a pillanatok megragadásáról és kihasználásáról, az élet értékéről, a családról, barátságról, a szeretetről szólt ez a történet. 

A múltra emlékezni kell, szép emlékekre az embernek mindig szüksége van, de az élők szeretetből fakadó erejét sem szabad lebecsülni. 

Nem hiányzott a könyvből sem a humor, sem a  megindító pillanatok. Sikerült ezen a történeten is sokat nevetnem, meghatódnom, könnyeznem és reménykednem, a történet végével is teljesen elégedett vagyok.

10/10

A könyvet köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak!

Bea

Johanna Basford: Titkos kert és Bűvös erdő

Képeslapgyűjtemény a Titkos kert és a Bűvös erdő csodás rajzaival, 20 kivehető képeslappal.

Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett. Hatására számos országban több millióan fedezhetik fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját. 

A képeslapgyűjtemény segítségével saját egyedi képeslapokkal lepheted meg szeretteidet és barátaidat.

Nekem már meg is vannak a jelöltjeim, mely családtagjaimat fogom meglepni egy-egy képeslappal. Ez esetben színezetlen lapot fogok küldeni, mert tudom, hogy szeretnek színezni, ezekkel a részletgazdag képeslapokkal pedig napokig elbíbelődhetnek. 

Gyönyörű, varázslatos színeznivalók vannak mindkét könyvecskében, könyvenként 20 darab. Elsősorban azért figyeltem fel rájuk, mert képeslapokként is funkcionálnak.

Nem olyan régen regisztráltam a postcrossing.com nemzetközi képeslapküldő oldalra, ahol a világ minden tájáról csodaszép és különleges képeslapokat kaptam, bár én még nagyon az elején tartok és még csak pár lapról tudok beszámolni, de érkezett képeslapom Japánból, Szingapúrból, Németországból, Angliából, Oroszországból, Csehországból és Finnországból

Cserébe kapok címeket, ahová én küldöm a lapokat. Ezért igyekszem én is a legváltozatosabb képeslapokat összegyűjteni, hogy amikor megkapom az új címet, és megnézem a címzett profilját, ahol felsorolja a kedvenc témáit, akkor ennek alapján tudjak miből választani. Nemrégiben láttam például valaki oldalán, hogy imádja a színezés minden formáját. Ha majd valamikor kapok egy ilyen címet én is, már meg is vannak a nagyszerű képeslapjaim hozzá. Persze azt nagyon nehéz lesz eldönteni, hogy melyiket küldjem el, mert igazság szerint nehezen válok meg tőlük.

Thaiföldre, Ausztriába, az Egyesült Államokba, Oroszországba, Németországba, Angliába küldtem már képeslapot, amelyek célba is értek, most pedig ismét úton van 6 lapom, Belorussziába, Szingapúrba, Belgiumba, Kanadába, Németországba és Oroszországba. Nagyon jó érzés kapni is a lapokat, de kiválasztani a küldendő lapokat is, hogy a címzettnek örömet szerezzek vele. Én például feltüntettem, hogy imádom a Beatlest és a 60-as éveket, és már két gyönyörű Beatles-lapot is kaptam, valamint egy hippibuszt. 

Képek a Bűvös erdőből

Szóval bármennyire is nehezen válok meg a színezős lapoktól, ha valaki ilyenre vágyik, boldogan választok majd neki belőle. :)

Egyet azért kiszíneztem magamnak, keretbe tettem, már csak a végleges helyét kell megtalálnom a falon, és ugyanerre a célra kinéztem a következőt is. :)

Képek a Titkos kert képeslapkönyvből

Vannak olyan oldalak, amelyek különösen nagy odafigyelést igényelnek, mert nagyon aprók a színeznivalók, 0.4-es Stabilo tűfilccel színeztem, és bizony kisebbet is el tudtam volna hozzá képzelni, de nem hiszem, hogy van olyan. 

Mindenesetre kipróbáltam színesceruzával is, azzal is könnyű és jó élmény volt színezni. Lazításnak, kikapcsolódásnak a nap végén is remek elfoglaltság, és ha valamiért nyugtalan vagy, egy kis színezés után garantáltan megnyugszol. 

Azon kívül, hogy képeslapok, nagyon praktikus hordozható színező is, simán befér egy kicsi táskába is, mondjuk egy hatszínű filccel társítva, és bárhol előkaphatjuk, ahol várakoznunk kell, és valamivel el akarjuk ütni az időt. Olvass és színezz! :)

Köszönöm a képeslapkönyveket a Manó Könyvek Kiadónak!

Bea

Heti ez+az

Nagy Nyári Nyereményjáték!

Újabb fordulóhoz érkeztünk, ezen a héten az Athenaeum Kiadó könyveit nyerhetitek meg.

A játék menete a szokásos: A Rafflecopter dobozba írjátok be a választ, majd  a könyv címét, amelyiket meg szeretnétek nyerni.
Heti kérdésünk: Ki az a híres író, aki a lányával írt közösen regényt, és a napokban jelent meg az Athenaeum Kiadónál a könyv második része? Csak a szerző nevét kérjük, a lányáé nem szükséges. :)


A megnyerhető könyvek: 

Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház

A könyv a  Gabó olvas blog felajánlása, ITT olvashatjátok a könyvről írt értékelést.

Leitner Olga: Bakker, azok a csodddálatos férfiak!
Az értékelésünket ITT olvashatjátok a könyvről.

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és kockafej /A fiam autista, de nem zseni/
A könyvről írt értékelésünket ITT olvashatjátok.

A nyereményeket csak magyarországi címre postázzuk. A játék ismét egy hétig tart,  azaz szeptember 3. 12 óráig lehet a könyvekért játszani.

Jó játékot, sok szerencsét kívánunk mindenkinek!

a Rafflecopter giveaway

Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről

Képzeletbeli barátja mindenkinek van. Annak is, aki nem tud róla. Ő az, akit szobánk csendjében félhangos kérdésekkel zaklatunk, aki tartja bennünk a lelket és elviszi helyettünk a balhét; ő az örök Én és örök Másik, aki még akkor is ott löki a sódert a fejünkben, amikor épp egyedül vagyunk. De vajon hogyan lát bennünket ő? Hogyan látja a szüleinket? És mit érez akkor, amikor először akad egy kihívója egy valódi barátunk személyében?

Történetünk főszereplője Balambér, aki a kulcslyukban lakik. Ez egy olyan kulcslyuk, amelyben minden van, ami egy kulcslyukba kell. Erdő, mező, füvek, bogyó, ház. Szóval pont olyan, mint az összes többi. Varázsolni tudó nyüvek és szúk is laknak a kulcslyukban. 

A kulcslyukon túl az Univerzum van, ami Balambérnak eléggé felfoghatatlannak tűnik. 

Vannak az istenek, Dettike és a szülei, Anyuka és Apuka. Balambér furcsának találja az isteneket, sok dolgot nem ért. Dettikével azonban szokott beszélgetni, aki néha megmagyarázza neki a dolgokat. 

Például elmondja, hogy ő a képzeletbeli barátja, ami kicsit rizikós dolog Balambérnak, mert mi van, ha egyszer egy másik barátot képzel magának. Dettike nagyon sok dolgot mesél az Univerzumról, a többi istenről is. A családról, az iskoláról, az állatokról, szóval az egész kulcslyukon kívüli világról. Balambér viszont tud segíteni Dettikének abban, hogy kipróbálja, milyen lenne fiúnak lenni vagy éppen Nettikének egy napig. 

Aztán egyik nap megjelenik Nettike, aki Dettike barátnője lesz, és Balambér kicsit elhanyagolva érzi magát. De azért még sok kalandban van részük, együtt porszívóznak, meglátogatják Érdekes nénit, sőt nemcsak meglátogatják, meg is szelídítik. 

Innentől kezdve Dettike és Balambér története átmegy egy szürrealista álomba, amelyben csirkelábak, porcica, bolha és Érdekes néni különös dolgokat csinálnak, vagy éppen Nettikéből egy orrszarvús hálóinges káposztafej lett, majd egy újabb kalandban pedig egy boszorkányhoz megy el Dettike és Balambér, hogy visszalopják Nettike apukáját, aki viszont békésen üldögél a boszorkány házában egy nyitott kalitkában és a boszorkány zsíros falatokkal eteti.

Tornacsukában alagút, abban pedig Madám Blúbird, szőrös kabátkáján nyuszifüles kapucni, rövid tüllszoknyához fémbetétes bakancs és egy elektromos szipka. Mindezek mellé egy apukakölcsönzőt működtet. 

Miután fantasztikus álombéli kalandjaik véget érnek, Balambér egyre halványabb, elkenődöttebb. Megijed, hogy Dettikének már nincs rá szüksége és akkor ő teljesen el fog kenődni, el fog tűnni. De közben fura hangokat hall... És Anyukának már majdnem akkora pocakja van, mint Apukának.

Nagyon egyedi, különlegesen merész történet, a szürreális részek kicsit megleptek, de végülis egy képzeletbeli baráttól nem várhatunk egyszerű, unalmas dolgokat, csak valami meghökkentőt és fantasztikusat élhetünk át velük.

A könyvet köszönöm a Csimota Kiadónak!

8/10

Bea

Collen Oakley: Nem hagylak egyedül

Daisy Richmond gyerekkora óta tudja, hogyan szervezze az életét, még a mellrák sem zökkentheti ki.

Tennivalói listájára a heti bevásárlás és szakdolgozat megírása mellé újabb tétel kerül fel: új feleséget keresni férje, Jack számára, hogy a tehetséges állatorvos, ám olykor gyermekien tehetetlen férfi boldogsága biztosítva legyen. Persze ez korántsem olyan egyszerű, és a huszonhét éves nő kénytelen újragondolni, mit is jelent az elengedés, és kinek a boldogsága a (leg)fontosabb.

Versenyt fut az idővel: határidő előtt próbál teljesíteni egy lehetetlen feladatot.

Már megint egy Rákos könyv. Miért olvas az ember ilyen könyveket, amikor tudja, hogy lehangolja, végtelenül elszomorítja, nehézzé teszi a lelkét? Nem tudom megmondani. Talán azért, mert megkönnyebbül, hogy nem vele történik. Vagy azért, mert nincs olyan ember, akinek családjában, baráti vagy ismeretségi körében ne ütötte volna már fel a fejét legalább egyszer a Rettenetes Rák. Egyszerűen nem lehet elbújni, kitérni előle, ott van a mindennapokban. Nem kímél gyerekeket, felnőtteket és idősebbeket sem. Az ember talán meg akarja fejteni a titkát, olvasni akar arról, hogy van akinek sikerül legyőzni, és ha nem, akkor együtt akar érezni vele. De azért mindig reménykedve olvassa az ilyen könyveket. 

Daisy huszonhét éves fiatalasszony, akinek négy évvel ezelőtt mellrákja volt, de a kezelések után gyógyultnak nyilvánították. A történet elején szembesül ismét a hírrel, a rák visszatért. A pszichológiatanulmányokat folytató Daisy a maga módján igyekszik feldolgozni a tragédiát. 

Miután végigjárja ismét az összes vizsgálatot, igazolást nyer, hogy  a rák visszatért. Állatorvos férje Jack, az első alkalommal végig mellette állt, majd feleségül vette. Remekül kiegészítették egymást, Jack szétszórtságát, szervezetlenségét Daisy rendszeretete, megtervezett élete egyensúlyba hozta. Egészen jól elvoltak, amíg ismét fel nem ütötte a fejét a rák, pedig Daisy négy éve  egészségesen étkezett, jógázott, mindent elkövetett, amit csak lehetett. 

Amikor bizonyossá vált, hogy Daisynek Rengetek Rákja van, a fejébe vette, hogy férje Jack nem maradhat egyedül, ezért feleséget kell keresnie neki.

Először furcsának találtam ezt, mert nekem a legutolsó dolog lenne, ami az eszembe jutna, de arra gondoltam, hogy a sokk, a felfoghatatlan, a megérthetetlen minden emberből más és más reakciót válthat ki. Beletörődést, küzdést és felfoghatatlan, érthetetlen cselekedeteket is. 

Daisyből a feleségkeresést, amin persze titokban ügyködött, csak a barátnőjével osztotta meg tervét. Jacket nem engedte magához közel, nem engedte, hogy elkísérje vizsgálatokra, kezelésekre, szántszándékkal tartotta távol magától. Azt gondolom, úgy hitte, hogy ez az egy dolog, az, amit még megtehet Jackért, ha már mást nem. Hogy nem hagyja egyedül.

A  történetet Daisy elmeséléből ismerhetjük meg, a szavaival, a gondolataival, az érzéseivel, miközben próbáltam mosolyra húzni a számat az akasztófahumorán, olyan nehézség és nyomasztó érzés volt bennem, vele szenvedtem, vele estem kétségbe, rettegtem és reménykedtem egyszerre. Még akkor is reménykedtem, amikor ő már nem... 

Akartam, hogy közösen éljék át ezt Jackkel, engedje, hogy a férje részese legyen az életének, hogy segíthessen. Hogy Daisy hagyja a fenébe azt a feleséget, örüljön a napoknak, a heteknek, a szerelemnek, az életnek. 

Nem tudom, mit érezhetett Daisy, nem tudom meg lehet-e békélni ilyenkor, nem tudom, hogy lehet elviselni,  honnan van az emberekben az erő, hogy kibírják és erősek legyenek. Nem tudom, erősek-e. Nem tudom, tehetnek-e valamit...

Megrázó könyv volt,  nehéz szívvel olvastam, mégsem tudtam letenni, küzdenem kellett Daisyvel, ott lenni a nehézségekben, az apró örömökben, a hétköznapokban, a magányos éjszakákban. Megtudni, hogy ezúttal ki nyer....

