Homer Hickam: Vigyük haza Albertet!

Egy férj, egy feleség és ez utóbbi aligátorának többé-kevésbé igaz története.

Az olvasó a The New York Times sikerlistájának első helyen szereplő népszerű memoár - az Októberi égbolt című film alapjául szolgáló regény, a Rocket Boys - előzményét tartja a kezében.

Elsie Lavender és idősebb Homer Hickam - ifjabb Homer Hickam leendő szülei - gimnáziumi osztálytársak voltak a nyugat-virginiai szénmezők vidékén, akkor érettségiztek, amikor elkezdődött a nagy gazdasági világválság. Homer megkérte Elsie kezét, ám Elsie inkább Orlandóba utazott, ahol egy Buddy Ebsen nevezetű, táncos lábú színész személyében gavallérja is akadt.

Ám amikor Buddy New Yorkba költözött, Elsie vele kapcsolatos álmai szertefoszlottak, és végül ismét a szénmezőkön találta magát Homer feleségeként.

Elsie-t nem elégítette ki a bányászfeleség szerepe, ráadásul nap mint nap eszébe jutattta a gondatlan orlandói időszakot Buddy nem éppen szokványos nászajándéka: egy Albert nevű aligátor, aki kis házuk egyetlen fürdőszobájában éldegélt. Végül Homer választás elé állította Elsie-t: "Vagy én, vagy az aligátor!" Némi töprengés után Elsie arra a következtetésre jutott, csak egy dolgot tehet: hazaviszi Albertet.

A Vigyük haza Albertet! egy fiatal házaspár és különös kedvencének megható, vicces és időnként szívszorító történetét mondja el kalandos, ezer mérföldes útjuk során. Meleg és bájosan egyszerű hangvételével Homer Hickam szórakoztató regénye valójában a furcsa és csodálatos érzelemnek állít emléket, amelyet szeretetnek nevezünk.

Ez a könyv most nekem nagyon jólesett! :)

Már a megjelenés előtt felfigyeltem a könyv szép borítójára, amiben bevallom nagy szerepe volt az autó hátsó ülésén utazó aligátornak, azaz Albertnek, aztán a fülszöveget elolvasva, úgy éreztem, hogy ez egy nagyon különleges és egyedi történetnek ígérkezik, és a megérzésemben nem is csalódtam. 

Nagyon szeretem az utazós történeteket, a Vigyük haza Albertet! pedig utazós történet volt a javából! Ami ráadásul még az egyik kedvenc korszakomban, a harmincas évek elején játszódott.

Két főszereplőnk, vagyis bocsánat három, mert ugye itt van nekünk Albert is, Elsie és Homer fantasztikus emberek és szeretnivaló figurák voltak.

Elsie olyan típusú lány volt, akinek első látásra a bűvkörébe kerülnek az emberek (igen, én magam is így jártam), és olyan lány is volt, aki sosem adja fel az álmait, még akkor sem, ha jelenleg egy Coalwood nevű kisvárosban tengődik, ahol mindent szénpor borít.

Homér pedig egy rendkívül becsületes és néha földhöz ragadt fickó volt, de nagyon szerette Elsiet, és mindent hajlandó volt megtenni annak érdekében, hogy a lány  boldog legyen.

És ugye itt van még nekünk Elsie szemefénye Albert, az aligátor (nem pedig krokodil, ahogy erre Homér többször is felhívja a könyvben az emberek figyelmét), aki szereti a csirkehúst, és vidám jé-jé hangokat hallat, miközben a hasát vakargatják.

Ja igen, és van még egy kakasunk is, aki az utazás kezdetén csatlakozik e színes társasághoz.

A dolgok akkor vesznek csak igazán kalandos és rendkívüli fordulatokat, amikor Elsie és Homer felkerekedik, hogy hazavigyék Albertet Orlandóba. Útjuk első napjain már Észak-Karolinában kezdetét veszik a furcsa események, Homér és Albert megakadályoznak egy bankrablást, a hosszú útra szánt élelmiszerkészletüket elrabolja egy csapat gyerek. Homér belátja, hogy ez az út talán tovább fog tartani, mint ahogy először tervezték, a "vigyük haza Albertet" projektet pedig nagyon sok nemvárt és izgalmas esemény fogja még megszakítani.

Elsie és Homér különböző kalandjai közül egyet sem tudnék kedvencemként kiemelni, mert mindet szerettem, és sokat mosolyogtam rajtuk olvasás közben, de a legelső nagy kalandjuk mégis nagyon emlékezetes maradt számomra. Éppen Észak-Karolinában jártak, és táborozó embereket vettek észre, itt rabolták el az elemózsiájukat is, s ahogy ezeket a részeket olvastam, felidéződött bennem John Steinbeck Érik a gyümölcs című könyvének a hangulata. A következő oldalakon pedig mi történt? Elsie és Homér összetalálkoztak magával John Steinbeckkel, és ők furikázták tovább az épp ihletet gyűjtő írót, aztán Elsie radikális lett, Homér és Steinbeck tárgyalásokat folytattak a zoknigyári munkások érdekében, ezek után pedig Elsie maga ajánlotta Steinbecknek az Érik a gyümölcs címet az író következő könyvéhez.

Nahát ez csak egy kis ízelítő volt, a történet során még sok ilyen mókás kalandban lesz részük főszereplőinknek! :)

Nagyon örültem, hogy Homérral és Elsie-vel tarhattam e különleges utazáson, és részt vehettem elképesztő kalandjaikban, és természetesen annak is, hogy velük együtt hazavihettem Albertet. Elsie-hez hasonlóan álmodozó természetű lányként megtanultam, hogy a nagy álmaink közepette nem árt néha kinyitni a szemünket, mert lehet, hogy amire szükségünk van, pont ott van az orrunk előtt... :)

A könyvet köszönöm a Harlequin Kiadónak!

9/10

Zsófi