2016. július 11., hétfő

Villax Richárd: Fanyűvők

Nemzeti Jeti

Az észak-magyarországi település megszokott alkoholmámoros, korrupt világát egy különös rém megjelenése bolygatja meg. A mondákból, bányászlegendákból ismert "magyar jeti", a Fanyűvő fosztja ki vagy éppen rémíszti halálra a lakosokat. Ki-ki vérmérséklete szerint dolgozza fel a jelenséget: állást foglalnak az ügyben a vallási közösségek, a helyi UFO-klub tagjai, a kriptozoológia szerelmesei, sőt a politikusok is. 
Mészáros Edvárd újságíró magánélete romokban hever: válni készül, ráadásul plátói szerelem fűzi feleségének fiatal unokahúgához. Munkaterápia gyanánt ered a Fanyűvő rejtélyének a nyomába. A helyzet pikantériája, hogy (volt) apósa, akinek döntő része volt házassága tönkremenetelében, a rém iránti országos érdeklődésre alapozva szállodát nyit a környéken.
Edvárd - bár csupán egy majomember utáni kutatásra vállalkozott - különös erők jelenlétét tapasztalja maga körül, melyek az ő s a vele kapcsolatban állók életére törnek.

Ha Fanyűvő nem is vagyok, de nagy fába vágom a fejszémet annak érdekében, hogy le tudjam írni, mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. 
Adott egy észak-magyarországi kis falu, ahol kecskék és tyúkok tűnnek el a helyi gazdáktól, majd pár hónap múlva vissza is kerülnek. A helyi rendőrőrs két tagja nagy, szőrös lábnyomok meglétét állapítja meg a sajátos helyszínelés során. A falu kicsi, a hír terjed. A faluhatáron túlra is. A faluban vannak elöljárók, gazdag emberek, akiknek jól jön a jetimese. A kíváncsi emberek tódulnak a faluba. 

A falu panziósa, a település rettegett ura, Kápolnás Miklós szintén örül, tervez, cselekszik, a lánya addig sem túl jó életét is sikerül tönkretennie, aki történetesen Mészáros Edvárd újságíró felesége. Volt. Egészen addig, amíg az apja el nem intézte. 
Mészáros Edvárd, legjobb barátjával, a fotós, életvidám Fricivel a jeti nyomába ered, sátrat vernek az erdő tisztásán és várják a szőrös majomembert.

A történet olvasmányos volt, gyorsan haladtam, nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a jeti-ügy vége. Tetszett az író stílusa, a szatirikus írásmód, ahogyan az eseményeket a szemünk elé tárta. Nem vette komolyan egyik szereplőjét sem, nem is igyekezett senkit közel hozni hozzánk, olvasókhoz, mégis sajnáltam a forgalomból kivont szereplőket, kicsit sokalltam a haláleseteket. Mert ez a szatirikus történet helyenként átment igazi, halálos tragédiába, ami kicsit meghökkentett, és még mindig nem tudtam semmit a jetiről. Mészáros Edvárd sem, ezért nyomozott tovább. A könyv végére az események felpörögtek, csak kapkodtam a fejem, hogy kivel, mi történt, és miért.  Amikor Viktória, Edvárd plátói szerelme is megjelent a színen, azaz a tisztáson, az események kissé szürrealisztikus fordulatot vettek, de a köd hamar eloszlott, az események átmentek ismét a kemény valóságba. Őrjöngő medve is jött, aki nem a jeti volt, és a jeti ügy is megoldódott.

Először azt gondoltam, hogy ez hülyeség, de aztán ahogy elmélkedtem rajta a könyv elolvasása után, az is felmerült bennem, hogy végül is a történethez illő, megfelelően ironikus megoldás volt, de nem tudom eldönteni, hogy elégedett vagyok e vele, vagy sem.
Egy dolog viszont nagyon nem tetszett, és szatíra ide vagy oda, szükségtelennek és logikátlannak is éreztem, és igazából a történetet sem vitte előre. Sajnos nem mondhatok erről többet spoiler nélkül, azt elárulom, hogy Mészáros Edvárd szívszerelmével, Viktóriával kapcsolatos.


A könyv az emberi butaságról, a gyarlóságról, a pénz utáni hajszáról és a hiszékenységről szól. Ajánlom elolvasásra, mert az első fele igen ígéretes volt, ám sajnos az említett hibák, illetve az annyira nem tetsző megoldások miatt nem őrizte meg ezt az eredményt. 

A könyvet köszönöm az Ad Librum Kiadónak!

7/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése