Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Virág Emília: Sárkánycsalogató

Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire tetszett nekem ez a könyv. :)

Most Apa olvassa, és neki is tetszik. Bár itt meg kell jegyeznem, hogy Apának van egy elég bosszantó szokása, mégpedig az, hogy ilyenkor, mikor én ajánlok neki könyvet,  mindig azzal idegesít, hogy azt mondja, nem tetszik neki a könyv. Aztán persze mindig kiderül, hogy tetszik neki, csak szereti ezzel húzni az agyamat, ugyanezt csinálta velem a Kiéhezettekkel is. :)

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Ingar Johnsrud: Követők/A testvériség örökké tart

Egy nagyon szövevényes krimi, titokzatos vallási szektával, eltűnt emberekkel, gyilkoságokkal, robbantással. A nyomozó hármas  tagjai emberiek, gondokkal és bajokkal. A titokzatos gyilkos sehol nem hagy semmi nyomot, a nyomozás időnként megreked. Aztán mindig történik valami, a múlt és jelen történései egyszer csak összeérnek, az ügy megoldódni látszik, de akkor is olvasni akarjuk majd a következő részt.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Kenneth Silverman: Houdini

Nagyon tetszett ez az életrajz, Harry Houdini személyében egy elképesztő és fantasztikus embert ismertem meg. A trükkjeinek a titkára pedig nagyon-nagyon kíváncsi lennék! :)

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Randall Munroe: Magyarázókönyv

Érdekes, illusztrált, vicces.Űrjárókról, bolygókról, a Földről, és mindenféle masinákról.  Ezt nem is magyarázom tovább. :)

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Randy Susan Meyers: A gyilkos lányai

Nyomasztó regény egy tragédiáról, két lány életéről a tragédia után. El lehet-e felejteni egy borzalmas gyilkosságot, amit az apa követett el, a lányok szeme láttára, az anyjuk ellen? Meg lehet-e bocsátani, van-e rá elfogadható indok, magyarázat, van-e az apjukban bűnbánat? Tudnak-e élni ezek a lányok normális életet, keserves, zaklatott gyerekkoruk ellenére, élhetnek-e normális felnőttként, lehetnek-e átlagos, hétköznapi nők? Segít-e nekik az idő, és az egymás iránt érzett szeretetük, a közös emlékek? 

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Carrie Snyder: A futónő

Történet egy nőről, az életéről, az álmairól, a futásról, és a kudarcairól, amely a feminista énemet is előcsalogatta.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Miegymás:

Bea:

Húú, most nehéz dolgom lesz! Zsófi megtiltotta, hogy bármilyen vicces dolgot írjak róla, mert azt mondta, hogy mindig rajta poénkodok. Hát jól van, legyen, akkor most teljesen komolyan fogok írni.

Kedden délelőtt Bencével elmentünk a sulijába és megnéztük az írásbeli érettségi eredményeket. Nagyon szomorúak voltunk, hogy a matek négyes lett.......

ÁÁÁ, dehogy voltunk szomorúak!  Nagyon örültünk. A matek négyesnek is, és a többi (angol, német, történelem, magyar) ÖTÖSNEK! Ami még nagyon nagy öröm volt, hogy magyarból 100 pontból 100-at kapott.

Könyvutca blog (@konyvutcablog) által közzétett fénykép, 2016. Jún 3., 01:32 PDT

Szerdán délelőtt pedig Zsófival könyvtáraztunk. Banyatank elő, bele pár könyv fotózáshoz, no meg a visszamenő könyvtáriak, kocsi csomagtartójába be, aztán már indultunk is. Logikus gondolkodásra vall, ha felmerül valakiben a kérdés, hogy miért kell a banyatank, ha úgyis kocsival megyünk. Mert már úgy megszoktuk!!! :D 

Na jó, nemcsak ezért, hanem azért is, mert nem vagyok rutinos vezető. Régebben az voltam, elég jól elközlekedtem Bécsig a soksávos autópályán is, de aztán kihagytam hónapokat és a rutinom odalett, most vissza kell szereznem. Ezzel az is együtt jár, hogy a parkolás a gyengém, de Sopron belvárosában amúgy sem könnyű parkolóhelyet találni, így ez elég jó indok még pluszban nekem arra, hogy megálljak egy belvároshoz közeli bevásárló áruház parkolójában, a kihalt részen, jó távol minden más járműtől. No és ekkor jön velünk a banyatank. :)) 

