Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Chuck Wendig: Vészmadarak

Egy jó kis thriller, nagyon erőteljes női főszereplővel. Miriam Black olyanféle csaj volt, akit miközben idegenkedsz tőle, egy kicsit csodálsz is, egyszóval eléggé egy összetett személyiség volt. 

A könyv története is jó és izgalmas, én kíváncsian várom a következő részt!

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Tóth Krisztina: Anyát megoperálták

Nagyon szép, bájos és finom könyv, az illusztrációk nagyszerűen illeszkednek a témához, amely bár nagyon komoly, humorral, gyerekhangon íródott. Tetszett a könyv, csak azt vitattam az értékelésemben, hogy csak úgy vennék-e ilyet egy óvodás gyereknek, minden ok nélkül. Segítő könyvnek tudom inkább elképzelni, annak viszont maximálisan tökéletes.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Kollár Árpád: A Völgy, írta Tárkony

Számomra ez a könyv egy hatalmas nagy meglepetés! Üdítő, újszerű, humoros, teljesen levett a lábamról. Azóta majdnem mindenki elolvasta már a családból, sőt Titusz részleteket idéz belőle fejből.  Kedvenc lett.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Cathy Kelly: Párizsban kezdődött

Nem ismertem ezt az írónőt, de ez a könyve nagyon tetszett. Nincs benne semmi bonyolult, csak amennyire az élet az. Egy esküvőre készülődvén ismerjük meg a családtagokat, életüket, vívódásaikat, boldogságukat és drukkolunk nekik, hogy tudják úgy alakítani az életüket, tudjanak változtatni, hogy önmaguk lehessenek.

Igazi női regény, több korosztályt felvonultatva.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Parádi Orsolya: Pandala az állatkertben

Színező és foglalkoztató könyv, bájos mesével körítve. Főszereplői állatok a Pandala-szigetekről és a Budapesti Állatkertből. Az igazi állatkerti állatokról érdekességeket is olvashatunk.

Sok kreatív ötletet tartalmaz, amit közösen megcsinálhatunk otthon a gyerekekkel. Mi például kavicsokat festettünk, jó móka volt. :) A színezők pedig gyönyörűek, vannak anyukáknak valók, amelyek nagyon részletgazdagok és vannak gyerekeknek valók is, ezeket kicsit könnyebb kifesteni, de talán vállalkozó kedvű apukák is szívesen elszínezgetnek egy majmot, vagy éppen egy zordon tigrist. :D

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj

Komoly témákat vet fel a könyv, zaklatás, depresszió, és fiatalkorúakkal szemben elkövetett szexuális erőszak. Hanga, a 15 éves lány szemén keresztül követhetjük az eseményeket, ezért ne számítsunk bonyolult cselekményleírásokra. Éppen csak a mindennapjait, az édesapja halála utáni magára maradottságát és az érzéseit meséli el nekünk. Kamaszoknak és szüleiknek mindenképpen érdemes elolvasni.

Az teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Miegymás:

Bea:

A fenti ismertetők írásánál Cathy Kelly könyve kapcsán jutott eszembe, amikor azt írtam, hogy igazi női regény, hogy vajon egy férfi mit gondolna egy ilyen könyvről. Ez a könyv nem egy limonádé, mert egy olyat azért nem ajánlanék például Apának, de elgondolkodtam, hogy egy komolyabb, de mégis női érdeklődésre számottevő regény tetszhet-e egy férfinak, mi lenne a véleménye róla. 

