Kate Huckley, a csinos, fiatal állatorvosnő nyugodt életet él Kelet-Anglia egyik csendes falujában, Salter's Endben. A közeli Daringham Hall birtok és udvarház tulajdonosaival igen szoros kapcsolatot ápol, Camdenék már gyerekkora óta saját lányukként szeretik. Egy nap aztán Kate egyik ismerősének házánál - ahol épp látogatóban volt - egy idegen bukkan fel, aki súlyos sérüléseket szenvedett, elvesztette az emlékezetét, amihez az az ütés is hozzájárult, amelyet a lány mért a fejére egy bottal - betörőnek gondolván őt. Lelkifurdalása miatt házába fogadja a tehetetlen, ám rendkívül jóképű férfit, akibe első látásra beleszeret. Már épp kezd hinni abban, hogy a sérüléseiből lassan felépülő ismeretlen viszonozza az érzéseit, amikor kiderül, a férfit Benedict Sterlingnek hívják, New Yorkban informatikai vállalkozást vezet, és elsőszülöttként valójában ő Daringham Hall, valamint az ezzel járó baronet cím jogos örököse. Ráadásul több mint húsz éve bosszút esküdött Camdenék ellen, akik hajdanán vele várandós édesanyját egyik napról a másikra kidobták a házukból...
Az örökös a Daringham Hall trilógia első része, eléggé felcsigázott ahhoz, hogy nagyon várjam a további köteteit. A Daringham udvarház a negyvenes-ötvenes évek Angliáját idézte fel nekem, pedig nagyon is a mai korban játszódik a történet. Legfőbb főszereplőnk Kate, az állatorvosnő, aki már azzal belopta magát a szívembe, hogy négy kutyája volt, egy roppant eleven spániel, egy labrador, egy collie és egy Jack Russel terirer. A kutyusok azért leptek meg ennyire, mert ha hiszitek, ha nem nekünk is ugyanilyen kutyáink vannak. A spánielünk ugyanúgy nagyon eleven, a labradorunk pedig éppen annyira megfontolt, mint Kate kutyusa.
A történet azonban nem róluk szól, de Kate ezzel már bekerült nálam a kedvenc szereplők közé, felőlem csinálhatott volna bármit a történetben, akkor is kedveltem volna.
A kutyái mellé befogadta még Bent is a házába, akinek először jól ellátta a baját, azaz betörőnek vélvén fejbe csapta egy bottal. Ben pedig elvesztette az emlékezetét, és úgy éldegélt Kate házában, hogy nem tudta ki ő, honnan jött és hol vannak az iratai, a személyes holmijai, semmit nem tudott magáról. Mi persze tudtuk, hogy ki ő, és azt is, hogy egy egészen más ember, mint akit éppen megismertünk, de ők Kate-tel még boldog tudatlanságban éltek pár napig, közel kerültek egymáshoz, és ha ők még nem is vallották be maguknak, mi már tudtuk, hogy bizony éppen szerelem szövődött közöttük.
Aztán megismerhettük Camdenéket, az udvarház lakóit, akik között voltak, akiket nagyon megkedveltem, és voltak, akik furcsán és titokzatosan viselkedtek. Megismertem Davidet, a leendő örököst, és az apját Ralphot. Mindketten szeretetreméltó, őszinte embernek tűntek. Ugyanakkor ott volt Ben története, akit szintén megkedveltem, és nem tudtam kinek higgyek.
Mindennek betetőzéseként megérkezett New Yorkból Ben barátja, Peter és asszisztensnője, a mindig elegáns Sienna. A furcsa amerikaiak betoppannak a Daringham Hall évente megrendezett estélyére, ahol csak a környék elitje vehet részt, és innentől kezdve véget ér az idill, titkokra derül fény, és szívek törnek össze.
A történet úgy fejeződött be, hogy máris olvasnám a következő részt, mindamellett, hogy nem függővéges, akár külön történetként is megállná a helyét. Mivel azonban szívesen olvasnék a szereplőkről többet, érdekel a további sorsuk, és érzem, hogy Daringham Hallban még érdekes és izgalmas dolgok várnak rám.
A történetben a romantika és a szerelem is szerepet játszik, de csak éppen annyira, amennyire én szeretem, nem volt eltúlozva, nem volt szirupos, kíváncsian várom a szerelmesek sorsának további alakulását és azt, hogyan oldják meg a Daringham udvarház lakói az életüket és a bonyodalmakat.
A könyv végén megható jelenetek játszottak az érzéseimmel, tetszett a történet finomsága, „nemessége”, a családi összetartás és a szeretet ereje, a finom romantika és az ígéretes folytatás lehetősége.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése