Britt-Marie hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy "hallatlanul koszos", felszámolás előtt álló ifjúsági otthonban kell rendet tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet - rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is - Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen...
Fredrik Backman véglegesen helyet kapott a kedvenc szerzőim sorában! Eddig sem voltak kétségeim efelől, sőt, lehet, hogy már az Ove és A nagymamám után is kijelentettem, de most már biztos. Könyvei témái, stílusa, szereplői egyszerűen fantasztikusak, mintha egyenesen nekem írná ezeket a könyveket. :)
Britt-Marie-t már A nagymamám azt üzeni, bocs-ból megismerhettük és érezhettük, hogy nem egy egyszerű nő ő, élete hátterében olyan dolgok lapulhatnak, amik megmagyarázzák, hogy Britt-Marie olyan, amilyen.
Azért azt bevallom, hogy a könyv elején kicsit tartottam Britt-Marie-től és az egész történettől. Féltem, hogy Backman nem pendíti meg ugyanazokat a húrokat bennem, mint előző könyveivel, nem éri el ugyanazt a csodálatos hatást. Talán ezért, talán azért, mert Britt-Marie, ha lehet, még tüskésebb, még zárkózottabb volt, mint Ove, lassabban láttam meg a kényszeres, takarításmániás, listafüggő nőben az embert. Azt az embert, akinek gyermekkora felett szörnyű felhő lebegett, és azzal a tudattal kellett élnie, hogy őt senki nem látja, nem szereti, nem örül neki. Nem láttam én sem őt egy ideig.
Ezért legközelebbi barátai voltak a takarítószerek, a Faxin, aminek segítségével látja a világot, a szódabikarbóna, és boldog volt, ha lehet egy erkélye. Házassága sem róla szólt, hanem a férjéről, a férje gyerekeiről, a férje német üzleteiről, és ő nem volt sehol.
Egy szép napon azonban Borgban találta magát, ahol mindenki látta őt, az első perctől kezdve. A gyerekek, Valaki, Bank, Bank kutyája és Sven, a rendőr is, a munkaközvetítős lány pedig hallotta. Elég gyakran. Britt-Marie is látni kezdte magát, néha át kellett írnia a listáját, mert azért lista nélkül mégsem lehet. Néha érezte, hogy szükség van rá, talán még kedvelik is. Ha. - mondta ilyenkor. Mert még tanulnia kell. Azt kell megtanulnia, hogy ő is fontos. Hogy őt is lehet szeretni. Hogy az ember csak magára is gondolhat. Hogy szerethet. Hogy nevethet és ragaszkodhat. Hogy saját maga kedvéért hozzon döntéseket az életében. Hogy akár boldog is lehet.
Azt már megtanulta, hogy a meccsek a vége előtt is megfordíthatók. Azt is, hogy Borgban nem szégyen hitelre vásárolni. Tudja, hogy a patkányok szeretik a csokit. A Snickerst. És hogy a foci varázslatos játék. Mert mindig jön egy újabb meccs, ami talán jobb lesz, mint az előző. Mindig van újabb lehetőség.
A könyvet köszönöm az Animus Kiadónak!
10/10
Bea
A szerző korábbi könyveiről írt blogbejegyzéseink:
Az ember, akit Ovénak hívnak
A nagymamám azt üzeni, bocs
A szerző korábbi könyveiről írt blogbejegyzéseink:
Az ember, akit Ovénak hívnak
A nagymamám azt üzeni, bocs
Bár még nem olvastam, de azt mindig megemlítem, hogy köszönjük a klassz fordítást is, amit egy kedves ismerősöm végzett ismét. :-)
VálaszTörlésIgazad van, azt is nagyon köszönjük, mert egy jó fordításon nagyon sok múlik! :) Tervezed elolvasni?
VálaszTörlésNéha túl könnyen ítélünk, pedig nincs okunk rá. Backman remek hátteret fest az emberi kapcsolatokról. Az Animus pedig folyamatosan magas színvonalon adja ki a könyveit. Nem csak a borítóik nagyon klasszak, de a fordítások is, és nem csak ezeknél, de a skandináv krimiknél is.
VálaszTörlésNagy köszönet a fordítóknak és az Animusnak Fredrik Backmanért!!:) És a többi szuper könyvért! Backman könyvei arra is jók, hogy megtanuljuk belőle, ne ítéljünk elsőre.. Várjunk türelemmel.:)
TörlésEz az értékelés jobb mint a könyv. Nekem a könyv nem tetszett, de soha sem lennék nyugodt, hogy ha nem olvastam volna, számomra Ove meghatározó könyv, sokat vártam az írótól, lehet, hogy ez a baj, de ez az értékelés, leírás a helyén van. Még csak azt szeretném tudni, hogy honnan van ennyi időtök, hogy ilyen sok jó könyvet olvastok és értékeltek?
VálaszTörlésEzt vegyem dicséretnek?:D Ezt már egyszer az anyukámtól is megkaptam.:) Viccet félretéve, nekem ez a könyv is 10 pontos.Gondolkodtam, hogy az Ovéhoz képest milyen volt. Nekem ő egy női Ove volt, megérintett, szórakoztatott, mindenféle érzéseket váltott ki belőlem. Kár, hogy te így jártál vele, de velem is előfordult már ez.:)
TörlésHogy honnan van ennyi időnk az olvasásra? Van egy időnyerő gépünk!! Ezt már sokszor elsütöttem, de inkább az az egyszerű magyarázat, hogy imádunk olvasni, gyorsan olvasunk, és ketten vagyunk, ezért tűnik többnek. No meg mivel együtt élünk, ha Zsófi túl sok időt tölt pl a hajszálai rendezgetésével, vagy holmi telefonos játék nyomogatásával, akkor itt vagyok én, hogy megkérdezzem, hogy miért is nem olvas?:) Ez fordítva is igaz.:) Szóval inspiráljuk egymást is.:) Üdv, Bea
Bachman mindhárom könyve remek. Sok hasonlóság ellenére, mind másképp kiváló. Én most fejeztem be a "Nagymamá"-t. Nekem most ez a legjobb. :-)
VálaszTörlésEzt nagyon jól írod, "sok hasonlóság ellenére, mind másképp kiváló." Az Ove után, amit először olvastam, az volt a legjobb, a Nagymamám után úgy éreztem az a jobb, amikor pedig a Britt-Mariet is elolvastam nem tudtam dönteni, és azóta sem. :D Bea
Törlés