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea

Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp és más furcsaságok

Avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

Rebeka egy tökéletesen átlagos kislány, aki bátor és kíváncsi természete miatt hajlamos mindeféle zűrbe keveredni - ezekben a mesékben az ő kalandjait követhetjük nyomon. A kötekedős Bosszantöppről (akinek feltett szándéka bajba sorolni Rebit) a jószívű csíkos hátú Sompolykáig (aki segít Rebinek visszanyerni a számítógép elé kövült apuka figyelmét) egy mágikus világmindenség kel életre minden történetben, titokzatossággal és képzelettel színezve az egyébként hétköznapi élethelyzeteket.

A Rebimesék kedvesen eredeti és szórakoztató történetek gyűjteménye, melyeket nemcsak a gyermekek, de a szülők is élvezni fognak esti meseolvasáskor - de legyetek óvatosak, mert ha legközelebb valami különös dolog történik az otthonotokban ti is hajlamosak lesztek benézni a sötét sarkokba, nem lakik-e ott valaki.

Varázsvilág lakóit és a kisiskolás Rebekát ismerhetjük meg ebből a kedves és aranyos kis könyvből. Igaz, csak az apukája szólítja Rebekának, amikor egy kicsit mérges rá, a barátai csak Rebinek hívják. 

Az első történetben Bosszantöppel ismerkedhetünk meg, aki egy rosszcsont törpe, akarom mondani töpp, aki szeret mindenkit felmérgesíteni, de legfőképpen az embergyerekeket. Rebi életét is sikerül felbolygatnia egy kicsit, Rebi pedig mindent elkövet, hogy Bosszantöpp eltűnjön az életéből, de a legjobb ötlet az egyik kis barátnőjének jut eszébe. 

A második történetben Rebi apukáját ismerhetjük meg, aki túl sokat ül a számítógép előtt, és Rebi úgy érzi, hogy nem tudja felhívni a figyelmét ilyenkor magára, apa csak gépiesen válaszolgat a kérdéseire és kívánságaira. Ez akár ismerős is lehet, ha nem számítógép, akkor a tévé a bűnös, és az apukákat rá kell ébreszteni arra, hogy mi a sokkal fontosabb. Rebi varázslattal próbálkozott először, de aztán Csíkoshátú Bőröndös Sompolyka feltűnik a színen és segít megoldani, hogy Rebeka elnyerje Apukája figyelmét. Nagyon jót mosolyogtam Rebi próbálkozásain, de nem tudom ajánlom-e mindet kipróbálásra otthon a gyerekeknek. :)

A harmadik mesében Rebi a lakásban elszaporodó rejtélyek nyomába ered. Egy eltűnt plüssmaci, egy láthatatlanná vált kéztörlő, egy rejtőzködö mesekönyv és egy elkóborolt cipőfűző. Mind-mind felderítésre váró eset, de a legkomolyabb feladatnak az 5 pár zokni eltűnt felének a megkeresése tűnt. Megismerhetjük a tündéri aranyos porcicákat és a szárnyas boroszlánt. Rebi nem esik kétségbe a felmerült problémák láttán, hanem a lehető legjobb megoldást találja ki, ami mindenkinek jó. És jótett helyébe jót várj, a Zűrboszorkány megjutalmazza Rebit. Csak Apa keresi azóta is a cipőfűzőjét. 

A negyedik mesében megtudjuk, hogy mi történik, ha egy doboznyi csigát viszel haza a szobádba, és ki is az a Kenderszakállú Edömér.

Az ötödik mese pedig Zebulonról, a zámpírzokniról szól, aki világot szeretne látni és sosem adja fel, erre biztatva Rebit is, akinek végül egészen jól sikerülnek azok a fránya karikák. 

Nagyon tetszettek ezek a mesék, a varázslatos lényekkel, és a nagyon ismerős történetekkel. Hiszen a gyerekek máshol sem szeretnek annyira rendet rakni, és igazából lehet, hogy jól jön néha egy Bosszantöpp, aki ráébreszti őket arra, hogy miért is lehet jó dolog, ha rendet raknak, elpakolják a játékaikat önmaguktól.

Más gyerekek otthonában is tűnnek el zoknik, cipőfűzők és egyéb plüssállatkák, talán Rebi története ötletet adhat, hol keressük őket és felhívja a figyelmet arra, hogy a jó cselekedet, mindig elnyeri a jutalmát. 

A kitartás és próbálkozás jó példája pedig Zebulon, a zámpírzokni története. Ajánlom ezt a könyvet közös esti mesékhez, délutáni olvasásokhoz, amikor még a porcicákat is meg lehet keresgélni, esetleg a sarokban lakó Kenderszakállúhoz is bekopoghattok. 

És jól vigyázzatok Anyukák és Apukák, ha a gyermeketek rákeni az arcpakolásotokat a szőnyegre, majd megszórja borsóval, esetleg lepkehálóval szaladgál a lakásban, vagy kiömlik egy kis baracklé, akkor lehet, hogy Bosszantöpp ólálkodik az otthonotokban, ragadjatok ti is inkább lepkehálót, és akkor biztosan jókedvűen fogtok majd elaludni.

A könyv illusztrációi is bájosak, kedvesek voltak, teljesen összhangban éltek a mesékkel és élő, vidám világot varázsoltak Rebi köré. 

A könyvet köszönöm  szerzőnek! 

10/10

Bea

Nagy Nyári Nyereményjáték - Sorsolás

Kisorsoltuk a 21.Század Kiadóval közös nyereményjátékunk nyerteseit.

A kérdésre a helyes válasz: Paula Hawkins A lány a vonaton című könyve volt

Most pedig jöjjenek a szerencsés nyertesek:

1.  William R. Forstchen: Egy másodperccel később című könyvet nyerte:

Csilla

2. Mary Higgins Clark: Téged nem lehet elfelejteni című könyvet nyerte:

Sukalac Mónika

3. Kordos Szabolcs: Turista from Hungary című könyvet nyerte:

Mihálka Klári

4. Dorothea Benton Frank: Magányos nők klubja című könyvet nyerte:

Széll Katalin

Gratulálunk a nyerteseknek, akiket e-mailben is értesítünk,  postacímüket péntek este 8 óráig várjuk e-mail címünkön:

konyvutcablog@gmail.com

Ha a nyertes nem jelentkezik a megadott időn belül,  újat sorsolunk.  Köszönjük,  hogy velünk játszottatok,  a következő nyereményjátékot is napokon belül megtalálhatjátok! 

Várunk benneteket!

Bálint György: Emlékfoszlányok

Bálint György - vagy ahogyan az országban hosszú évtizedek óta mindenki ismeri, Bálint gazda - már számos kertészeti szakkönyvvel, újságcikkel és televíziós műsorral lopta be magát a szívünkbe.

Közel egy évszázadnyi élménnyel és tapasztalattal a háta mögött Bálint gazda ezúttal ötven történetet, illetve az ő megfogalmazásában, emlékfoszlányt gyűjtött össze, melyeket ugyanannyira élvezetes önállóan, mint csokorba szedve olvasni. 

Vajon mi tehetné még személyesebbé és kedvesebbé ezeket a történeteket? Vámos Robi utánozhatatlan, sajátos stílusban készült rajzai! Kettejük közös munkájának gyümölcse ez a nem mindennapi kötet, melyben a bájos illusztrációknak hála, a leírtak valósággal megelevenednek.

Bálint gazdával gyerekkoromban kötöttem ismeretséget. A szüleim hétről hétre rendszeresen megnézték az Ablak című, mára már legendásnak számító tévéműsort, ami egy szolgáltató műsor volt, amelyben utánajártak a kisemberek problémáinak, közérdekű információkat szolgáltattak, amelyek engem kisgyerekként, annyira nem nagyon érdekeltek, de amikor Bálint gazda következett, arra mindig felfigyeltem, mert nagyon érdekes tanácsokat adott, mikor kell metszeni, hogyan kell öntözni, miért vannak a kukacok a káposztában, mit csináljunk a cserebogarakkal, hogyan etessük a madarakat és még sok más okos dolgot. Persze nem mindent értettem, de nagyon szerettem nézni és hallgatni.

Az idén 97 éves  Bálint György nagyon személyes történeteket oszt meg velünk Emlékfoszlányok című könyvében. 

"Mint a karmester beintésére az énekkar egyik baritonja, én is dallamot szerettem volna énekelni. Szépet, olyant, amelyet az emberek szívesen hallgatnak meg a rádióban, munka közben, az autó kormánya mögött vagy a strandon napozva. Ez olykor sikerült is, és az örömteli élmény volt számomra. 

Máskor csak egy-egy foszlány került belőle a papírra.

Most ezekből az emlékfoszlányokból szándékozom közzétenni néhányat. Ezek nem sajtóesemények, csupán helyzetek, kapcsolatok, apró történetek, amelyek velem vagy a jelenlétemben estek meg, de úgy gondolom továbbgondolásra, elmélkedésre késztethetik az Olvasót.

Őszintén remélem, hogy ez a szándékom valósággá válik."

Valósággá váltak Gyuri bácsi, én mérhetetlenül élveztem ezeket a meghitt, értékes pillanatokat, amelyet együtt töltöttem az emlékeivel. Köszönöm!!

Egy szép, napsütéses napon, a kertben ülve olvastam, és bizony közben szívesen megkérdeztem volna, hogy mit csináljak a kertben lakó vakonddal, hogy legalább a veteményeskertemet hagyja békén, vagy a hatalmasra nőtt meztelen csigákat hogyan üldözzem el, vagy mit tegyek, hogy a szomszéd macskája ne az én veteményeskertemben végezze el a dolgát.  De aztán ahogy belemélyedtem a történetekbe, már teljesen lefoglalt a kis Gyuri története, akinek Mariska néni egy fakanállal ráütött a kezére, mert belekotnyeleskedett a tűzhelyen illatozó fazékba. és ugyanez a Mariska néni oroszlánként őrizte a saját maga által vetett és gondozott veteményeskertet. 

Aztán a kamaszodó Gyuri egy pillanatát kaphattam el, amikor cserkésztalálkozón volt, és nem kisebb személyiségek vezették a cserkésztábort, mint Robert Baden-Powell, a brit hadsereg altábornagya, gróf Teleki Pál, aki később Magyarország miniszerelnöke volt és Sík Sándor piarista tartományfőnök, költő és cserkészvezető. Mindez 1933-ban történt.

Olvashattam régmúlt időkről, napszámosokról, parasztemberekről, arról, hogy az asszonyok mit vittek a mezőkön dolgozó férjeiknek ebédre, szinte ott éreztem magam én is a szépen, libasorban masírozó gazdasszonyok között. Teljes képet kaptam egy keményen dolgozó, szegény ember menüjéről. 

A birkanyírás, a gyöngyösi cipészmester, egy régi karácsony, utazások, a cukkini, egy paprikáskrumpli Finnországban és még nagyon sok színes, értékes történet emlékei tárultak fel előttem.

A jégverem működése is nagyon érdekes volt és igazából még sosem olvastam arról, hogyan is volt ez, hogy működött ez a verem, számomra ez a könyv egy nagy utazás volt a múltba, szinte olyan volt, mint amikor a nagyszüleimet, nagymamámat hallgattam és az anyukámat hallgatom, ahogyan a múltról beszéltek. A küzdelmes időkről, a nehézségekről, a frissen sütött kenyér szépségéről és illatáról, az emberek összetartásáról, bánatról és boldogságról.

Otthon éreztem magam ebben a könyvben, ezekben a történetekben, közel kerültek hozzám.  Sugárzott belőle a természet, az emberek és az élet iránti szeretet és tisztelet, jóleső melegség áradt szét bennem, amit nemcsak a kertben barátságosan sütő napnak köszönhettem. 

Bálint György megjárta a poklot, 1942-ben koncentrációs táborba hurcolták, 1945. áprilisában a mauthauseni  tábor foglya volt, erről nagyon szomorú emlékfoszlányokat olvashatunk, sokszor elszorult a torkom. Megsirattam azokat az emlékeket. 

Miközben Gyuri bácsi emlékfoszlányait, pillanatemlékeit olvastam, felidéződtek bennem régvolt emberek, a történeteik, az arcuk, a ruhájuk, a szavaik, ami egyszerre fájt és okozott örömöt, mert az emlékezés nem csak szomorúság, hanem boldogság is. 

Egy értékes, tisztességes életútról olvashattunk, még ha csak foszlányok is voltak ezek az emlékek, de a végén a sok-sok foszlány összeállt és egy kedves, szeretetreméltó, sokat megélt, erős ember állt előttem. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, éppen olyan volt, mint a délutáni, meleg, barátságos napsütés.

A Vámos Robi-féle kedves, bájos, játékos illusztrációk pedig jól kiegészítették a szerző történeteit, a bennük bujkáló humort jól erősítették, az időnként feltűnő szomorúságot jól enyhítették.

10/10

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Bea

Molnár T. Eszter: Stand up!

Egy majdnem normális család

Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is.

Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. 

Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.

Bakos Virág naplóját olvashatjuk, aki mindjárt 15 éves, egy háromgyerekes csonka család középső gyereke, anyukájuk más sok éve meghalt, édesapjuk egyedül neveli őket, bár még nem lábalt ki igazán a szomorúságból, életét sikertelenség kíséri stand-uposként, de apaként sem jeleskedik. A nővére segédkezik neki a gyerekek ellátásában és a család működtetésében, de néha ő is igazán sok, nem mindig úgy segít, ahogy kellene.

Eleinte Virág mindennapi életében rendben van minden, barátnője van, akivel megoszthatja gondjait, titkait és jól elvannak, de aztán elromlanak a dolgok. A nővérének nem úgy sikerül az érettségije, ahogyan kellene, rossz társaságba csöppen, az öccse verekedésbe keveredik, az apja szobájában egyre több borosüveget talál reggelente, és két fiú is máshogy kezd viselkedni vele, mint ahogyan addig. A nagynénje pedig mindenáron össze akarja boronálni templomba járó barátnőjét az apjával.

Gond van bőven, mégis nagyon élveztem Virág naplóját. Nagyon sok mai, fiatalokat érintő problémát felvonultat a könyv, kezdve a csonka családtól, az anya nélküli mindennapok nehézségéig, a kiközösítéstől a szerelemig, a barátságtól a melegség jelenségéig. Virág igazán magával sincs kibékülve, ezért éli meg annyira tragikusan a problémákat, de derekasan és tiszteletre méltóan megküzd minden egyes felmerült gubanccal, segít a nővérének, az öccsének, és az apját is sikerül bevonnia a problémák megoldásába. És éppen ezért, mert mindenkinek annyi problémája van, a sajátjához nem nagyon tud segítséget kérni senkitől, mert apja is el van foglalva a maga és élete sikertelenségével. Egyedül Berci, a Franciaországból édesapjához költözött osztálytársa és Dani figyelmére számíthat. Dani részéről ez egy kicsit másfajta figyelem, meglepő és kicsit érthetetlen Virág számára, de azért benne is nyiladoznak bizonyos érzések. 

A történet végére már-már igazi családként kezdenek működni, és Virág is tisztázni tudja magában, hogy mi a fontos, mit áldozzon fel miért és mi a legjobb neki. 

Tetszett, hogy nincs benne túldramatizálva semmi, nincsenek végletek, csak egy átlagos, hétköznapi, mégis különleges, kedves történet. Persze a nyomozással kapcsolatos akció, a valóságban nem tudom mennyire állja meg a helyét, de a mai fiatalok (is) azt hiszem bármire képesek. Még arra is, hogy lebuktassanak egy bűnbandát, pláne ha a nővérüket menthetik meg ezzel. :)

Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, humoros, üde, friss, fiatalos, éppen annyira, hogy egy szülő is jókedvűen és élvezettel olvassa. Ha jól sejtem, lesz folytatás is, amit mindenképpen szeretnék majd az olvasmányaim között tudni. 

10/10

Bea

Heti ez+az

Meseválogatás

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Vadadi Adrienn könyve csupa napfény és derű: az Alma utca 22-ben sok-sok gyerek lakik, akik együtt szerelnek tandemet, fociznak, beszélgetnek. Együtt nyomoznak Lajos kutya után, szelidítenek macskát és fagyiznak.

Misi, aki a negyediken lakik, nagyon jó megfigyelő, ráadásul élénk a fantáziája: az ő szemüvegén keresztül látjuk a ház lakóit, a vagány Marosi testvéreket, a kicsi, aranyos Pirost, a megközelíthetetlen Kamillát, a veszekedős Csúnya nénit és a barkácsolós Elek bácsit.

Nagyon kedves volt számomra ez a kis könyv, több emléket is felidézett bennem. A társasházi élményeimet, ahol már fiatal anyukaként történt velem a dolog, amikoris mondtam a játszótéren tébláboló gyerekeimnek, hogy most már menjünk fel (haza), hogy igyanak-egyenek valamit, ám amikor a lépcsőház ajtót kinyitottam, az én kettőmön kívül még hat másik gyerek masírozott utánunk felfelé, csendben, a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn, egy kis evésre ivásra. Így hát mit volt mit tenni, megitattam őket málnaszörppel, kaptak egy-egy lekváros kenyeret, és miután az enyémeket lefektettem egy kis délutáni szunyókálásra, a többiek egy "csókolom" után lenyargaltak a lépcsőn, és még egy jó ideig hallottam a játszótéri vidám kiáltozásaikat. Éhesek, szomjasak már nem voltak...:D

Gyerekkoromból pedig azt, hogy nekünk az öccsémmel is volt egy Gazsi nénink, akit ijedtükben neveztünk el így, talán mert a kertjükből átlógó gyümölcsfát dézsmáltuk, amikor - azt hiszem - a tesóm elkiáltotta magát: Vigyázz, jön Gazsi néni!! Természetesen a férje volt Gazsi bácsi, de az adrenalinnal fűtött helyzetben ez jutott a kisöcsém eszébe, és ez a név aztán rajta is maradt. Legalábbis kettőnk között így neveztük. :)

Az Alma utca 22-ben is laknak nagyon édes, leleményes, találékony gyerekek, akiket Misi szemén keresztül ismerhetünk meg. Nagyon tetszett mindenki egytől-egyig, Misi családja, a bohókás nagyival és az egymással időnként vitatkozó szülőkkel, Elek bácsi és kutyája Lajos, különösen az, hogyan lett a kutya neve Lajos :D, és Lajos másik élete is szívet melengető volt. A Csúnya néni és a liften leadott uzsonna idézte fel bennem a fenti emlékeket, mosolyogtam rajta sokat. Kedves, aranyos, bájos könyv volt, az illusztrációk is kedvemre valók voltak.

10/10

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész

Minden gyerek szereti a mesét, az állatokat, és kíváncsi, ha hangszert lát: milyen a hangja, hogyan lehet megszólaltatni, miből készült, és egyáltalán mihez lehet kezdeni vele. Így volt ezzel valaha Gáll Viktória Emese is, aki a Ringató-mesék első kötetében a különböző muzsikusokat és kedvenc népi hangszereiket mutatja be kiskutyájának, Borsinak, tizenkét magával ragadó történettel.

A könyvhöz CD is tartozik, amelyen megszólalnak az egyes mesék hangszerei, ismert és kevésbé ismert népdalok csendülnek fel, melyek kottája a történetek végén megtalálható.

Sajnos én a CD-t nem hoztam magammal a könyvtárból, mert nem olvastam el figyelmesen a fülszöveget, hogy az is tartozik hozzá. Biztos érdekes és nagyszerű lett volna ezeket a hangszereket meghallgatni, de talán majd bepótolom.

A könyv viszont igen újszerű és érdekes megközelítése volt a hangszerek bemutatásának, egy kis tacskó fülein és napjain keresztül. Édes volt Borsi a kutyus, és nagyon tetszett, hogy ennyire érdeklődő és zeneszerető kis jószág, mindent hangszert meg akart ismerni, és szívesen járt a gazdival  a barátaihoz a közös zenélésekre, sőt egyszer még egy táncházban is részt vett. No nem a táncot ropta, de egy hegedűtokban meghúzódva csillogó szemmel figyelte a táncosokat, és hallgatta a már jól ismert zenéket. A könyv illusztrációi is éppen annyira finomak és harmonikusak voltak, mint a történet.

9/10

Berg Judit: Lengemesék/Ősz a nádtengeren

Ősszel a Nádtenger élete megváltozik. Vándormadarak ezrei éjszakáznak a csendesen hajladozó nádszálakon, mások hosszú téli álomra készülődnek. Lengevár lakóira, a zöldbőrű lengékre is sok feladat vár: be kell gyűjteniük a termést, hogy legyen mit enniük a télen, és elő kell készítenük a nagy fűzfa odvát, hogy menedéket adjon a fagyok idején.

Nem lett a kedvencem ez a könyv, de azért nem mondanám rossznak sem. Tetszettek a lengék, a történetek úgy általában, de az annyira mégsem, hogy mindig leselkedett rájuk valami baj. Hol a béka műlábtartóját vágja el valaki, hol a patkányok támadják meg őket, hol pedig a harácsok foglalták el a nagy fűzfát. Úgy látszik én jobban szeretem a békés, vicces meséket.:)

8/10

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az most megtalálta, amit keresett!

Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének, sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az efféle könyvekben léteznek.

Vagy mégsem csak ott? Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyrel. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is.

Nálam most ez a könyv Dániel András Leg-legje. Tudom, már a kufliktól is odáig voltam, Smorc Angéla is tetszett, de ez a könyv, egyszerűen FANTASZTIKUS!!!  Annyira őrült az egész, annyira össze-vissza, de mégis annyira egyben van!! A szerző volt az illusztrátor is, nekem nagyon tetszenek Dániel András rajzai, a firkálásai is, a legjobb ötlet volt, hogy ő maga illusztrálta a könyvet, amibe bement egy óriás.

"Ez itt egy könyv. Bár ezt talán nem kell külön mondanom. Látszik rajta. Nem majonézes tubus, nem is kávédaráló vagy gumimatrac: könyv. Ahol most vagyunk, az a legeleje."

Ahogyan már abból is viccet csinál, hogyan rajzoljon falábat egy óriásnak, sőt, pár oldalon keresztül hagyja egy lábon kóricálni, igazán bátor és nagyszerű próbálkozás arra, hogy az olvasóknak, történetesen leginkább a gyerekeknek megmutassa, hogy nincs abban semmi különleges, hogy valakinek nincs meg egy lába. Egyszerűen rajzolunk neki egy falábat és kész! Őrületes volt, ahogyan bemutatta nekünk Ozit, a muszklivilágbajnokot, aki egymagában harminc zacskó kakaós tejet és kilencvenöt darab sóskiflit megeszik csupáncsak reggelire. :D Aztán jöttek a libák, hát azoktól kész voltam, majd a Pamela üggyel ezt is fokozni tudta!! A Piroska nénikkel, a favalán versekkel, sok-sok pontot feltett még nekem az I-re! :D

Régen nevettem már ennyit és szórakoztam ilyen jól, nagyon egyedülálló, nagyon őrült, nagyon szórakoztató könyv.

10/10

Bea