Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban, bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.
Teljesen egyetértek a fülszöveg utolsó sorával. Valóban lélegzetelállító, letehetetlen, rémisztő és lebilincselő történet volt.
Ebből már azt hiszem ki is találtátok, hogy a rajongók táborába állok be. Ugyanis azt tapasztaltam, eléggé megosztó ez a könyv. Van a két tábor, akiknek tetszett és akiknek nem, és vannak még olyanok is, akiknek a vége nem tetszett.
Nem mondom én sem, hogy tökéletes volt, mert természetesen maradtak kérdések a történetben. És megértem azokat is, akik hiányérzettel zárták a könyv olvasását. Sőt, személyes kérdéseim is lennének a bekötött szemekkel, a matraccal lezárt ablakokkal és még egy-két más fontos dologgal kapcsolatban.
Ennek ellenére szerintem ez egy nagyon eredeti történet, remekül felépítve. Tetszett, ahogyan a jelen izgalmai váltakoztak a múlt eseményeivel. Ahogyan megtudtuk, hogyan jutott Malorie arra az elhatározásra, hogy csónakba száll a két gyermekével, és azt is, hová is tartanak. Igazán remek megoldás volt, hogy miközben azt olvastuk, hogy mi történt ezelőtt, úgy vált világossá, hogy hová tartanak, miért van bekötve a szemük, és tulajdonképpen mitől félnek.
Josh Malerman a feszültségkeltés nagymestere, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, mert annyira izgultam és annyira kíváncsi voltam, hogy mi is ez az egész, és mi lesz a vége. Kipróbáltam én is, hogy csukott szemmel közlekedtem a lakásban, és próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett a gyerekek, Malorie és a többiek élete, hogyan lehet a házon kívül úgy létezni, hogy nem nyithatták ki a szemüket. Nem volt könnyű, és engem nem tartott félelemben semmi, bár ugrottam egyet, amikor az arcomnak repült egy molylepke. :)
Voltak részek, amikor szinte levegőt sem vettem, együtt rettegtem a szereplőkkel. Néha azon is elgondolkodtam éppen úgy, ahogyan Malorie, hogy milyen élet ez így, nem jobb lenne-e szembetalálkozni a lényekkel, és akkor vége lenne az egésznek. Ki akarna félelemben, rettegésben, reménytelenségben élni?
És természetesen a lények kiléte is nagyon foglalkoztatott. Erről azonban nem írok többet, mert nem akarok semmilyen lényeges dolgot elárulni. A könyv végén és közben többször is eszembe jutott, hogy ez így volt jó, ahogyan volt. Mert ha máshogy lett volna, akkor esetleg azt mondom, hogy ez már túl nyakatekert, vagy azt, hogy csak ennyi? Akik olvasták, biztos tudják mire gondolok. :)
El tudnék képzelni a történetnek folytatást, ám nem láttam erre sehol utalást. De fennáll annak a veszélye, hogy a fent leírtak ebben az esetben is érvényesek lennének. Nekem így is elég volt a történet, kerek egész, amely megdolgoztatta a fantáziámat, feszültségben tartotta az idegeimet. Még egy könyv, ami arra sarkall, hogy kezdjek el konzerveket gyűjtögetni. :)
Nem éreztem horrornak, bár a molyon kapott ilyen címkét. Inkább egy izgalmas thriller, misztikus beütésekkel, és helyenként nagyon kegyetlen jelenetekkel.
A madarak a dobozban érdekes színfoltja volt a történetnek, és remek címválasztás a könyvnek. Remélem Mr. Malerman már írja a következő könyvét.:)
10/10
Bea
A könyv nálam is várólistás, de az értékelésed alapján előbbre veszem. :)
VálaszTörlésIgaz, cidrizek az izgalmas thrillerektől, de sebaj. A képen (2. sor 1. kép) Maja van, vagy egy másik kutyus?
Kíváncsi vagyok, te mályik tábort fogod gyarapítani. :) A kutyus nem Maja, bár nagyon hasonlít, és meg is fordult a fejemben, hogy akár róla készült képet is tehetnék oda, de aztán arra gondoltam, hogy ebben a sötét hangulatú történetben Majának semmi keresnivalója. :)
VálaszTörlésAnnyira örülök, hogy tetszett a könyv! Régóta szemezek vele, de most megerősítettél abban, hogy tökéletes választás lenne! ((:
VálaszTörlésRemélem fog tetszeni neked is. Annyira magával ragadnak az események és a hangulata, hogy nem lehet letenni. Pedig nem vidám történet. :) Majd várom a te bejegyzésedet is. Bea
TörlésMajdnem pont egyidőben olvastuk a könyvet és nekem is ez a véleményem! Bennem is maradt pár kérdés, de attól függetlenül imádtam! :)
VálaszTörlésVannak könyvek, ahol a hibák is megbocsáthatók, mert annyira visz magával a történet, annyira jó, hogy néha eszedbe jutnak a kérdéseid, de aztán már olvasol is tovább. Amúgy ha belegondolok, nem is olyan nagy kérdések ezek, és lehet, hogy Josh Malerman kapásból mondaná is nekünk az elfogadható válaszokat. :D
TörlésEzek valóban apróságok, és olvasás közben nem is merült fel bennem, csak 2-3 nap múlva, mert még akkor is ezen a könyvön gondolkoztam.
TörlésEz tényleg így volt nálam is. Amikor másnap ismét eszembe jutott, akkor agyaltam ezeken, ezért is kapta meg tőlem a 10 pontot, mert olvasás közben egyáltalán nem jutott eszembe. :)
TörlésAz én kis madár lelekemnek néhol elég kemény volt, volt ahol először idegesítettek a belső gondolatok, de végül is így teremtette meg azt a feszültséget ami kellett. Egyszóval, igen, nekem is nagyon tetszett.
VálaszTörlésÖrülök ennek, még akkor is, ha megviselt egy kicsit, mert igazán emlékezetes olvasmányélmény. B.
Törlés