Rolf Lappert: Pampa blues

„Jó volna végre megcsókolni egy lányt! És el kéne húzni Afrikába, lehetőleg egy jól feltuningolt Volkswagen kisbusszal. Anya mindig úton, azaz sehol, apa meghalt. A nagyapámmal élek, de nem ő vigyáz rám, hanem én rá...”

A falu, ahol Ben él, kész őrület! Gyerek itt vagy ötven éve nem született, őslények laknak errefelé, unalmas öregek, akik vagy csendben leépülnek, vagy földönkívüliektől várják Senkiföldje felvirágzását. Ben keveset beszél, de annál többet gondolkodik. Tizenhat éves, tehát mindent tud. És ha nem történik vele mindjárt valami furcsa és különleges dolog, akár le is húzhatja a rolót. De történik. A neve: Léna.

Bevallom őszintén én a borító és a fülszöveg alapján egy teljesen másféle történetre számítottam, mint ami végül a lapok között várt rám. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy csalódtam volna. 

A történetünk elején megismerjük Bent, és a nagyapját Karlt, akivel Ben itt Wingrodenben, azaz itt, ahol még a madár se jár Senkiföldjén él. A tizenhat éves Ben viseli gondját az önmagát ellátni már nem tudó idős nagyapjának, ő eteti, fürdeti, öltözteti mindennap. Ben egy kicsit keserű, máshogy látja a világot, mint a többi tizenhat éves. Megismerjük Ben anyját is, aki egy igazi önző könyvbeli anya karakter, akinek igazából nem nagyon számít, hogy mi van a gyerekével, csak az a lényeg, hogy a saját karrierje sínen legyen. Ben arról ábrándozik, hogy amint tizennyolc éves lesz, elmegy Afrikába. Ezért minden Afrikával és túrázással kapcsolatos könyvet elolvas, kész szakértő lesz a témában, később majd fény derül az Afrika iránti rajongásának okára is, ami az apjával van összefüggésben. 

Szépen lassan Senkiföldje többi lakóját is megismerjük, Annát, aki a falucska lakóinak a haját tartja rendben, a férjét Georgijt a háborús veteránt, a reménytelenül szerelmes Jojót, aki egész nap régi romantikus filmeket néz. Aztán itt van még nekünk a reménytelenül optimista Maslow is, aki folyton újabb és újabb terveket eszel ki annak az érdekében, hogy Wingrodenbe csalogassa a turistákat. Igazából a legújabb őrült ötlete fogja beindítani a törénetünk eseményeit. Maslow ugyanis az amerikai Roswell városának példáját felhasználva, a földönkívüliek segítségével akarja újra felvirágoztatni Wingrodent, s őrült terve megvalósításának sikerében semmitől sem riad vissza. Ben, bár egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, segít Maslownak az ufó projekt sikeressége érdekében. 

És itt  jön majd  a képbe Lena, aki alaposan felkavarja Wingrodenben a dolgokat.

Ben és Karl kapcsolata nagyon szépen volt ábrázolva, Ben az egyik percben fiatal és gondtalan akart lenni, fel akarta fedezni a világot, a másik percben pedig már lelkiismeretfurdalása volt ezek miatt, hisz tudta csak ő van itt Karlnak, hogy a gondját viselje. 

A könyv mókamestere Maslow és az ő ufója volt, ami végül mégiscsak Wingrodenbe csalogatta az embereket a világ minden tájáról, még ha nem is a terv szerint ment minden.

Megérintett a könyv keserédes hangulata, Ben és Karl kapcsolata, csodáltam Maslow eltökéltségét és a többi szereplő is nagyon a szívemhez nőtt. 

A könyvet köszönöm a Tilos az Á Kiadónak!

9/10

Zsófi