Hogyan mulatunk egy félkész hotelben Zanzibáron, mi magyarok? Milyen nem várt élményekkel gazdagodhatunk egy görögországi buszos túrán? És hogyan vernek át Vatikánban, ahol a kísérőinknek az Isten pénze nem elég? A hajnali nyugágyfoglalóktól a botcsinálta apartmantolvajokon át, a Turista from Hungary hasábjain találkozhatunk a legújabb kori magyar portyázók színe-javával. Hány ezer kilométert utazik egy téliszalámis szendvics? Hogyan rabolunk, fosztogatunk, csenünk, kölcsönzünk külföldön? Milyen különleges kívánságainkkal, hóbortjainkkal megyünk utastársaink vagy éppen vendéglátóink idegeire? Hogyan flörtölünk, mivel hódítunk egy nyaraláson? Hova utazik feleségével és szeretőjével felváltva az egykori miniszter? Hogyan parancsol magának tiszteletet a magyar rocker idegenben? Szóval hogyan viselkednek hírességeink, színészeink, tévésztárjaink, politikusaink ott, ahol azt hiszik, senki nem ismeri fel őket?
A könyvben idegenvezetők mesélnek arról, mivé válunk mi, magyarok, amikor minden értelemben átlépjük a határokat...
Ki ne akart volna gyermek- vagy ifjúkorában orvos, állatorvos, stewardes, pilóta vagy éppen idegenvezető lenni? Az én terveim között is szerepelt ez az egzotikusnak tűnő szakma, és ez a könyv most igazán részletesen megmutatta nekem, hogy mire számíthatnék, ha kitartok gyerekkori terveim mellett.
Továbbra is azt gondolom, hogy nem rossz szakma ez, mert bár az idegenvezetőkre bízott utasok ahányan vannak, annyiféle problémával bombázzák őket az utakon, de jó esetben azért ez nekik is élmény lehet, amivel nem is keresnek olyan rosszul. Ha szervezett buszos utazásokat kísérnek sokadjára Görögországba például, akkor az azért öröm számukra, mert oda már szinte hazajárnak, ismerik a boltost, az éttermest, a pub tulajdonosát, nagyon sok mindent ingyen kapnak azért, hogy az ő boltjukba, éttermükbe, szórakozóhelyükre kísérjék a busznyi utast is.
Egzotikus utakra jutnak el, Afrikában szerveznek szafarit és próbálják teljesíteni a sokszor milliomos utasok minden kérését, legyen az egy kígyóvért ivó túra, vagy akár egy éjszakai kiruccanás hölgyekkel. Diszkrétek, pontosak, univerzálisak, profik.
A könyv végig szórakoztató, szinte tátott szájjal olvastam, hogy milyen helyeken jártak és milyen kalandokat éltek át, milyen problémákat oldottak meg, és hogyan viselkedtek a magyar turisták bizonyos esetekben.
Nem voltam mindig büszke honfitársaimra, de aki Magyarországon cigányvajda, az egy afrikai szafarin sem lehet más, és a spórolós emberek külföldön is megfontoltan költik a pénzt, vagy inkább nem is költik. Vannak, akik nem költenek, egyenesen lopnak. Nemcsak kis sampont, kis szappant, esetleg szállodai törülközőt, hanem hátizsákjukba pakolják a szálloda egész napi narancskészletét, de előfordult, hogy tévét is megpróbáltak meglovasítani.
A magyar hírességekről is nagyon érdekes információkat olvastam. Van olyan, aki külföldön is celebként viselkedik, és azt várná, hogy úgy kezeljék ott is, mint itthon, és van a másik véglet, aki eleve olyan helyet kerestet az idegenvezetővel, ahol egyetlenegy magyar sem foglalt szobát, mert teljesen inkognitóban akar nyaralni.
Elkísérhettem az idegenvezetőkkel együtt egy családot Los Angelesbe, bekukkanthattam Észak-Koreába, megtudhattam, miért könnyű Tibetben spirituális hangulatba kerülni, mit csinálnak a férfiak egy iráni birkózóklubban és jártam Afrikában szafarin. Azon még most is nagyon fel vagyok háborodva, hogy az emberek egyszerűen elmennek Afrika egy olyan országába, ahol vadászengedélyt sem kérnek, kifizetik a kísérőjüket, milliós nagyságrendeket az utazásért és a vadászatért, és csak úgy képesek lelőni elefántot, tigrist, oroszlánt. Magyarok is mennek ilyen céllal, nem is kevesen.
Olvastam turista szexről és szexturizmusról, szomorú véget ért utazásokról, és boldog véget ért kalandokról. Elég gyakran csodálkoztam, szinte hihetetlen volt, amit olvastam, és egy-két dolgot a családomnak is felolvastam, annyira érdekesnek találtam.
Azt hiszem kicsit bánhatom, hogy nem lettem idegenvezető, bár családot alapítani, komoly kapcsolatot kialakítani nem nagyon tudnak az állandó utazások miatt, ezért általában választaniuk kell a kettő között, de addig amíg nem választanak nagyon sok kalandban és élményben van részük. Azt gondolom, létezik ettől sokkal rosszabb munka is.:) A könyv végén pedig az idegenvezetők nem túl etikus szervezkedéseiről is olvashatunk, ami egy kicsit meglepett, de úgy vélem, ha elolvasom Kordos Szabolcs többi könyvét is, fognak még érni meglepetések.
Szórakoztató, izgalmas, kalandos történetek voltak, jöhet a következő!
A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése