Felnőni egy apa mellett, aki szereti a kisfiát, ám szinte törvényen kívüliként él, és alkalmi munkákat keresve vándorol az országban, lehet érdekes, de ugyanakkor nagy próbatétel is. Mert nem könnyű folyton menekülni. Főleg, ha nem is tudjuk pontosan, mi elől szökünk.
A fiú nem jár iskolába, apja tanítja őt szenvedélyes lelkesedéssel. Sajátos módszereihez igazított tanterve igencsak eltér az iskolai előírásoktól, esténként pedig történeteket mesél a gyerekeknek az otthontalanul bolyongó Királyról és a Hercegről, akiknek meg kell ölniük a Fehér Királynőt, hogy megtörjenek egy átkot.
Tíz évvel később, az immár felnőtt fiú mindent elkövet, hogy beilleszkedjen a társadalomba, ám az őt ért hatások nem engedik el. A kérdések, melyek saját és az apja múltja körül kavarognak, nem maradhatnak megválaszolatlanul.
Felkavaró történet egy fiúról, aki idegenként él az őt körülvevő világban, olyan apai örökséget hurcolva magával, amelynek következményei beláthatatlanok.
Rövid időn belül ez a második olyan könyv, amit majdnem abbahagytam, de aztán mégsem. Hajtott a vágy, hogy megtudjam, tulajdonképpen mi elől is menekülnek, miért költöznek újra és újra, miért hagyják hátra holmijaikat és kezdenek új életet. Nem tudtam rájönni, bár gyártottam magamnak jó pár teóriát, ám most olvastam el a fülszövegben, hogy tulajdonképpen az apa sem tudta. Azért én a könyv végére felállítottam a magam változatát, de nem igazán tudom hányadán állok ezzel a könyvvel. Szerettem is, meg nem is.
Nem szerettem, mert a történet elejét a 6 éves kisfiú meséli el, de egyáltalán nem tűnik ki a szövegből sem a gyermeki gondolkodás, sem a gyermeki szavak. Ettől függetlenül olvastam, mert reménykedtem, hogy valami értelmet kap a költözködés, értelmet kapnak a napjaik és persze megtudom, hogy miért bujdosik tulajdonképpen az apa. Kik azok az ismerősök, akikkel beszélgetett, ki a kisfiú édesanyja, hol van és miért. Van amire kaptam választ, van amire nem.
Aztán történik valami, ami kettévágja a történetet, és a gyerekből hirtelen kamasz lesz, aki nem tud beilleszkedeni a kortársai közé, nem találja a helyét sem közöttük, sem az életben, sem a családjában. Mert itt most az is van neki.
Majd még egy hirtelen váltás, a kamasz felnőtt, és mintha próbálna beilleszkedni, él egy életet, ami még talán jó is lehet, bár ellenáll az érzéseinek, nem akar közel kerülni senkihez. Ez azonban nem ilyen egyszerű, van amikor az élet csak úgy visz magával.
A társadalom számkivetettjeiről szól ez a történet, boldog emberek, vidám események nincsenek benne. Nagyon jó is lehetett volna, azonban épp az apa személye választja el nekem ettől a nagyon jótól, mert nem ismertem, nem tudtam ki ő. Talán a fia is így volt ezzel, ezért nem lehetett boldog felnőtt belőle.
7/10
Bea
Bevallom, é is hasonlóan voltam ezzel a történettel, így nagy érdeklődéssel vártam, te mit szólsz hozzá... az apa bűneiért a gyerek felelt, hát... nem igazságos. Komoly dráma, nem lett kedvenc nekem se, nem is írtam erről.
VálaszTörlésNekem sem lett kedvenc, már olvasás közben is éreztem ezt, mégsem tudtam letenni. Pedig ha nem tetszik egy könyv, lehet, hogy végig sem olvasom. Ezért gondolom, hogy akár jó is lehetett volna, talán a második felének történéséivel nem voltam én sem kibékülve.
Törlés