A héten Zsófi szülinapját is megünnepeltük. Nem sütöttem tortát, mert Zsófi egy Marlenka-tortát szeretett volna, így azt kapta. Amúgy finom volt, bár meg kellett már régebben is állapítanom, hogy az én gyerekeim szeretik az ilyen mű-ízeket. Bence ezen felbuzdulva be is jelentette, hogy ő is ilyen műízű tortát szeretne. A Pennyben szoktunk néha venni dobozos tiramisut, csak ugye egy doboz 5 embernek pikk-pakk elfogy, ezért szülinapjára többet szeretne belőle. Megjegyzem nagyon finom a saját készítésű tiramisum is, szeretik is, de hát ha ez az igény, akkor teljesítenem kell. Mégiscsak egy szülinapi kívánság.:)

Ha már Bencénél tartunk, a hét mondása tőle származik, Zsófinak mondta egy veszekedés hevében:

"Azt hiszed, hogy úgy születtél, hogy mindent tudtál, de hidd el, ezzel egyedül vagy!"

Bence és Titusz beszélgetését hallom a szobájukból, filmet néznek:

B: - Nem ismerős neked ez a pasas?

T: - Hmmm, nem...

B: - A Harry Potterben, nagy szakállal...

T:  - Hagrid?

B: - Nem.

T: - Dumbledore?

B: - Nem. Na jó, nem olyan nagy szakállal!

Nem tudom mi volt a végeredmény és ki volt az illető, de ezen olyan jót mosolyogtam.:)

(Utólagos info: A Batmant nézték, Gary Oldmanről volt szó.)

A hét vicces Titusz-sztorija:

Egy kis darab, kemény füstölt kolbászt rágcsált. Szokása, hogy a hűtőben talál ezt-azt (sajtot, répát, salátát, virslit, jelen esetben egy kolbászkát),  és fel-alá járkálva rágcsálja. A kolbász leesett a földre, Titusz egy papírtörlővel elkezdte törölgetni, és akkor Apa azt javasolta, hogy mossa meg. :D Én éppen mosogattam, így Titusz beszaladt a fürdőszobába, leöblítette a kolbászt és a világ legtermészetesebb dolgán elindult Zsófi törülközője felé és komótosan törölgetni kezdte benne a kolbászt. Apa erélyes "Mit csinálsz?" kérdésére, Titusz a megtisztogatott kolbászkát levágta az asztalra és sírdogálva berohant a szobába.

Utána mentem és mondtam, hogy ez azért nem volt akkora ügy, hogy sírni kelljen miatta,  mire ő azt mondta, hogy "de hát Apa mondta, hogy mossam meg a fürdőszobában, valahol meg is kellett törölnöm!" 

Teljesen igaza van, de igazából azt sem értem, hogy egy iciri-piciri kis kolbászkát miért nem lehetett valamelyik kutyánknak odaadni és vágni egy másikat??! :D Hiába, ha férfiak vannak együtt, születnek szokatlan megoldások.

Hogy ne csak mindig a többiek szerepeljenek, megosztom veletek a saját heti bénázásaimat:

Egy party-lufis ajándékbolt előtt álldogáltam, amikor lánybúcsú partykhoz való kellékeket vettem észre. Nagyon csini kis koronák voltak, rajtuk "Ferihez megyek" felirattal. Ó de jó, gondoltam magamban, hogy ezt ilyen névre szólóan lehet kapni, de csak kb. 10 db  volt, mi lesz akkor a többi nevű férfival??  A Gáborokkal, Lacikkal, Gézákkal és Zolikkal, stb.?? Közelebb hajoltam, hogy megnézzem, milyen nevekből lehet még kapni, és akkor láttam, hogy ez sem Ferihez készül menni, hanem Férjhez. :D

Szintén velem történt, kreatív boltból jöttem ki éppen, ahol egy nagyon szuper matricaívet vettem. Tudni kell, hogy Sopron a szelek városa, többször fúj a szél, mint nem. Kifelé jövet a matricáimban gyönyörködtem, amikor egyszer csak husssss! a szél kikapta a kezemből, és gyors iramban fújta a járdán tova. Én utána! Már majdnem sikerült rálépnem egy félig sikerült spárga végrehajtásával, de csak kicsúszott a talpam alól, és ismét felkapta a szél. Ekkor kiabálni kezdtem az éppen mellettem elhaladó, tetovált, kicsit extrém kinézetű fiatalembernek, hogy "Lépj már rá! Lépj már rá!" . Először szánakozva nézett rám, hogy mit tajcsizok itt az utcán, de becsületére mondva gyors volt a felfogása és a reakcióideje,  egy ugrással a matricákon termett. Addigra már én is feltápászkodtam és mellé ugrottam, biztos, ami biztos. És akkor ott tapicskoltunk mindketten a gyönyörűszép matricákon,  szerencsére csak poros idő volt, így itthon le tudtam nyomtalanul takarítani.  Mi ebből a tanulság? Szerintem: Szeles időben ne vásárolj matricát! Apa szerint: Ne vásárolj matricát! :D

Zsófi bérletet csináltatott, ehhez egy fényképet is készíteni kellett. Erre nem készültünk,  ezért  Apa gyorsan falhoz állította Zsófit valahol az utcán, lefényképezte a telefonjával, rászerkesztette egy A4-es lapra, majd kinyomtattatta valahol. Így pontosan 36 kis igazolványkép volt a kinyomtatott lapon (valamiért igencsak kékes állapotban), amiből nekünk csak egy kellett. Nézegettük a kész fényképeket, Zsófi persze elégedetlenkedett.

- Pedig olyan aranyos... - próbálkoztam vigasztalással. 

- Anyaa!!! Egy kiskutya aranyos! De ez a kép borzalmas, úgy nézek ki, mint valami mosolygó róka!

Na szóval azt hiszem nincs az a pénz, hogy Zsófi ezt a mosolygó róka képet megmutassa bárkinek is, a buszsofőrön kívül, de szerintem az ujját akkor is ráteszi a fotóra, én azonban még mindig úgy gondolom, hogy egy mosolygó róka igenis nagyon aranyos lehet. :D

Többen is hiányoltátok Bence képregényét. Nos, hát az a helyzet, hogy mióta Bence leérettségizett, a sok pihenéstől még nem volt ideje új képregénybe kezdeni, egész nap zenél, mint egy tücsök, ha nem zenél, akkor olvas, mint egy könyvmoly. De azért a tervek már a fejében vannak, így hamarosan lesznek új részek.

Addig pedig megmutatjuk, melyik rajzzal  indult az egész "Inkább szarba lépj!" sorozatötlet. 

Zsófi:

Anya rám parancsolt, hogy most már én is írjak, adjak valami életjelet magamról. És igaza is van! Bár azt megjegyezném, hogy nagyon jól tartotta a frontot itt a blogon nélkülem is, büszke vagyok rá! :)

Mint már Anya a múltkor megírta, elkezdtem dolgozni egy könyvesboltban, az elmúlt két hétben volt a betanulási időszakom, úgyhogy ezután már egy kicsit több időm lesz, és ide a blogra is visszatérek. 

Tegnap mi sem bírtuk tovább, és benéztünk a soproni Alexandrába a nagy akciózások okán, és persze nem is távoztunk üres kézzel, vettünk egy életrajzi könyvet Elvisről, egy könyvet Agatha Christie-ről, Helen Simonson Pettigrew őrnagyát sem tudtuk otthagyni (a bejegyzésért katt IDE), és Apa is talált magának egy Tao-s könyvet. 

Mikor indulás előtt Apának bejelentettük, hogy mi be akarunk menni az Alexandrába, nagyon furán nézett ránk és meg is kérdezte, hogy mégis mi a fenének. Jobban belegondolva ez a kérdés nem is tűnik indokolatlannak, hisz itthon olvasásra vár már egy csomó saját és könyvtári könyv, plusz én is hoztam még haza két akciós könyvet a héten, mentségemre legyen mondva, hogy ezt a kettőt már olvastam, nagyon szerettem őket, és megörültem, hogy most már saját példányaim is lesznek belőlük /az egyik könyv a Chiquita volt, a másik pedig az Esték a cirkuszban - na akik szemfülesek mos tmár ki is találhatják, hogy milyesféle könyvesboltban dolgozom ;)/. Na de lényeg a lényeg, Apa magához képest is nagyon jól tűrte a várakozást és azt is jól viselte, hogy még a H&M-be is beugrottunk.

