Szatirikus humorú, elgondolkodtató, mégis könnyed történet. Azt gondolom, hogy ha nem nagy elvárásokkal kezdünk neki, és nem várunk Ovét és Nagymamámat, vagy nem várunk semmit, csak ki szeretnénk kapcsolódni, akkor a végén kijelenthetjük, hogy tetszett. Én élveztem, gyorsan olvasható, érdekes, váratlan történések lepnek meg időnként, végig találgattam, hogy Baumann Isten, vagy csak egy cirkuszi bohóc.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!
Szerintem, aki ezt a gyerekkönyvet elolvassa, legyen az gyerek vagy éppen felnőtt, biztos, hogy szívesen lenne kufli. Szívesen kotorászna a kacatok között, szívesen levelezne egy fél pár zoknival és szívesen menne nyáron is szilveszteri jelmezbálba. Mert a kuflik ilyenek. Szeretnivaló, édes, bohém, nyugodt lények. Imádtam ezt a könyvet.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!
Erre a könyvre nyugodtan mondhatom, hogy igazi női könyv, mert nem hiszem, hogy túl sok pasi lenne, aki táskákat varrogatna. Jó kis dolgok vannak benne, érdemes belekukkantani és akár varrni egy két valamit belőle. Ígérem, én is fogok majd egyet és meg is mutatom. :)
A teljesi bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!
Azt hittem mutathatok majd pár frizurát, amit megpróbáltunk alkotni ebből a könyvből, de Zsófi nem állt kötélnek. Amúgy nem voltunk túl elégedettek, mert szerintem ezeket a frizurákat vagy fodrász, vagy kivételesen tehetséges emberek tudnák megcsinálni!
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!
A könyv valóban főzni tanít, az alapoktól kezdve. Még én is szereztem új ismereteket, pedig nem most kezdtem a főzést. Kíváncsi vagyok a haladó részre is.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!
Bear Gryllst azt hiszem senkinek sem kell bemutatni. Háromféle edzésformát mutat be a könyvben és táplálkozási tanácsokat is kaphatunk tőle. Még nem próbáltam ki a gyakorlatokat, de tervben van! :)
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!
Nagy Nyári Nyereményjátékunk is indult a héten, ahol hetente nyerhettek könyveket. Ezen a héten két Fumax Kiadós könyv a nyeremény, a játék csütörtök délig tart. A részleteket IDE kattintva olvashatjátok!
Miegymás:
Bea:
Ezen a héten aztán tényleg nem történt semmi érdekes. Csak a gazdaságos áruházban sikerült egy kopasz pasasnak elmagyaráznom, miközben a polcokat böngésztem, hogy mit fogok holnap főzni, és most teljesen máshogy fogom csinálni, mint eddig, és már éppen utasítottam is, hogy szaladjon el tejfölért, éppenq el akartam magyarázni, hogy melyikért, amikor észrevettem, hogy nagy szemeket mereszt rám, szemöldökét felhúzza és mindjárt szakad a röhögéstől, ugyanis ez a kopasz pasas, NEM apa volt, hanem egy másik kopasz pasas!! :D Nem kicsit égtem. Még jó, hogy nem valamelyik alsóneműről fejtettem ki a véleményemet. Apa közben elbóklászott laptopokat és egyéb technikai eszközöket nézegetni.
Ha már gazdaságos áruház, akkor eszembe jutott egy régebbi sztori is. Apa utálja tolni a bevásárlókocsit, ezért mindig otthagyja valahol, amíg nézelődik. Aztán megkeresi, és megy tovább, én meg őt keresem, hogy belepakolhassam a kocsiba az ujjaimra akasztott rengeteg zsömlés, kenyeres és zöldséges zacskót, valamint az ölemben egyensúlyozott egyéb dolgokat. Ekkor is így történt, Apa sunyin vigyorgott, azt hittem van valami oka, leginkább az, hogy már megint a szokásos helyére sunnyogott, de a pénztárnál ért az igazi meglepetés. Miközben ő pakol, én még bámészkodok, és ebben az esetben is így történt, amikor észrevettem, hogy két könyvet tesz fel éppen a szalagra, szemérmesen el is fordultam, gondoltam engem akar meglepni, de a szemem sarkából azért lestem, hogy milyen könyveket vett nekem, amikor valami bizsufélét is észrevettem, majd egy piros fehérneműszettet (!!!), itt már kicsit kerekedett a szemem. Észrevettem, hogy ő is vigyorogva tekintget rám, kissé csábos tekintettel, amikor odasiet egy harmincas nő, és közli velünk, hogy az az ő bevásárlókocsija volt, és lekapkodja a piros szettet, a könyveket és a bizsut.