Zsófi nagy csavargást tervezett erre a napra, az óvárost is meg akartuk mutatni a banyatankunknak, és Zsófinak még voltak más tervei is. Nagy hőség volt, de amikor elindultunk, akkor még kétséges volt az időjárás, nem lehetett eldönteni, hogy hideg lesz-e vagy meleg. Zsófi úgy érezte, hogy túlöltözött, nem bírja a meleget a választott ruháiban, ezért félénken megjegyezte, hogy ő nem bánná, ha nem mennénk már sehová.  Én sem bántam, így gyors bevásárlás után már itthon is voltunk. Ez a hét most nem volt valami eseménydús, de legalább sokat olvastunk, és rendet raktunk egy-két szekrényben.

Zsófi:

Rendet raktunk egy-két szekrényben?! Hát nem csak egy két szekrényben raktunk rendet, hanem egy egész tároló helyiségünkben. E helységet mi mindig csak üzletként emlegetjük, ugyanis réges régen (mikor még nem a miénk volt a ház) Hentes üzletként funkcionált, mára már csak a mi lomtárolónk, de mi így is csak Üzletnek hívjuk. :)

A rendrakás nagyon fárasztó volt, de Anyával egy csomót nevettünk közben. 

Találtam egy régi scrapbookos naptárat, amit még Anya készített és az egyik oldalon egy elég előnytelen, grimaszolós kép volt rólam, miután jól kiröhögtük magunkat rajtam (és a grimaszomon) meg is mondtam Anyának, hogy nagy kegyetlenség volt ez a képet választania akkoriban, hisz egy egész hónapig mindenki csodálhatta e nevetséges fintoromat. :)

Aztán az egyik szekrényben eldugva találtuk egy adag gyönyörű kislányruhát, amiket Anya csak azért vett meg annak idején, mert annyira szépek voltak, aztán meg elrakta, hogy nekem (vagyis hát a jövendőbeli porontyomnak) majd jó lesz. A szebbnél szebb virágmintás ruhácskákat, hajtogatva Anya meg is jegyezte, hogy most mit kellett volna-e szépségekkel tennem, én pedig beláttam, hogy ezeknek én sem tudtam volna ellenállni.

Ja és igen, itt van még a szép asztalterítők esete is. Szintén az egyik szekrényben eldugva rábukkantuk jó pár darab csodás asztalterítőre, de aztán Anyával arra jutottunk, hogy ezt nem lenne szívünk behozni, és használni, mert még valami bajuk lenne. :)) Hasonló döntésre jutottunk még szemrevaló tányéralátétek ügyében is. 

A héten én nem sütöttem semmit, Anya viszont ismét készített csodás kakaós és diós csigákat, nagyon ráérzett a kelt tészta készítés titkára. Titusszal a másnap reggelre maradtakat fogyasztottuk, és közben egymásnak áradoztunk arról, hogy ez a tészta most milyen fantasztikus, tisztára olyan, mint egy pékséges kakaós csigáé.

Anyáék természetesen átvertek Bence érettségi eredményeivel, én ugyanis itthonról izgatottan vártam, hogy felhívjanak, de végül nem bírtam magammal és felhívtam őket. Anya pedig beszámolt róla, hogy Bence nagyon le van törve, ugyanis a matekja kettes lett, a többi jegyéről is mondott még valamiket, de engem ez a matek kettes annyira megrázott, hogy azokra nem is tudtam figyelni. De közben eszembe jutott, az is, hogy az én matek érettségim a vágyott kettes helyett annak idején hármas lett (és nem is vagyok valami nagy matektehetség), így lehetetlen, hogy Bence kettest kapjon.

Anya és Bence nem bírta sokáig, így a remek kis viccükről hamar le is hullt a lepel. 

E heti zeneajánlatunk:

A sok vihar és eső utáni napsütésről ez a gyönyörű szám jutott most eszembe: 

A jövő héten várható bejegyzések:

Örökké a tiéd, Nagy teakönyv, Egy font hús

Legyen szép jövő hetetek! 

Bea és Zsófi