A képen saját kutyusunk Maja van, kölyökkorában.  Az Apa történetében szereplő kutyához nem hasonlít. Csak az illusztráció kedvéért,  mert olyan cuki. :) 

Apa is ismét billentyűzetet ragadott, és futárkalandjait meséli el:

Egy futár csomagországban:

Kalandok kutyákkal, 1. rész:

Első kalandom mindjárt egy harapás volt. Mit sem sejtve sétáltam vissza a sikeres csomagkézbesítésből a kisbuszom felé egy parkolón keresztül, ahol is egy idős bácsi éppen a kocsijába rendezgetett valamit, másik kezében pedig az elsőre aranyosnak tűnő keverék kutyusát tartotta flexi pórázon. Egyszer a kutya gondolt egyet, vagy egyet sem, és már el is indult felém. Sokszor előfordul az ilyen. Megyek az utcán, jönnek szemben a kutyasétáltatók, a kutyus meg érdeklődve odajön hozzám. Történetesen ez az eb is érdeklődve rohant oda. Mégpedig a lábszáram íze keltette fel az érdeklődését. Így hát engedve a csábításnak, annak rendje és módja szerint belémharapott... volna, ha nincsenek azok a legendás reflexeim, és nem rántom el a lábamat, már amennyire a súlypontáthelyezésem fizikailag lehetővé tette. 

Elég az hozzá, hogy a cseppet sem cuki fogacskáinak azért mégicsak sikerült egy barázdát szántani a lábszáramba. Dikk mondom, ez meg mi vót. (Szabolcs-Szatmár-Beregből jöttem, ott így beszélnek, tehát én is ;)) Mire felocsúdtam a döbbenetből, a gazdi már ott is termett:  - A biztosítóm rendezi a dolgot. Ezt mondogatta. Röpke gondolkodás után mondtam, hogy külföldi vagyok és nem igazán mennék most emiatt kórházba. Rövid hallgatás állt be a társalgásunkban, mire elkezdett kotorászni a zsebében, kihalászta a pénztárcáját és megvesztegetés gyanánt felajánlott 50 eurót adózatlanul. Mivel nem vagyok egy NAV-os fajta, a pénz meg mindíg jól jön,vigyorogva, arra gondolva, hogy hát itt most az évszázad üzlete köttetett, eltettem a felajánlott összeget, majd egy vidersauen után útjaink örökre kettéváltak. 

Nagy örömmel újságoltam a dolgot, boldog és talannak, mire a visszatérve a főhadiszállásunkra, a főnökeim már a mentőt akarták rámhívni, de én megnyugtattam őket, hogy egy ősi Bear Grylls módszerrel hatástalanítottam a kórokozókat... Benyálaztam a sebet, oszt jól van. Erre előkerült a kisfőnök, és amit ott kaptam, azt nem kellett betenni az 50-es mellé. Egy dramaturg szavaival élve: TE IDIÓTA, ELTETTED AZ ÖTVENEST,  AHELYETT, HOGY HAGYTAD VOLNA, HOGY A BIZTOSÍTÓ RENDEZZE A DOLGOT? TUDOD MENNYIT KAPTÁL VOLNA EZÉRT AUSZTRIÁBAN? 500-1000 EURÓ KÖZÖTT!!! 

Itt rögtön megvilágosodtam. Ekkora PANCSER, PAHAHAHAHANCSER is csak én lehetek. Na nem mondom, hogy ezek után kerestem vona az ilyen helyzeteket, de legalább tisztában vagyok a nyerési esélyeimmel.

Ez a történet a kötelezők rövidenben így nézne ki: Megharapott egy kutya, amiért kaptam a gazdájától 50 eurót, mert nem tudtam hogy ennek legalább a tízszeresét is bezsebelhettem volna.

Szép jövő hetet kívánunk nektek!