Charlie hatodikos, és nem éppen az igazmondás bajnoka. Éppen egyik újabb füllentése miatt kell menekülnie, amikor betéved Mr. Elives varázsboltjába. Megakad a szeme egy hátborzongató koponyán, amit egyszerűen muszáj volt magával vinnie. Mindez sokkal elképesztőbb eseményeket hoz mozgásba, mint amiket Charlie valaha is ki tud találni, akármekkorát is lódítana.
A koponya ugyanis tud beszélni - sőt állandóan viccel -, ám ennél is aggasztóbb, hogy amíg a koponya Charlie-nál van, rá is érvényes az átok: csakis a színtiszta igazat képes kiejteni a száján. Márpedig az igazság nem mindig kellemes.
Charlie kényszerű igazmondása miatt kezdi elveszíteni a barátait, ezért leghőbb vágya, hogy a koponyát visszajuttassa Mr. Eliveshez. De amikor az átoknak köszönhetően néhány figyelemre méltó vallomás is napvilágra kerül, Charlie-nak nagyon is jól jön, hogy az ő oldalán áll az igazság.
Pörgő, kacagtató, mégis komoly mese.... Elgondolkodtatja a gyerkőcöket.
Nem csak a gyerkőcöket. Még én is elgondolkodtam azon, hogy szeretnék-e egy igazmondó koponyát a házamban vendégül látni. Lehet, hogy nem lenne jó, mert akkor mindenkinek igazat kellene mondania, senkinek nem lehetnének titkai, rejtett gondolatai. Bár Titusznak nem kell igazmondó koponya ahhoz, hogy megmondja Zsófinak, hogy "hmm, Zsófi most egy kicsit nagyobb a feneked, mint tavaly volt", vagy éppen azt, hogy "Zsófi te nagyon lusta vagy, mert én mindig behozom neked amit kérsz, te meg mindig undok vagy velem", abban már nem vagyok biztos, ha a házi feladatról kérdezem, vagy a "Mi újság a suliban?" kérdést teszem fel, akkor is "kész" vagy "semmi" lenne a válasz, ha lenne egy igazmondó koponyánk. :))
Most szembesültem a ténnyel, hogy ennek a sorozatnak nem jelent meg több része magyarul, amit nagyon-nagyon sajnálok. Már az első rész is nagyon tetszett, a Békát a békának, de ez azt hiszem sokkal jobban. Sűrűbbek voltak benne az események, komolyabbak, jelentőségteljesebbek, elgondolkodtatóbbak.
Kérdeztem is Zsófitól, hogy mennyire normális, hogy felnőtt létemre, nem tudok letenni egy ifjúsági könyvet? :D
Izgalmas volt, de legfőképpen vicces. Komoly témákat vetett fel, igazság, barátság, betegség, önmagunk vállalása, egy meglehetősen dilis család hétköznapi életébe ágyazva. Észrevettétek már, hogy azok a könyvek, amelyben dilis családok a főszereplők, általában mindig tetszenek? Vajon miért?? :D
Hogy mit keresett benne egy udvari bolond, II. Hamlet és William Shakespeare, ez egy igen érdekes kérdés, amire én már tudom a választ. És tudja Titusz is, mert ő olvasta el először a könyvet, és nagyon tetszett neki is, engem pedig addig nyaggatott, míg a kezembe nem vettem a könyvet, amiért igazán hálás vagyok.
Szívesen betévednék én is Mr. Elives varázsboltjába, talán találnék egy mindent megfőző varázsedényt, amibe csak a receptet kell beledobnom, de elfogadnék egy szekrényt is, amin csak át kell sétálni úgy-ahogy vagyok és kilépnék belőle, szépen, mosolygósan, frissen készített frizurával és sminkkel, csinosan, karcsún, gyönyörű ruhában, és már mehetnék is a dolgomra. Ja nem, még Zsófit is áttolnám a szekrényen, így megspórolhatnánk azt a hosszadalmas várakozást, amikor türelmetlenül toporogva Zsófira vár az egész család, egy-egy elindulás előtt. :)
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése