Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Jim Sephard: Áron könyve

Egy megrázó történet, egy tizenhárom éves fiú szemével. Varsó gettóépítése idején játszódik a történet, emléket állítva Janusz Korczak gyermekorvos előtt, aki nem tudta cserben hagyni a gyerekeket, hiába volt erre lehetősége. Az emberség és az embertelenség, a háború hétköznapjai Varsóban ennek a könyvnek a témája, felnőttek, gyerekek, családok embertelen küzdelme.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Holden Rose: A harmadik

A Howard Matheu különös esetei sorozat első része ez a gyerekeknek szóló detektívtörténet. Amikor ifjúsági regényt olvasok, mindig Titusz szemén keresztül is olvasom, hogy mennyire tetszene neki. Aztán persze le is tesztelem rajta. Ez a teszt még hátravan, mert Titusz a nagymamáknál nyaral, de engem meggyőzött a történet, jól szórakoztam, ezért amint hazajön, a kezébe nyomom.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Dolores Redondo: Áldozat a viharnak
Ezzel a kötettel most a végére is értem a renkdívül különleges hangulatú Navarra trilógiának. Nagyon örültem, hogy megismerkedhettem a sorozattal mert tényleg kár lett volna kihagynom.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

A héten kitöltöttük a Nyári Book Taget, Kritta a Könyvlelő blog bloggere meghívására. Ezúton is köszönjük, remekül szórakoztunk közben, és utána is. Gondolok itt Poirot-ra és naptejes Philipre.:)

Miegymás:

Bea:

Kicsit nehezen fogok hozzá az íráshoz, hiszen nincs itthon Zsófi és Titusz, nagy-nagy nyugalom van, ugyanakkor ez a nagy nyugalom egy kicsit unalmas. Éppen ma egy hete szállítottuk el őket a célállomásra, Magyarország keleti részére, Mátészalkára és Nyírbátorba.

Még vasárnap este, útközben hazafelé felhívtam Tituszt, aki elkezdte sorolni, hogy mennyi mindent evett:

- Gumicukrot, tortát, fánkot....

- Ettél valami olyat is, ami nem édes? - kérdeztem én.

- ...hát ettem. - volt a válasz.

- Gulyáslevest ettél vagy rakott káposztát? - kérdeztem én, a menü ismeretében.

- Ja, ha így érted, akkor nem ettem, ... én a gumicukorra gondoltam, mert az ugye savanyú és nem édes. :D

Volt még a héten két Mekizés, mama által készített csokiöntetes aranygaluska, és három gombóc fagyit is benyomott egyszerre, volt olyan nap, hogy egyszerre két ekkora fagyit is megevett. Nem lehet azt mondani a nagyszülőkre, hogy nem kényeztetik el. És ezek csak azok a dolgok, amikről mi is tudunk. :D Gyanítom, vannak még titkaik is. :)  Lehet hazafelé gurítani kell majd Titit és aztán lecserélni a ruhatárát.

Mindeközben Zsófi csak olvas és olvas.... Képzeljétek, miután itthonról elvitt egy táska könyvet, kb. 15-öt biztos (de szerintem lehet, hogy keveset írtam), elkísérte a mamáját a könyvtárba, ahol választott neki könyveket, sőt nem bírta megállni, hogy ne kölcsönözzön magának is egyet. Mentségére legyen mondva, már régóta el szerette volna olvasni, de a soproni könyvtárban nincs meg.

Mindeközben itthon nagy a hőség, de azért néha sikerül Apát kicsábítanom a kertbe. Bogárfóbiája van (nem szeretem, amikor a képembe (ő nem ilyen szalonképesen mondja) másznak a bogarak), és őrülten hesseget maga körül. Nem mondom, hogy nincsenek mindenféle apró kis muslicák meg egyéb bogárkák, de azért ennyire nem kellene extázisba jönnie tőlük. Mikor már majdnem elrepül a nagy hessegetéstől, mint valami helikopter, akkor mi magunk szoktuk neki mondani, hogy inkább menjen be. Van amikor megkönnyebbülve neki is lódul, de van olyan, amikor csakazértse megy sehová se, naná, hisz mi mondtuk. Na ilyenkor üldögél még, próbálja a szúnyogokat mentális rezegtetéssel távol tartani magától, mert ilyenkor már nem hadonászik annyira, és akkor husssss! arra jön egy denevér. Akinek esze ágában sincs Apára még csak ránézni sem, de neki ez egy hadüzenet, felpattan és végképp kivonja magát a társaságunkból.:D

Jól eltértem a tárgytól, a lényeg az volt, hogy Apával mentünk a málnásba, azaz málnát enni a kert végére, amikor megálltam a köszmétebokor (más néven egres) mellett.

- Ez vajon jövőre fog már teremni, mert az idén még nem volt rajta semmi - elmélkedtem magamban, közben már a mogyoróbokrot is pásztáztam a szememmel.

- Itt van rajta egy csomó, hogyhogy nem vetted észre - kérdezte Apa örömmel, hogy a szeme még a régi, nekem pedig nemhiába van szemüvegem.

Odanéztem, és látom ám, hogy szerelmetes emberem az elnyílt orgonabokron simogat valami virágmaradványt!! :D Szóval nem egy Bálint Gyuri bácsi, na! :)

Ha már így belejöttem, akkor a mai vacsoravitánkat is leírom. Lángost sütöttem a két fiúnak. Már az evési fázisban voltunk, amikor elfogyott a tejföl, ami 12 %-os volt, így hát elővettem egy másikat, ami viszont 20. Apa rögtön el is kezdett nyammogni, hogy

- Úúú, ez a finom tejföl!

- Szerintem nem. - mondtam én, mert én a másikat jobban szeretem.

- Mi közte a különbség? - kérdezte Bence a 18 évesek tájékozatlanságával.

- Hogy ez finomabb. - mondta Apa.

- Szerintem nem. - én.

- Szerintem de. - Apa

- Szerintem nem. - én.

- Én elfogadom a te véleményedet is, de az én véleményem az, hogy ez sokkal finomabb - mondta Apa.

- Szerintem nem.

- Nana, őrizzük meg a nyugalmunkat! - szólalt meg Bence, szülői csetepaté kezdetét érezve a levegőben. (Megjegyzem, így leírva eléggé ovis szinten nyomtuk::))

- Te meg úgy nézel ki, mint Joker! - mondta apa Bencére pillantva, akinek szájtól fülig érő tejfölcsík húzódott az arcán. :D Röhögtünk, elfelejtve a tejföl százalékosságát.

Kerti körkép

Így zajlott a héten nálunk az élet, és már nagyon várjuk haza Zsófit és Tituszt. Már csak egy hét!!

(Azt kell megállapítanom, hogy ha azt írom, hogy kicsit nehezen fogok bele a mondanivalómba, még nem jelenti azt, hogy nem is fogok egy novellányi miegymást írni.:D)

Zsófi:
Mint ahogy már Anya is írta, én most itt vagyok a Nagymamámnál. :)
Igen, azt is leírta már, hogy nem bírtam ki, hogy Mama könyvtárából ne hozzak ki magamnak semmit, de ha kibírom, akkor az nem is én lettem volna. A könyv egyébként sajnos nem igazán tetszett, de nem baj, mert nagyon kíváncsi voltam már rá.
Mi itt Mamával focilázban égünk, ő mondjuk sokkal jobban otthon van a témában, mint én. Bármilyen szabályt szívesen elmagyaráz nekem, és a magyar játékosok  között is nagyon jól eligazodik. A szerdai meccset pedig különösen vicces volt az ő kommentárjaival nézni, nagyon jót röhögtem, mikor Christiano egyik lese két méteres les minősítést kapott tőle, de azon is jól szórakoztam, amikor még a meccs elején azon tanakodott, hogy Dzsudzsáknak a szemébe süt-e a nap, s attól játszana ilyen rosszul. Ja és igen, még azt is mondta, hogy Gera gólja is gyönyörű volt, de azért Christiano Ronaldo féle sarkazás sem volt semmi. :)
Messit nagyon hiányoltuk még most az EB-ről, de aztán rájöttünk, hogy ő argentin, s ez az oka annak, hogy eddig még nem találkoztunk vele... :)
A mai meccs miatt pedig már most nagy izgalomban vagyunk! (És én még azt hittem, hogy nem is szeretem annyira a focit...)

Legyen szép jövő hetetek!

Bea és Zsófi