Holden Rose: A harmadik

Howard Matheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és lehet, hogy rablók vannak a nyomomban.

Nitával és Gillel láttunk valamit a nyári táborban, amit nem kellett volna. Hallgattunk róla, mert azt gondoltuk, úgyse hinnének nekünk. De nem hagyhattuk annyiban. Készítettünk egy tervet, hogy ne érezzük magunkat  veszélyben. Bizonyítékot kell találnunk! 

Ez nem volt mindig egyszerű, és néhány dolog elég viccesen alakult.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Kedves Howard!

Egy ideje én már nagyon kíváncsi voltam a történetedre, így hát, amint a kezembe került a könyv, már olvastam is. Másfél évvel vagy fiatalabb, mint az én kisfiam Titusz, és teljesen megértelek, ha úgy gondoltad, hogy a felnőttek úgysem hinnének neked.

Hiszen Titusz is mesélt már nekem fura dolgokat, pl., hogy egy iskolai séta alkalmával egy lábat láttak egy ablakban, de nem merték alaposan megnézni, mert nagyon megijedtek és elszaladtak. Én csak felnőttesen mosolyogtam rajtuk, és a másnapi iskolai séta engem igazolt, mert csak egy huzatfogó volt két ablak között, és ezt személyesen Titusz mesélte el. Ezt el is hittem. Aztán mesélt néha még Titusz mindenféle kalandokat, amik bizony elég furák voltak és tudtam, hogy csak a képzeletének a szüleményei. Így azt sem hittem el, amint lélekszakadva rohant hozzám ki az udvarra, hogy egy hatalmas béka van a szobája közepén. És azt sem, hogy egy koponyát találtak az erdőben. Pedig mindkettő igaz volt. Még akkor is, ha a koponya, egy állaté lehetett, és ők Zsófival még haza is hozták. És a béka is ott csücsült a fiúk szobájának közepén.:)

De szerencsére rablókkal még nem találkoztak, mert azt bizony nem tudom én sem, hogy elhinném-e, de a te eseted azt bizonyítja, hogy bizony hinni kell a gyerekeknek és mindennek alaposan utána kell járni.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a történeted vége, veletek együtt gyanúsítottam én is mindenkit, bár azért egy-két embert én kihagytam volna arról a listáról, viszont nagyon jól szórakoztam azon, hogy ti ráírtátok, és mindenkinek igyekeztetek külön-külön utánajárni. Szorítottam akkor is, amikor Winters nyomozó táskáját bevittétek a fürdőszobába, és talán nem kellett volna a telefont odatenni, ahová tettétek, de megértem, hogy gyorsan kellett cselekedni, és olyankor bizony dönt elhamarkodottan az ember. 

Tetszett a kis kuckótok és a barátaid, Nita és Gil is nagyon szimpatikusak voltak, mert számíthattál rájuk, kitartottak melletted, mégha Nita egy kicsit elcsábult is, és Gil  azt tette, amit tett. De minden jó, ha jó a vége, nagyon bátrak és ügyesek voltatok,  én is haragudnék Tituszra nem is  kicsit, ha elkószálna otthonról csak úgy szó nélkül az éjszaka közepén, vagy éppen szakadó esőben, és ilyen veszélyes kalandokba kavarodna. Éppen ezért, amint hazaér a nyaralásból oda fogom neki adni ezt a könyvet, hogy olvassa el, és tanuljon belőle, hogy nem szabad csak úgy ukkmukkfukk eltűnni otthonról éjszaka, mert könnyen nyakon csíphetnek bizonyos listán szereplő egyének. Meg vagyok győződve, hogy nagyon fog neki tetszeni, és miután elolvasta ő is bűneseteket fog keresni magának, és gyanúsítottakról ír listákat. Aztán meg majd kéri tőlem a sorozat következő részét, amit meg is fog kapni, de még előtte gyorsan elolvasom én is. Hiszen egy Anyának is mindenről tudni kell és fel kell készülni a gyermeke különös eseteire. 

Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet, üdvözlettel: Bea

Utóirat felnőtteknek:

Biztos rájöttetek már, hogy szeretem az ifjúsági regényeket. Azért szeretem őket, mert kikapcsolnak, szórakoztatnak, olvasásuk közben ismét gyereknek érezhetem magam. Nem elhanyagolható az sem,  hogy így naprakész lehetek abból,  mit olvas a gyermekem, sőt nem csak bólogatni tudok, amikor a könyvről mesél, hanem megoszthatjuk a véleményünket is.

Howard történetéből ez volt az első, amit elolvastam, de hamarosan jön a következő. Nagyon tetszett az egyszerű nyelvezete, szerintem tényleg egy nyolcéves gyerek szavait használta az író, és ugyancsak tetszett a történet letisztultsága, nem voltak benne kitérők, magyarázatok, mert nem kellett semmit magyarázni, simán, egyszerűen, döccenők nélkül folyt a történet. Izgultam, mosolyogtam, törtem a fejem, a végén pedig megnyugodtam. Kerek egész történet volt, melyet gyereklelkű felnőttek is nyugodtan elolvashatnak. 

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! 

10/10

Bea