Jim Shepard: Áron könyve

Áron, a történet elbeszélője Lengyelország német megszállása idején családjával együtt Varsóba kényszerül, ahol nélkülözés vár rájuk. A gettóban élő gyerekekből összeverődő maroknyi csapat tagjai nap mint nap életüket kockáztatva szöknek át a falon, hogy csempészéssel és sefteléssel szerezzék meg a betevő falatot. Eközben a zsarolókkal, a zsidó, a lengyel és német rendőrséggel, valamint nem utolsósorban a Gestapo fenyegetéseivel is meg kell küzdeniük.

Családjának elvesztése után Áront a valóságos személyről mintázott, elismert orvos, Janusz Korczak veszi magához, aki a náci megszállás idején minden erejét a varsói árvaház fenntartásának szentelte. 

Az Áron könyve kegyetlenül megtépázza az emberségbe vetett hitünket. Egy nagyon tragikus történelmi időszakot ismerhetünk meg belőle Áron, a tizenéves fiú szemén keresztül. Aki egyszerre gyermek és felnőtt. Felnőtt, mert a lengyelországi események, a varsói gettó megépítése után hirtelen fel kellett nőnie. Csempészéssel szerez élelmet magának és családjának, szörnyű eseményeknek lesz szemtanúja és áldozata. 

Eleinte nem kedveltem őt, nem lopta szívembe magát a gondolataival, a tetteivel sem. Hidegnek, távolinak tűnt, aki csak a maga érdekében cselekszik, aki nem törődik a családjával, nem törődik a kisebbekkel, nincsenek érzelmei. Aztán megértettem, hogy a helyzet tette ilyenné, az életében és világában eluralkodó gonoszság, kegyetlenség az, ami őt is érzelemnélküli, kemény emberré formálta 13 évesen, miközben próbált ellenállni a zsarolásnak, egyensúlyozni az életnek talán nem is nevezhető állapot mezsgyéjén.

Mert milyen élet ez, amelyben családokat zsúfolnak össze lakásokba, ahol nincs víz és élelem, ahol az embereknek az éhségen, a hidegen és kegyetlenségen kívül a hemzsegő tetvekkel is meg kell küzdeni. Ahol csak akkor van cipőd és kabátod, ha elveszed egy kisebb gyerektől, vagy éppen egy halottól. Ahol mindennap terelik az embereket a halálba, szétszakítva családokat, anyát a gyermekétől, csecsemőt a kisebb testvérétől, ahol nap mint nap Áron szeme láttára lőnek le embereket találomra az utcán és ahol nem csak a katonák pusztítják az embereket, hanem a tífusz is.  Ahol mindent elveszített már, ami és aki hozzá tartozott.

Amikor Áron árvaházba kerül, akkor végre gyermek lehet Janusz Korczak mellett. Az ő nézőpontjából megismerhetjük Korczak heroikus mindennapjait, az árvaházi gyerekek keserves sorsát, az éhséget, a betegséget, a hiábavalóságot. Megismertem végre Áron gyermeki lelkét, megláttam, hogy ott van benne a jóság, a szeretetre való vágy. Sajnáltam, az életét, a torkom egyre inkább elszorult, ahogyan elnéztem annak a maroknyi embernek az emberfeletti áldozatát, akik az árván maradt gyermekekért tettek meg,  amit csak tudtak. 

A témája ellenére nem érzelgős történet, hanem kemény és letaglózó, nem szétszaggatja a szívet, hanem egész picivé zsugorítja össze. Olyan picivé, hogy ne érezzük a sors és a történelem szörnyűségeit, hogy el tudjuk viselni Áron történetének kegyetlen valóságát.  A könyv végére megértettem Áront... Janusz Korczak pedig egy hős volt. Mindannyian azok voltak.

A könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

Bea