A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé is nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.
A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, elsősorban Cecelia Ahern miatt. Szeretem az írónőt, bár nem vagyok rajongója, mert nem minden könyve tetszett. Ami viszont igen, az nagyon. A disztópiákat is szeretem, sőt lassan kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc műfajom. Cecelia Ahern és disztópia, így együtt pedig már nagyon izgatta a fantáziámat.
Amint elkezdtem a könyv olvasását, már az első oldalakon éreztem, hogy tetszeni fog. Biztos lesznek olyanok is, akiknek nem. Akiknek például elege van a 17 éves főhőslányokból, azok nem lesznek a könyv rajongói. Akik nem igazán disztópia kedvelők, azok sem fogják szeretni a történetet. A belekötni szeretők is találnak rajta fogást maguknak. Ismerek is egészen közelről egy ilyen személyt. Igen, igen, Zsófi az! :) Azt gondolom, hogy hasonlóan különvéleményt írhatnánk a könyvről, mint Az ötödik hullám esetében. :) Nagyon jó lenne, ha elolvasná Zsófi is ezt a könyvet, mert igazolhatná azt, hogy ennyire ismerem már az ízlését. Vagy akár meglephetne, mert esetleg mégis tetszene neki. Majd megpróbálom meggyőzni. :)
Nekem nincs elegem a 17 éves főhősökből, bajom sincsen velük, így Celestine-nel sem volt. Nem volt ugyan egyből szimpatikus, de voltak nagyon tetsző tettei és gondolatai, nem akart több lenni 17 évesnél, el tudtam fogadni a karakterét, a szerepét és a megbillogozását. A könyv elején eszembe jutott Az éhezők viadala, Katniss és a Kapitólium, némi párhuzamot húzgáltam a Vizsgálóbizottság, az Őrszemek és Celestine között, de ezt hamar el is felejtettem, nem járt tovább ezen az eszem. Aztán eszembe jutott A skarlát betű, de azt meg később felfedeztem a fülszövegben is. Igazából a párhuzam a kiközösítettségben van és a megbélyegzésben, de a hasonlóság ebben ki is merül úgy gondolom. Miután ezeket a kötelező köröket, összehasonlítgatásokat, mintegy Zsófi fejével gondolkodva lefutottam, be is fejeztem a történet elemezgetését és boncolgatását, és élveztem a könyvet.
Elgondolkodtam ezen a Vétkesség elméleten, szerintem szépen építette fel az író, magyarázatot is kaptam a kialakulására, bár azért még nem látok mindent tisztán. Illetve gondolkodásra késztetett egy pár eset, mint például miért Vétkes valaki ezért és miért megy "csak" börtönbe azért. Miért nem Vétkes, aki gyűléseket szervez, és miért az, aki két Vétkes szerelméből születik. Miért alakult ki a társadalom hatalmas irtózása, undora a Vétkesektől, hogyan jutott el idáig egy egész ország lakossága, hogy félelemben, meghunyászkodva éljenek, és miért nem lázadtak fel? Miért Celestine ösztönből elkövetett tette kellett ahhoz, hogy valami megmozduljon az emberekben? Szerintem igencsak elgondolkodtató könyv ez, és néha még a mai világunkkal is párhuzamot éreztem. Mintha a nyájszellem a mai világunkra is jellemző lenne, és sokszor a sorba be nem álló, eredeti, öntörvényű embereket kivetné magából a társadalom. A nagy többség foglalkozik azzal, hogy mit szól hozzá a többi ember, ezért igyekszik inkább semmi különöset, semmi megbotránkoztatót nem csinálni, mert ha igen, akkor könnyen Vétkessé válhat. Azt hiszem Cecelia Ahern társadalmában én Vétkes lennék és velem együtt a családom minden tagja. Talán ezért is tetszett ennyire ez a történet. Az összes hibájával és hiányosságával együtt. Azt gondolom azonban, hogy a következő részekben még sok kérdésre választ kapunk, sok minden kerül a helyére.
Nekem nagyon tetszett a könyv, teljesen magával ragadott a történet, csak olvastam és nem tudtam letenni. Cecelia Ahern egy új oldaláról mutatkozott be nekünk, én szeretem ezt az oldalát is. Rám biztosan számíthat a folytatásoknál, ott leszek az elsők között.
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése