William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel. Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek, és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik a modern civilizációt?

Az amerikai kongresszus folyosóin már a megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat.

Apa előolvasta nekem a könyvet, így most az ő szavait idézném: az ilyen könyvek után legszívesebben nekiállna az ember konzerveket gyűjtögetni.

Először csak azt gondoltam, hogy ez egy olyan Apa féle túlzás, de miután én is elolvastam, beláttam, hogy egyáltalán nem túlzott, mert én is teljesen konzervgyűjtős hangulatba jöttem e megrázó, felkavaró és nagyon is reális regény után.

A történetünk során egy déli, hegyek közötti, amerikai kisváros sorsát követhetjük nyomon, amint próbálja fenntartani magát, a lakosait, és a városban ragadtakat a már a fülszövegben is említett EMP támadás után. A könyv előtt én még nem hallottam erről a fegyverről, ami tulajdonképpen egy - a légkörben magasan felrobbant - atombomba, amely során a levegőmolekulák és a gamma sugarak kölcsönhatás nyomán elektromágneses hullámok keletkeznek, és rendkívüli pusztítást végeznek az elektromos berendezésekben. 

Én sokkal boszantóbbnak szoktam találni azt, ha nincs víz, mint az áramkimaradást. Bár eddig szerencsére nem sokszor volt részem egyikben sem.

Ha pár órára elmegy az áram, nem tudjuk felkapcsolni a villanyt, nem tudjuk használni a mikrót, kikapcsol a hűtőnk, de  miután megoldódik a probléma, minden megy tovább a rendes kerékvágásban. 

Na, ez a könyv azt is megmutatta, hogy áram nélkül tulajdonképpen végünk lenne. Persze tudtam én ezt eddig is, mégis megdöbbentő volt ezt egy olyan kis közösség sorsán keresztül látni, ami akár a mi városunk is lehetne.

A könyv főszereplője az exkatona egyetemi tanár, John Matherson már a történet elejétől kezdve szimpatikus figura volt, aki a felesége elvesztése után egyedül nevelte a lányait, és mindent megtett azért, hogy jó apjuk legyen.

Az EMP csapás bekövetkezte után pedig fontos szerepet töltött be a városi tanácsban, s komoly, olykor drasztikus döntéseket hozott meg Black Mountain közösségének érdekében.

Megdöbbentett, ahogy az emberek viselkedtek a katasztrófa után, ahogyan elvesztették az eszüket, egymás ellen fordultak, szektákat hoztak létre, elgondolkodtam azon, hogy valószínűleg a valóságban is így viselkednének. 

A könyvbeli Amerikában tényleg középkori állapotok uralkodtak, csakhogy az embereknek már nem volt meg az ahhoz szükséges tudásuk, hogy életben maradjanak egy gépek, autók, gyógyszerek, és polcokról leemelhető élelmiszerek nélküli világban. 

Olvasás közben végig ott keringett a fejemben az a gondolat, hogy ez akár velünk megtörténhetne, így még hátborzongatóbb volt olvasni a könyvet.

Bár a történet befejezése nem függővéges, én már így is alig várom, hogy olvashassam a második részt is! 

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

9/10

Zsófi