Ezekről a könyvekről írtunk a héten:
Nélküled
Ez a könyv a testvér-szál miatt nagyon megviselt engem, de ettől függetlenül egy nagyon jó, megható történettel volt dolgom. Kíváncsi lettem az írónő előző, Ikrek című könyvére is.
A teljes bejegyzésért kattints IDE!
A Vétkes
Anya nagyon kis viccesen beleírt engem az értékelésébe... :) Tetszett neki a könyv, ez engem mondjuk egyáltalán nem lepett meg, hisz kedveli a tini diszópiákat. :)
Azóta Apa is elkezdte olvasni a könyvet és odáig van tőle meg vissza, de komolyan, magához képest nagyon nagy sebességgel olvassa! :) És már Bencének is ajánlgatja, sőt Bence is ajánlott neki egy disztópia sorozatot, amit még csak ők ketten olvastak Anyával. Egy kicsit kívülállónak érzem magam, hogy kimaradok a családi disztópia könyvklubból, de azért valahogy túlélem...a Vétkest meg mindenképpen elolvasom én is. :)
Bea: Annyit helyesbítenék, hogy ez nem tini disztópia, bár a főszereplő 17 éves. Ez inkább egy olyan társadalmi rendszert mutat be, amitől nem is áll olyan messze a mai világ, ahol a hatalom eszközeivel nem jó dolgokat tesznek és mégis követi ezt a hatalmat, ezt az eszmét az emberek nagy része.
A teljes blogbejegyzésért kattints IDE!
Csütörtökön a Goodreadsen talált friss külföldi könyvekről írtam egy nyálcsorgatós bejegyzést, amit IDE kattinva érhettek el.
A bejegyzés megírása óta egyébként még egy rakás jó könyvre rábukkantam, remélem egy pár hamarosan kis hazánkban is meg fog jelenni.
Szombaton pedig kiválasztottuk a hónap könyveit, a teljes bejegyzésért IDE kattintva érhetitek el.
Miegymás:
Zsófi:
Egy kicsit megcsúsztunk a heti ez meg azzal, aminek örömteli oka az volt, hogy Anya végre hazajött, mi meg végre jól megölelgethettük. :)
A Nagymamáktól pedig annyi fincsi elemózsiával tértek haza, hogy csak na (mondjuk ez nem olyan meglepő, mindig ez történik)!
Ezenkívül Anya hozott még nekem jó pár kis kincsecskéket, és szuper kreatív elfoglaltsághoz való kiegészítőket, amiket a jövő heti ez+az-ban meg is fogok mutatni.
Éjfélre értek haza, de utána még fél háromig fenn maradtunk és beszélgettünk, hisz egész nap őket vártuk, ezért azt hiszem érthető, hogy nem akartunk egyből utána ágyba bújni, miután megérkeztek.
Bea:
Mikor elmentem is hajnal fél háromig beszélgettünk, most ugyanezt megismételtük a hazatérésem örömére. :) Zsófi az út végén szinte 10 percenként hívogatott bennünket, hogy hol járunk már, ám Titusz szerint ez a gyrosnak szólt inkább, amit 500 km-ről utaztattunk Zsófiék kívánságára a régi lakóhelyünkről, mert olyan finom gyrost sehol nem ettek még. :) Persze én tudom, hogy engem is nagyon várt Zsófi, hiszen három fiúval egy hónapig biztos nem volt egyszerű. Nagyon büszke vagyok mindenkire, hogy ilyen remekül megállták a helyüket, igaz, kedvenc mosogatószerem pár csepp maradékát egy kólásüvegben találtam meg, mert az eredeti flakonját ki kellett dobni egy dugulási szakember miatt, Apa kissé zavaros magyarázata szerint, és az egy hónappal ezelőtt vásárol mascarpone és felbontott tejfölös pohár is a hűtőben várt rám.
Bence sikeresen vette az írásbeli érettségi akadályokat, közben egy gyönyörű számot is írt az angol érettségi délutánján.
Zsófi Mosó Masaként mosott, mosogatott, teregetett, készítette este Apának a másnapi élelmiszercsomagot (hajszálpontosan mindig 3 darab szendvicset, az mindegy volt, hogy óriás zsömlékből készült, vagy picike zsúrkenyérkéből, a lényeg az volt, hogy a három darabhoz szófogadóan ragaszkodott :D) , a fiúkra ügyelt, hogy ne vesszenek el a poharak, tányérok és mindenféle csipszes zacskók rengetegében a szobájukban, mindeközben arra is gondja volt, hogy a bejegyzések is rendre megjelenjenek. Igaz, kicsit kevesebbet tudtunk olvasni, mint egyébként, de majd bepótoljuk.
Egy hónap bizonyos szempontból nagyon rövidnek és nagyon hosszúnak is tűnhet, de ez nem magyarázza meg azt, hogy reggel egy pillanatra gondolkodnom kellett, hogy hol is tartjuk a sót!!! :)
Mikor elmentem is hajnal fél háromig beszélgettünk, most ugyanezt megismételtük a hazatérésem örömére. :) Zsófi az út végén szinte 10 percenként hívogatott bennünket, hogy hol járunk már, ám Titusz szerint ez a gyrosnak szólt inkább, amit 500 km-ről utaztattunk Zsófiék kívánságára a régi lakóhelyünkről, mert olyan finom gyrost sehol nem ettek még. :) Persze én tudom, hogy engem is nagyon várt Zsófi, hiszen három fiúval egy hónapig biztos nem volt egyszerű. Nagyon büszke vagyok mindenkire, hogy ilyen remekül megállták a helyüket, igaz, kedvenc mosogatószerem pár csepp maradékát egy kólásüvegben találtam meg, mert az eredeti flakonját ki kellett dobni egy dugulási szakember miatt, Apa kissé zavaros magyarázata szerint, és az egy hónappal ezelőtt vásárol mascarpone és felbontott tejfölös pohár is a hűtőben várt rám.
Bence sikeresen vette az írásbeli érettségi akadályokat, közben egy gyönyörű számot is írt az angol érettségi délutánján.
Zsófi Mosó Masaként mosott, mosogatott, teregetett, készítette este Apának a másnapi élelmiszercsomagot (hajszálpontosan mindig 3 darab szendvicset, az mindegy volt, hogy óriás zsömlékből készült, vagy picike zsúrkenyérkéből, a lényeg az volt, hogy a három darabhoz szófogadóan ragaszkodott :D) , a fiúkra ügyelt, hogy ne vesszenek el a poharak, tányérok és mindenféle csipszes zacskók rengetegében a szobájukban, mindeközben arra is gondja volt, hogy a bejegyzések is rendre megjelenjenek. Igaz, kicsit kevesebbet tudtunk olvasni, mint egyébként, de majd bepótoljuk.
Egy hónap bizonyos szempontból nagyon rövidnek és nagyon hosszúnak is tűnhet, de ez nem magyarázza meg azt, hogy reggel egy pillanatra gondolkodnom kellett, hogy hol is tartjuk a sót!!! :)
A héten várható bejegyzések:
A kiéhezettek, Chiquita, Fény az óceán felett, Ügevszilánkokon táncolni
Legyen szép jövő hetetek!
Bea és Zsófi
Bizonyos szempontból hosszú volt az egy hónap sokminden belefért, de mégis elrepült. Köszönet érte a család minden tagjának, hogy ilyen fantasztikusan helyt álltatok. Sok jó könyvet és olvasást kívánok nektek.
VálaszTörlésSzerintem néha - főleg eleinte - még élvezték is. :) Elég csak az éjszakába nyúló pókerpartikra gondolni, és apa nem tervezett vásárlásaira... :) (Jaj, remélem azért nem vagyok egy hárpia! :)) Elrepült, és - ha a körülményeket nem nézzük- , jó volt. De itthon lenni is jó, és most már ismét felvesszük a szokásos olvasási ritmusunkat. :)
Törlés:) Aranyos bejegyzés, jó volt olvasni. A só is előkerült...
VálaszTörlésA családnál semmi nem lehet fontosabb.
Köszönjük! :) A só is előkerült, a kutyák is megismertek és közben gyönyörű lett a kert is. :) Lassan sikerül is visszarázódnom az itthoni zajos, mozgalmas, de nagyon hangulatos, szeretettel teli és olykor vitákkal tűzdelt nagycsaládos kerékvágásba. :) Bea
TörlésÓ, letagadtam ott, hogy ballagás. Nem voltál a ballagáson?
VálaszTörlésMindenesetre ismeretlenül is örülök, hogy hazaérkezetél.
Tényleg jó volt olvasni, otthon vagyok nálatok, lassan a hűtőt is ismerem. :-)
Hah..leRagadtam.
TörlésNem voltam ballagáson sem, mivel nem is volt. :) Icipicit ismerjük már egymást, nem? :)
VálaszTörlésA hűtőnk az egy igen érdekes tárgya az otthonunknak, mert vannak olyanok a családban, akik számára bizonyos hűtőben lévő dolgok egyszerűen csak láthatatlanná válnak. Hiába állnak a nyitott hűtő előtt akár negyedórákat is, nem látják a keresett dolgot, így el kell hinnem, hogy az én érintésem teszi láthatóvá ezeket az eltűnő termékeket, legalábbis a "pedig már ott is megnéztem, és ott nem volt" válasz erre utal. :) Úgyhogy szerényen megjegyzem, láthatatlanságot közömbösítő varázserővel rendelkezem. Valószínűleg.:)
Egy nagyon új állandó "lakója" van még a hűtőnknek, majd a következő heti ez+az-ban írunk is róla. :) Bea
:-) :-) jajajaaaa!
VálaszTörlésMivel nem megyek zarándokolni, felétek terveztem az egyik túrámat. Hátha össze tudunk futni. :-)
Az jó lenne! Majd szólj! :)
Törlés