Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba... A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férfiak mellett fiúkat szüljenek. A több lány jövője - mint szeretők és tanárok - leírhatatlanul kegyetlen.
freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve ezzel az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét.
A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak... freidának meg kell küzdenie a jövőéért - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti...
Ez a könyv kegyetlen. Megtévesztő. Disztópia, és mégis nagyon sok ijesztő hasonlóságot fel lehet fedezni a mai világunkban lévő dolgokkal.
Az elején azt gondoltam, hogy ez egy amolyan szerelmes, tinis, párválasztós disztópia lesz, ahogyan a címe sugallta, és ahogyan a történet elején levontam magamnak a következtetéseimet és próbáltam összerakni, hogy miről is szól a könyv. Voltak a lányok, az évák, akik azért "születtek" meg, hogy majd a a férfiak kiválasszák közülük a házastársnak valókat. Életük 16 éve arról szólt, hogy szépek legyenek, tartsák a súlyukat, megőrizzék bőrük szépségét, megtalálják az aznapi legjobban passzoló ruhájukat, sminkeljenek, és versengjenek egymással. Amikor itt tartottam, akkor azt gondoltam, hogy húúú, hogy fogom én ezt a könyvet végigolvasni.
Aztán volt egy pont, amikor rájöttem, hogy ez akár a mai világunk karikatúrája is lehet, egy igazságmondó tükör, ami megmutatja, hogy merrefelé tarthatunk, ha fontosabbnak tartjuk a külsőségeket, a gondolatoknál, a belső értékeknél. Nagyon hidegrázós volt ez a világ, és nagyon kiábrándító. Szívesen tudtam volna meg többet a kinti világról is, ám én is csak annyit tudhattam, mint az évák, az intézetben lakó lányok. Ezért írtam, hogy megtévesztő volt. Mert először kiakasztott, aztán egyszer csak elragadott ez a történet, nem tudtam, hogy iszonyodjam, vagy kíváncsi legyek, szeressem a lányokat, vagy inkább szánjam őket.
El sem tudom képzelni, milyen lehet így felnőni, család nélkül, szülők nélkül, egy intézetben, nem természetesen.
freida és isabel példáján keresztül érezhettük, hogy milyen érzelmekkel küszködhetnek, hogy mégis érzik a szeretet hiányát, de nem tudják, hogy mit kell tenniük érte, és hogy helyes-e egyáltalán, hogy ilyen érzéseik támadnak, hogy egyáltalán másra is gondolnak.
Nagyon ijesztő volt a könyvben létrehozott világ, és bár megvolt a magyarázat arra, hogy miért ilyen, nem tudom, hogy így életnek lehet-e nevezni ezt az életformát, mert úgy éreztem nem foglalja magában az élet lényegét, a szeretetet, a családot, a szerelmet, a szépet, a csúnyát, a jót és a rosszat, a gyerekeket, a szülőket, a nagyszülőket. Az élet értelmei maradnak ki ebből a fajta létből, akkor meg azt kérdezem, hogy mi az értelme. Talán az intézeten kívüli világban megtalálhatnánk az értelmét, mert gondolom, hogy ott vannak, akik élvezik, és vannak, akiken csak átgázolnak.
Engem szomorúvá tett ez a könyv, a női nemnek eme "felhasználása, kihasználása" felháborított, de azt gondolom, hogy nagyon figyelemre méltó, elgondolkodtató történet.
A könyvet köszönöm a Tilos az Á Kiadónak!
9/10
Bea
Minden szavaddal egyetértek, szerintem is nagyon ijesztő világot ábrázol a könyv. Én az elolvasása után sokáig csak úgy tudtam visszagondolni rá, hogy közben remegett a gyomrom. Ennek ellenére fantasztikus könyvről van szó és az általad is említett ijesztő hasonlóságok miatt kellene minél több embernek elolvasnia- különösen lányoknak...
VálaszTörlésÉn is csak ezt tudom mondani: Lányok, olvassátok el!! Örülök, hogy neked is tetszett. Bár már több, mint egy éve olvastam, mégis teljesen tisztán emlékszem a történetre.
TörlésBea