A röhögéstől rogyadozva mentünk ki a bevásárlóegységből, mert Apa azt hitte, hogy én vásároltam ezeket, ő igazából sosem figyel arra, amit a kocsiba pakolok, csak a pénztárnál kérdezgeti, hogy ezt te vetted?, ez minek?, ilyen nincs otthon?, a múlt héten is ezt vettél. Én meg azt hittem, hogy ő vette, meglepibe nekem. :D
A héten a Mautner Zsófi féle főzőiskolából sikerült életem majdnem legrosszabb rizsét megfőznöm. Először kicsit leragadt az edény aljára, majd amikor láttam, hogy az a vízmennyiség, amit írt nem lesz elég (egy ujjnyival a rizs fölött), egy kicsit öntöttem még hozzá, ám a végeredmény elég ragacsosnak és kicsit puhának tűnt. Meg kellett állapítanom, hogy M.Zs. valószínűleg nagyon jó minőségű edényekben főz és talán a 800-1000 Ft/kg-s rizs, amit javasol tényleg megfő az általa írt vízmennyiségben, a sima, átlagáras szerintem nem. Azért még talán egyszer megpróbálom, mielőtt visszatérnék a bevált, saját módszeremhez. Ti szoktatok elrontani néha olyan ételt, amit már sokszor főztetek?
Egy futár csomagországban/Kalandok kutyákkal 2. rész
Egyre ritkábban megyek új emberekhez. Általában ugyanazok rendelnek. Ez annyiban könnyíti meg a munkámat, hogy tudom ki lesz otthon, tudom, kinek melyik szomszédja veszi át helyette a csomagot, és kinél nincs értelme a szomszédolással próbálkozni. Azt is tudom, kitől számíthatok borravalóra, és ki az aki még köszönni sem szokott. Aki emberekkel foglalkozik huzamosabb ideig, annak ezzel nem mondtam újdonságot. Az alábbi eset is egy számomra "ismerős" kundénál (ügyfélnél) történt.
A szóban forgó, tokától bokáig tetovált kb 35-40 év körüli hölgy általában otthon van. Kivéve mikor leviszi sétálni számtalan kutyáit. Van angol bulldog, van sztafi, meg még ki tudja mi. Becsengetek, nyílik az ajtó, kutyáék szaglásznak, nő mosolyog, aláírja a szkennert, miközben valami elsurran a lábam mellett, amire ügyet sem vetek. Nem úgy a nő, aki rekedt orosz akcentussal elkiáltja magát (és most képzeljetek el egy filmet, amiben orosz kiejtéssel beszélnek angolul, vagy magyarul, vagy akárhogy): VÁSZILÍJJ!!!!!!
Erre megdermedtem én is és a szóban forgó.... gyárilag szőrtelen macska. Vászilíj. Mikor megláttam, azt hittem elvisítom magam a röhögéstől. Ha hiszitek, ha nem akkor abban a pillanatban éreztem, hogy ez a név tökéletesen illik az állatra. Szóval ott álltam és néztem ahogy Vászilíjnek az egyik mellső lába lépés közben a levegőben megmeredt és várta, hogy a gazdi gyakorlott mozdulatokkal felkarolja, mint valami plüss kedvencet. Ez a történet sajnos itt véget ért, és hát a valóságban valamivel viccesebben hatott, mint így leírva, dehát mégis hogy lehet egy macskát Vászilíjnak hívni?
Legyen szép jövő hetetek!
Öriásiak Vagytok, ismét! :D Hogy lehet, hogy ennyi vicces helyzetbe kerültök? Hatalmasakat derülök. A csendes vasárnapi reggelen nem biztos, hogy örülnek nekem! :D Lassan elkezdhetnétek megírni a Család-saga-t. :D
VálaszTörlésVászilíj is kerüljön bele mindenképp. Rutinos szabaduló ezek szerint.... Óriási! Puszi, szép "maradék-hétvégét" Nektek!
Kedves Timi, köszönjük! Neked pedig szép jövő hetet! Szerintem mindenkivel történnek vicces dolgok, csak miután kinevetjük magunkat, el is felejtjük. Mivel öten vagyunk, nálunk mindig eszébe jut valakinek időről időre egy-egy sztori. Puszi neked is!
VálaszTörlésIgazad van, nagyon fontos, hogy önmagunkon tudjunk nevetni. :))
TörlésPont ilyen szép rattan hatású szögletes asztalra van szükségem! Kellene a többi kerek üvegfotel mellé!! Vegyétek meg lécci! A Vaszilíjos történetet mindíg megmosolygom! Nagyon el tudom képzelni a helyzetet! Kb a Blöff vagy a Spíler filmek világa ugrik elém ilyenkor. Nagyon ott van!! Ha nekem lenne kutyám Zolinak hívnám! Várom a következő futárskiccet!!
VálaszTörlésMűanyag faasztalt is láttam még, az nem érdekel? :D
TörlésAz sajnos nem, koszi! Nem menne a rattan (üveg) garnitúrámhoz ;-)
TörlésVan még egy huskys szösszenetem még a jövő hétre.
VálaszTörlésJöhet! Aztán pedig átcsaphatsz a Holland farkaskutyás sztorikhoz is!
Törlés