Berlin, 1930. Betty Winter, az ünnepelt színésznő halálos balesetet szenved egy filmforgatás alatt. Rázuhan egy fényszóró, színész kollegája pedig kétségbeesésében egy vödör vizet önt az összeégett nőre, aki az áramütés miatt azonnal életét veszti. Az ügy kivizsgálására az önfejű Rath felügyelőt jelölik ki, aki hamar rájön, hogy a filmsztár halála nem a véletlen műve. Amikor beleveti magát a nyomozásba, a filmek világának sötét oldalán találja magát: rivalizáló producerek, derékba tört karrierek, megcsalt szerelmesek közt. Időközben színésznők tűnnek el, majd bukkanak fel elhagyott mozik színpadán - holtan, kisminkelve, a hangszalagjuk kivágva: egy sorozatgyilkos garázdálkodik Berlin utcáin. Rathnak nemcsak az alvilág árnyaival kell felvennie a harcot, hanem a saját démonaival is: indulatai és konoksága miatt kiesik a pikszisből főnökeinél, egykori szerelme újra feltűnik a színen, és korábbi ballépéseinek emlékei is kísértik.
Nagyon szeretem a régebbi korokban játszodó krimiket, úgyhogy a 30-as évek Berlinjének említése a fülszövegben rögtön felkeltette a kíváncsiságomat a könyv iránt.
Könyvünk főszereplőjét, a nem mindig udvarias stílusú, magának való és könnyen dühbe jövő Gereon Rath-t, az összes rossz tulajdonsága ellenére is sikerült megkedvelnem.
Az egyáltalán nem csapatjátékos Gereon vezeti a híres színésznő, Betty Winter halálának ügyében indított nyomozást. A színésznőre zuhanó lámpa esete kezdetben balesetnek tűnik, ám ahogy Gereon egyre mélyebbre ás, rájön, hogy Betty Winter halála, talán mégsem baleset volt. Ám éppen ekkor a felettese Böhm bűnügyi tanácsos elveszi Gereontól az ügyet. Ő eközben egy magánnyomozásba is belekezdett egy eltűnt színésznő ügyében, amire egy régi filmproducer ismerőse kérte fel. Nem sokkal később egy filmszínházban egy színésznő holttestére bukkannak, s úgy tűnik e három különböző eset nagyon is kapcsolódik egymáshoz.
A kor filmvilágát is megismerhetjük, láthatjuk a némafilmek és az újonnan moziba kerülő hangosfilmek viadalát, s a mindenre elszánt filmproducerek harcát, akik semmilyen fogástól nem riadnak vissza, hogy megakasszák egymás munkáját.
A nyomozás közben, a gyilkos szemszögéből is olvashatunk pár fejezetet, amelyből kiderül, hogy egy kegyetlen és beteg emberrel állunk szemben, kinek szép lassan megismerhetjük a múltját, s a titkait is.
De bepillantást kapunk még Gereon zűrös magánéletébe és a nőügyeibe is, a könyv elején feltűnő barátnője Kathi hamar eltűnik az életéből, én egy kicsit hiányoltam is egy darabig, de eztán újra előkerült, Gereon pedig nem túl szépen bánt el vele. Ezért is nagyon is csodálkoztam, hogy Gereon milyen tündérien bánt a majd később, nem túl szerencsés körülmények során hozzá kerülő kiskutyával Kirie-vel. Ezért mindenképpen plusz pontot érdemel. :)
A történet egy kicsit lassabb folyású volt, mint amit egy krimitől várnánk, de nekem tetszett, jókat mosolyogtam a rendőrök egymás közti beszélgetésein, s Gereon vicces beszólásain. Szívesen sétáltam volna én is a kor Berlinjének utcáin, betértem volna a kávézókba, de a szereplőink hosszú sétáit a Wannaseenél is nagyon élveztem én magam is. A végén pedig, ahogy egyre közelebb kerültünk a gyilkosságok megoldásához, már izgalmakban, sőt akcióban sem volt hiány. Így összeségében nagyon élveztem ezt a jó kis régimódi bűnügyi történetet.
8/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése