Iny Lorentz: A remény földjén

Három fiatal gyermek halad az ismeretlen csatamező felé, ahol az évszázad egyik legvéresebb ütközete veszi kezdetét. A 19. század első felének rendileg és vallásilag szigorúan tagolt társadalmában útjaik sosem keresztezhetnék egymást, a háború azonban minden szabályt felülír. Walther éles eszű, ám a harctéren tapasztalatlan, tizenhárom éves árva dobos fiú. Apja Renitz gróf erdészeként szolgált, és a Napóleon elleni küzdelemben vesztette életét. Waterloohoz közeledve az ifjú a tízesztendős Giselába botlik, aki markotányosnő édesanyjával követi apját,az ezred őrmesterét. A háború borzalmai közepette rögtön különös kötelék alakul ki a két fiatal között. Ugyancsak az ezredben lovagol Renitz gróf fia, a Walthernél és Giselánál nem sokkal idősebb, rátarti Diebold, aki nem létező tekintélyét a harcedzett közkatonák megalázásával próbálja kivívni. A sorsdöntő waterlooi csatában Walther megmenti az ezredes életét, aki köszönetképp - és Diebold legnagyobb bosszúságára - magához veszi az árva fiút és Giselát. Az életük ettől kezdve akarva-akaratlanul összefonódik, és megannyi váratlan helyzet teszi próbára minden erejüket és reményüket.

Ezt a sorozatot már nagyon rég kinéztem magamnak, mert a fülszöveg alapján nekem való történetnek tűnt. Ez a sejtésem az olvasás után be is igazolódott.

A könyv kezdő jelenetében a katonákkal éppen Waterloo felé menetelünk, vagyis igazából akkor még a katonák sem igazán tudták, hogy merre járnak, vagy azt, hogy milyen fontos csatát fognak megvívni az elkövetkezendő percekben.

A regényt végigkísérő főszereplőinket és jellemüket már itt, a könyv legelején megismerjük. Walther már kisfiúként is nagyon tisztelettudónak, érzelmesnek és becsületesnek tűnik, Dieboldot pedig már tizenöt évesként is rendkívül visszataszítónak találtam, a történet további részeiben pedig igazi, galád főgonoszként tetszeleg majd.

Walther, Gisela és Diebold sorsát több évtizeden át követhetjük nyomon, láthatjuk, ahogy gyermekből felnőtteké válnak.

Gisela a keményfejűségével néha kihúzta nálam a gyufát, s bizony ha ott lettem volna mellette, akár erőszakkal is a helyes irányba taszigáltam volna. 

A történet egy ponton számomra váratlan fordulatot vett, számítottam persze ilyesféle fordulatra, csak nem ilyen hirtelen. :)

A könyv lapjai nagyon gyorsan pörögtek a kezemben, Walthert és Giselát mindig valami újabb megpróbáltatás érte, így nem igazán tudtam letenni a könyvet.

A történet vége nagyon kedvemre való módon (és helyszínen) fejeződött be, így alig várom, hogy folytathassam a sorozatot.

8/10

Zsófi