"Ébresztő, géniusz!" - így kezdődik Stephen King letehetetlen új regénye egy bosszúvágyó olvasóról. Az ébresztő John Rothsteinnek, az ikonikus írózseninek szól, aki megteremtette az imádott és világhírű Jimmy Goldot, de többé már nem publikál. Morris Bellamy pedig őrjöng, nemcsak Rothstein hallgatása miatt, hanem azért is, mert a nonkonformista Jimmy Gold eladta magát a karrierért a reklámszakmában. Morris megöli Rothsteint, és igen, a pénzt is kipakolja a széfjéből, de az igazi kincset azok a noteszok jelentik, amelyekben lehet még legalább egy Gold-regény.
Alighogy elrejti a pénzt és a noteszokat, Morrist nemi erőszakért bevágják egy szigorított fegyházba. Évtizedekkel később egy Peter Saubers nevű kamasz, akinek az apja súlyosan megsérült a Mr. Mercedes-merényletben, megtalálja a kincset, úgyhogy a Bill Hodges-féle csapatnak most Pete-et és a családját kell megvédenie az egyre eszelősebb és vérszomjasabb Morristól, aki harmincöt év után kiszabadult, és követeli vissza a noteszait meg a pénzét.
Jaj ez a fülszöveg...na jó igazából találkoztam már sokkal rosszabb és több mindent eláruló fülszöveggel is, de akkor is... :)
A könyv egy bumm bele a dolgok közepébe kezdéssel indít, aztán egy kicsit lelassul, de csak azért, hogy egy újabb lendületet vegyen. A már az első részben megismert szereplőink viszonylag későn tűnnek fel a színen, de én nagyon örültem, hogy újra találkozhatok velük. Hollynak itt sokkal több szerep jutott már, mint az előző részben, aminek szintén örültem, mert nekem nagyon tetszett ez a kicsit kényszeres és kiegyensúlyozatlan nőszemély, aki mégis kellően határozott és magabiztos tudott lenni, ha erre volt szükség.
Bill Hodges ugyanolyan menő öregúr volt, mint az előző részben, no és persze itt is mindig kéznél volt nála a már korábban is jó szolgálatot nyújtó Vidám Suhi.
De ne feledkezzünk meg Jeromeról sem, aki ebben a részben is remek tagja volt e nem mindennapi nyomozó hármasnak. (És még ne feledkezzünk meg Jerome kutyájáról, Odellről sem, akiért annyit izgultam az első részben, és nagyon megnyugodtam, amikor Mr. King megkímélte.)
Talán ez a rész egy icipicit lassab volt a Mr. Mercedesnél, de nekem így is tetszett. Ez az írós-kéziratos téma is nagyon jól kidolgozott volt, csakúgy mint maga a cselekmény. Morris Bellamy egy A kategóriás őrült volt, aki gondoskodott a történet véres és kegyetlen részleteiről is.
A befejezés pedig....áááá nagyon bravúros volt, ahogy felsejlett egy kis misztikusság, mesterien elő lett készítve a kövekező rész, alig várom, hogy olvashassam! :)
„Az olvasók számára az élet egyik legmámorítóbb felfedezése, hogy ők olvasók - nem csupán képesek olvasni. Morris ezt már tudta, de szerelmesek is az olvasásba. Reménytelenül. Fülig. Sosem lehet elfelejteni azt a könyvet, amelyiknél ez először történik meg: annak a könyvnek minden oldala friss fölfedezés, olyan, amely perzsel és lelkesít: Igen! Így van! Igen! Ezt én is így látom! És természetesen: Így gondolom! Éppen így érzem!”
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése