"Rengeteg időm lesz darabokra hullani... utána. Most azonban összegyűjtök minden elcsigázott mosolyt, minden gyengülő érintést és szolid csókot, s elraktározom őket a szívem mélyén."
Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.
Eltökélten és megfontoltan küzdenek, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit, Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.
Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.
Ilyen könyvet nem szabadna sem írni, sem olvasni...
Egyszerűen megszakad közben az ember szíve. Miközben benne van az élet minden szépsége és szörnyűsége... Szerelem, ami minden akadályt legyőz. Nem számít neki a bipoláris személyiségzavar és a szörnyű kór, a rák lehetősége sem. A szerelem vak, és olykor kegyetlen, csak jön és szövi a hálóját. Ennek a két embernek, Lucynek és Mickey-nek egyszerre van elképzelhetetlenül szüksége egymásra, és találkozniuk sem kellett volna soha.
Egy mindent kibíró, türelmes, angyali és ördögi szerelem szövődik közöttük, a saját maguk alkotta szabályokkal. Lucy egy megtestesült angyal volt már a könyv elejétől fogva, aki fiatalon elvesztette a szüleit, és két nővére volt számára az anya, az apa, a testvér. A mellrák árnyékában felnövő nővérek mindennél jobban összetartottak és elképzelhetetlenül nagyon szerették egymást.
Meg akarták óvni Mickeytől, ettől a súlyosan terhes szerelemtől, de Lucy csak a szívére hallgatott, és amikor Mic jó állapotban volt, akkor nagyon boldogok voltak. Lucy akkor sem szűnt meg szeretni őt, amikor Mickey-n eluralkodott a betegsége és hetekre kórházba került.
Nagyon szeretetreméltó emberekkel találkoztam a történetben, Lucy testvérei, Priss és Lil, Lil férje Ron, és még sokan mások, akik segítették Lucyt és Mickey-t a nem könnyű útjukon.
Már a könyv elején építettem egy vastag kőfalat a szívem köré, mert éreztem, hogy különben nem tudom végigolvasni. Próbáltam hideg fejjel, hideg szívvel olvasni, haragudni Mickeyre, amikor terett engedett az őrületének, és magára hagyta Lucyt a nehéz helyzetekben. A történetet váltott szemszögből olvashatjuk, így amikor Mic részeit olvastam, megértettem betegségének lényegét, beleláttam gondolataiba és éreztem szerelmének erejét, ezért érte is fájni kezdett a szívem.
Ám igazából Lucy volt az, akiért megszakadt a szívem, csodáltam az erejéért, a bátorságáért, a harcért, amit vívott a gyermekéért, az életért, a szerelemért. Az életük gyönyörű volt és kegyetlenül szörnyű, az üvegszilánkok áthatoltak a kőfalamon és vigasztalhatatlanul szomorú voltam az élet kegyetlensége miatt. A történet a szívemig hatolt, és hiába voltam erős és felkészült, Ka Hancock-nak sikerült megríkatnia szívbemarkoló, fájdalmas könyvével.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése