„A nevem Ella. Másodikos vagyok. Klassz az osztályom, és a tanító bácsink is aranyos. Vagyis csak volt. Az utóbbi időben ugyanis kicsit furcsán viselkedik. Ez valószínűleg amiatt van, hogy véget ért a nyár, és ma elkezdődött az iskola.”
A tanító bácsi sajátos viselkedése miatt az egész osztály aggódik. Éppen csak elkezdődött a tanév, ám a tanító bácsi igencsak fáradtnak tűnik. Ráadásul furákat is mond – folyton szeretetről és boldogságról beszél...
Vajon mi köze ennek az egésznek egy csillogó-villogó új autóhoz és a tanító bácsi kiütéseihez? Elláék súlyos betegségre gyanakodnak, ezért kerítenek egy orvost, akihez nem a tanító bácsit, hanem a makkegészséges Patét küldik információkért.
Az egyik meglepő fordulat követi a másikat, amelyek alakulásában nem kevés szerepet kap a tanító bácsi két kutyája, Préri és Farkas, egy jobb sorsra érdemes tanfelügyelő, sőt még egy bárányhimlős óriás-repülőmókus is.
Ella és barátai a sorozat hatodik kötetében sem unatkoznak, és még egy „kedvenc helyre” is sikerül szert tenniük.
Nem ismertem eddig Ellát és a tanító bácsit, sőt a többieket sem. Ha tudom, hogy ennyire viccesek, már sokkal hamarabb közelebbi ismeretséget kötök velük. Szerencsére azonban, nem késtem el semmiről, idejében odaértem az osztályba, és fültanúja lehettem a tanító bácsi földtől kissé elrugaszkodott évnyitó beszédének, én is tágra nyílt szemmel nézhettem a gyerekekkel együtt, akiknek szintén megfordult a fejükben, hogy a tanító bácsival valami nincs rendben. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a tanító bácsijuk bizony beteg, én azonban tapasztalt felnőtt révén már láttam, hogy szó sincs itt semmiféle betegségről, hacsak az a bizonyos szép, új autó meg nem zavarta a fejét.
A gyerekek kedvenc helyükön, egy elhagyatott kert szikláján tanyázva, kigondolják a saját haditervüket azt illetően, hogyan vizsgáltassák ki a tanító bácsit. A tanító bácsi is szereti ezt a sziklát, sőt a kutyái is, akik a származásukra utaló, találó Préri és Farkas nevet viselik. Először úgy tűnik beszélni is tudnak, de aztán kiderül, hogy mégsem. Ha pedig ez nem volna elég, a tanító bácsi örömében bemutatja a kutyák trükkjeit a gyerekeknek, mert kutyát nevelni tudni kell.
Mint ahogyan a gyereknevelés is művészet, mégpedig nagyon fontos alapelvek szerint működő művészet. Fontos alapelv a mindennapos fogmosás és a salátaevés is. Néha bekavarhat egy kis bárányhimlő, de sebaj, egy rövid kórházi tartózkodás senkinek sem árthat, a tanító bácsi is megvilágosodva tér haza a kórházból. Legalábbis az orvosi köpeny, amire az intézményben tett szert, elég világos, mondhatni fehér, egészen addig, amíg a fejében is megvilágosodik, hogy a tanároknak is szükségük van egyenruhára, ami egy összefestékezett ujjú orvosi köpeny és egy indián fejdísz is lehet.
Ne felejtsük ki a történetből a bárányhimlős óriás-repülőmókus jelentőségét sem, a mindig jelen lévő gondnok bácsit, az álomkórból kigyógyult Paavot, és a boldoggá vált tanfelügyelőt sem.
Fantasztikusan vicces történet volt, gyerekkönyvön régen nevettem ennyit. Az elvarázsolt, szórakozott, megzakkant, guruvá vált tanító bácsi, a mindent szó szerint értő gyerekek, a sokszínű cselekmény, az össze-vissza, mindenhol és akármikor támadó humor nagyon jót tett a lelkemnek. Először azt gondoltam, hogy felnőttként jobban is élvezem, mint egy gyerek, de úgy alakult, hogy Tituszt szóval kellett tartanom hosszabb ideig, így amikor kifogytunk a mondanivalóból, a könyvről kezdtem mesélni neki, majd megkért, hogy olvassak belőle, ekkor az első két fejezetet telefonon fel is olvastam. Nagyon élvezte, sokat nevetgélt, azt mondta, mindenképpen el fogja olvasni.
Így hát, miután előzetes tesztelést végezetem egy tíz éves célszemélyen, azt mondom, bátran a kezébe nyomhatjuk az önállóan olvasni szerető gyermekünknek, sőt ajánlom közös olvasásra is a gyerekekkel. Ám ha a gyerek elaludt, le ne tegyétek, olvassátok végig, garantáltan jól fogtok szórakozni és vidámat álmodni. Mivel én egyből belecsaptam a történet közepébe, szeretném Elláék és a tanító bácsi történetét az elejétől kezdve megismerni, mindenképpen igyekszem megszerezni az előző részeket.
A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése