Költözéskor egy párizsi ház pincéjében egy ócska láda fenekéről többtucatnyi, üres befőttesüvegek és régi újságpapírok közé rejtett levél kerül elő, ugyanazzal a kézírással és aláírással. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus akkori francia nagykövete többéves aprólékos munkával kötetet állít össze, amelyből egy nem mindennapi románc története bontakozott ki.
1929-ben egy "jó házból való" egyedülálló fiatal nő megismerkedik egy nős férfival. Kezdetét veszi egy két évig tartó szerelmi kaland. Simone életének legnagyobb, elemi ösztönök diktálta szenvedélye. A levelekben az ő hangját halljuk, ahogyan a kapcsolat különböző stációit kommentálja az első szadomazo együttlétektől kezdve az egyre fontosabbá váló kommunikációs játékokig. A kor mércéjével mérve szégyentelen őszinteséggel, szókimondó bátorsággal vall arról, ahogyan a szeretője, az ő "kis istene" után vágyakozik, és bármi áron, minden módon megpróbálja a férfit magához láncolni, érzékien leírva akár megtörtént, akár elképzelt és vágyott szenvedélyes, perverz szeretkezéseiket.
Lenyűgöző erő van ezekben a megállíthatatlanul hömpölygő kitárulkozásokban, amelyek megmutatják, hogy a két világháború közötti, sokak által prűdnek gondolt korszakban milyen mély titkai lehettek egy párkapcsolatnak s milyen módon tudott róluk számot adni a bensőséges levelezés örök titkában bízva egy szerelmes nő.
Erotikus. Szenvedélyes. Mocskos. Pornográf.
Mély nyomot hagy az emberben, nem fogja hamar elfelejteni. Már amennyiben végig tudja olvasni. Lesznek olyanok, akik nem.
Vakmerő. Bátor. Őszinte. Kitárulkozó.
Én végigolvastam. Elképedtem Simone vulgáris szókimondóságán, a merész kitárulkozásán, hatalmas szenvedélyén, amellyel kipróbálta az ismeretlent, feszegette a határait. A sajátját és Charles-ét. A szenvedély határait. Az emberi fantázia és test határait.
Perverz. Őrült. Kegyetlen.
Azt mondják, ami két ember között, mindkét fél elégedettségére történik, az nem perverz. Ez szubjektív. Simone és Charles szenvedélyének előrehaladtával elmosódnak, felcserélődnek a nemi szerepek. A szex őrülete eluralkodik rajtuk, leginkább persze Simone-on. Az ő leveleit olvassuk, az ő gondolataiba, vágyaiba látunk bele. Charles szeret fájdalmat okozni. Nemcsak lelkileg. Pedig gyengének tűnik és határozatlannak. De mégis fontos. Simone-nak.
Tömény. Kielégíthetetlen. Nimfomán.
Simone levelei töményen, napról napra, oldalról oldalra támadnak. Csak jönnek és jönnek, kielégíthetetlenül vágyik Charles-ra, mindig valami újat, valami őrültebbet talál ki, egyre többet, egyre többször szeretné, mégis úgy tűnik, mintha sosem lenne elég. Vagy érzi, hogy ez a nagy szenvedély, ez a hatalmas tűz nem éghet örökké, ezért amíg ég, legyen mindent felemésztő, kemény és fantáziadús.
Hihetetlen. Érdekes. Megbotránkoztató.
Hihetetlen, hogy egy 1929-ben élő fiatal nő ennyire szabadon, mocskosan beszéljen a szenvedélyről, a szexről, miközben a mai világban túl szemérmesek vagyunk, valószínűleg ez a könyv megbotránkozó olvasókkal is fog találkozni.
Nagyon érdekesnek találtam a szerző/szerkesztő apró betűs kiegészítéseit, magyarázatait, az akkori kor történelmi tudnivalóiról, nemcsak a szexualitást illetően.
Azt gondolom, hogy ez a könyv nagyon ellentétes érzelmeket fog kiváltani az olvasókból. Lesznek, akik azt mondják majd, hogy undorító, nem veszi be a gyomruk, és lesznek olyanok is, akik azt mondják, hogy ez az, még, még, még. És talán annyira átérzik a szenvedélyt, hogy ők is szeretnének legalább egyszer az életben ilyen hőfokon égni, ilyen élményekkel gazdagodni.
Ha előre tudtam volna, hogy ez a könyv ennyire ........ hmmm... ilyen, igen, igen, akkor is elolvastam volna. :)
(Most pedig abban leszek én is bátor és bevállalós, hogy 10 pontot adok a könyvnek.:))
A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése