Melyik kislányt ne érdekelnék a királylányok? Ki ne öltözne hercegkisasszonynak a farsangon, vagy álmodozna fényes esküvőről? A nagyobbacska lányoknak szóló kötet különböző korokba, más-más civilizációkba repít, miközben mesél a kultúra színességéről, a divat világáról, a szépítkezés mesterségéről... és a szerelemről.
A történelem varázslatos "kifutóján" tíz uralkodónő vonul fel: Szemiramisz, Babilónia úrnője; Nofertiti egyiptomi fáraónő; Dzsingu japán császárnő; Theodelinda longobárd királyné; Árpád-házi Szent Erzsébet; Börte, Dzsingisz kán főfelesége; I. Erzsébet angol királynő; Mumtáz Mahal, India legszeretettebb asszonya; Pokahontasz indián hercegnő; és az imádott Sisi, minden idők legszebb királynéja.
Be kell vallanom, hogy ennél a könyvnél a cím és a borító döntött a kölcsönzésnél, utolsó pillanatban csaptuk Zsófival a kölcsönözendő kupac tetejére. Azt gondoltam mesés könyv, királylányokról. Végül is majdnem jól gondoltam, mert mesésen gyönyörű könyv, ám ebben igaz mesék vannak valódi királylányokról. Maximálisan elvarázsolt ez a könyv, mind a mondanivalójával, mind pedig a kivitelezésével. Igényes és csodaszép.
Új, izgalmas, és érdekes ismeretekre is szert tettem belőle és azt is megállapítottam, hogy a királylányok igazi nők voltak, akik imádták a szépséget, a szépségápolást és divatot, már amennyire ez a saját korukban lehetséges volt.
10/10
Lili, Peti, Brúnó, a kicsi, a NAGY, a KözÉpső, no meg az unokatesók, Veruska, Tamara, Benedek és Domonkos meg a többiek... és Ti, mindannyian: nektek szólnak ezek a friss és ropogós versek a gyerek-lét örömeiről és nyűgeiről.
Müller Péter Sziámi mai nyelven írt sok humorral, szójátékkal fűszerezett versei és Igor Lazin bumfordi-bohókás rajzai minden bizonnyal egyformán szórakoztatják majd az egykéket, tesókat és szüleiket is.
Voltak benne jó versek és voltak nagyon jók. :) Tetszett nekem Müller Péter Sziámi játékossága, gyereknyelve, gyerekgondolatai. Vicces volt, modern, néha úgy éreztem, mintha egy dalszövegnek is elmenne egy-egy vers, de ezt nem rossz értelemben mondom. Fontos infó, hogy rímek is voltak benne.:), és az illusztrációk is tetszetősek. Még Star Warsos vers is van benne! :)
9/10
Schein Gábor gyerekversei sokféle hangon és formában szólalnak meg. Az emberi létezés legmélyebb, a gyerekek számára is ismert alaptapasztalatai kapnak sajátos, minden hazugságtól mentes, éppen ezért töretlen fényt bennük: a szeretet, az egyedüllét, az összetartozás, a várakozás, egymás félreértése, elvesztése és megtalálása. Mindez sok humorral történik, a versekből sugárzik a képzelet és a nyelvi gondolkodás eredeti öröme. Ezt a derűt tükrözik Rofusz Kinga egyszerre játékos és komoly, belülről feltárulkozó képei. A versek és képek olyan közös világot alkotnak, amelybe gyereknek és felnőttnek egyaránt jólesik belelépnie.
Nem tudom mennyire esik jól a gyerekeknek belelépni ennek a könyvnek a világába, a jaguár és feguár szóviccet talán ők még értékelik is, de azt már nem tudom mennyire díjaznák, amikor az egyik vers szörnye éppen gyerekeket eszik!!? Öregségről, halálról is szólnak a versek, ami talán nem lenne baj, talán nagyobb gyerekek tudják értékelni, de én bizony nem nagyon tudtam. Egy-két vers kivételével nem tetszettek, teljesen rímtelenek voltak és volt, amit nem is értettem meg teljes egészében és olyan is volt, amit egyenesen értelmetlennek tartottam. Az illusztrációk viszont tetszettek, akár a szobám falán is el tudnám képzelni őket.
5/10
„Én nem tudom, Istennek melyik lehet a kedvenc színe. Én a helyében nem tudnék választani. Csinálnék egy olyant, amelyikben minden szín benne van.”
Ez a könyvecske a Protestáns Egyház kiadásában jelent meg, ami érződik is a könyvön. Szinte minden versben ott van a vallás, a hittan, az Isten. Amivel igazából nincsen baj, egy ilyen jellegű verseskönyv esetében, de ezek a gyerekszáj-jellegű - az előzőhöz hasonlóan - rímtelen versek valahogy nem tudtak közel kerülni hozzám. Volt ami tetszett, de bizony olyan is volt, ami egyáltalán nem.
5/10
Tandori Dezső jól ismert medvés és verebes versei "minden mennyiségben", kicsiknek, a kicsit nagyobbaknak, és természetesen a felnőtteknek is, Agócs Írisz nagyon medvés rajzaival. Vagy ahogy ő maga mondja: "Annál nagyobb szerencse talán csak egy medvét érhet (vagy még egy medvét sem), hogy a legkedvesebb verseihez rajzolhat igaziból medvéket egy igaz könyvbe."
„És most lefényképezkedünk,
Hogy mindörökre meglegyünk.”
Nekem nagyon tetszettek ezek a medvés versek, annál is inkább, mert én is nagy medvegyűjtő voltam egykor. Ahogy megelevenedtek ezek a macik a szemem előtt, mindenféle helyzetekben, diskuráltak, filmet forgattak, tévét néztek, kocogtak, nagyon el is szégyelltem magam, hogy az én medvéim bizony zsákokban laknak most, de még ez sem akadályozza meg őket abban, hogy a nagy medvelelkükkel szeressenek engem. Mert ők ilyenek, bizony. :)
Ezenkívül pedig szerintem egyik-másik versnek felnőtteknek szóló, mögöttes tartalma is van. Hmm, a mackók okosak és gondolkodnak.
9/10
Varró Dániel versei nagyon mókásak, nagyon maiak, és nagyon szerelmesek. No meg játékosak is, mindenféle rímet és mindenféle látványelemeket is tartalmazó verset olvastam, mintha V. D. éppen nagyon virgonc kedvében lett volna, amikor azokat a verseket írta. Néha éppen fejjel lefelé volt a szöveg, ám ezek a fejre állított szavak, ez a bohémság belefért a szerelmes versekbe. Varró Dániel megverselte az elektronikus leveleket, az sms-eket, linkgyűjteményeket, jpg-fájlokat. Szerelmet vallott nyelvművelés közben, de nagyon tetszett a "Mikor a küszöböt lehánytad" kezdetű szerelmes szösszenete is. :) Az illusztrációk érdekesek voltak, egynémelyiken rendesen gondolkodtam. Nem biztos, hogy megértettem.:) Ilyen versekkel talán meg lehetne kedveltetni a nem vers-kedvelő emberekkel is a rímes alkotásokat. Jólesett olvasni egymás után a sokféle versbonbont.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése