Az észak-német kisvárosban élő Joachim egy pszichiátrián nőtt fel. No nem azért, mert ő maga is ápolt lenne, hanem azért, mert az édesapja a helyi ifjúsági pszichiátria igazgatója, házuk pedig az intézet területén áll, körülvéve síkagyúakkal, debilekkel, trotlikkal, agyrokikkal - ahogy a fiúk, a három testvér, nevezi őket. Különös élet az övék: hétköznapjaikat egyszerre élik a normális világban, iskolában, családi körben, ugyanakkor jelen van az életükben egy egész más, szürreális, abnormális világ is. De vajon ki mondja meg, mi a normális és mi az abnormális? Vajon mekkora esélye van a gyerekeknek, hogy egészséges felnőttekké váljanak?
Az önéletrajzi ihletésű könyvben az író saját életéből mesél el történeteket, melyek egyszerre felkavaróak, humorosak, olykor pedig végtelenül groteszkek vagy épp megindítóak, mindezt egy nem átlagos család és egy gyermekpszichiátria mindennapjaiba ágyazva.
Nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan könyvre akadtam, ami teljesen meglepett, jó értelemben, és már az első oldalakon éreztem, hogy ez nagy kedvencem lesz. Így is lett, mert egy olyan szeretetteli és humoros történet volt ez, amilyet már régen olvastam. Olyanfajta könyv ez, ami végigmegy az egész családon, mert biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak tetszeni fog.
Lehet, hogy közrejátszik ebben az, hogy egy éppolyan dilis és őrült család vagyunk mi is, mint a könyvben szereplő, nagyon sok rokon vonást fedeztem fel magunk között. Ők még rendelkeznek azzal a plusszal is, hogy egy pszichiátria kellős közepén laknak, ahol az apa az igazgató.
Így hát a család mellett, megismerhetjük a pszichiátriai intézet életét, az ápoltakat, Joachim, a legkisebb fiú tolmácsolásában. Nagyon emberien mutatja be a gondozottakat, akik közül barátai is akadnak, és amint mi is megismerjük őket, már meg is kedveltük ezeket az embereket. Joachim ide született, itt nőtt fel, itt volt kisfiú, teljesen természetesen járkált az intézetben és az ápoltak között. Az édesapja is szívesebben hívta meg a saját születésnapjára három fiatal ápoltját, mint a kollégáit, vagy ismerőseit. Ebből aztán mókás helyzetek adódtak. Nagyon szeretetreméltó volt, ahogyan bemutatta Josse a szülei kapcsolatát, amiből mi is akkor láttunk többet, amikor már Joachim nagyobb lett és jobban megértette a dolgokat. Imádta őket, az édesapjáért különösen rajongott, az édesanyja volt azonban az, aki bármikor meg tudta nyugtatni, a bátyjai pedig néha elég utálatosan bántak vele.
Vicces és szívmelengető események éppúgy voltak a történetben, mint megható és megrázó történetek. Végignevetgéltem az egészet, annyira jófej család voltak, a pszichiátriai intézet pedig megfelelő háttere volt nem teljesen normális életüknek.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, nekem nagyon-nagyon tetszett, és kedvencem is lett ez a némileg extrém családregény.
Bea
Nem tudom ez női könyv, vagy nem, de a címe baromi jó! Most jött velem haza a könyvtárból a Hartgrove ház... ezt nem győzőm követni! :)
VálaszTörlésNem női könyv egyáltalán.:) Egy pasi írta a saját gyerekkoráról, tehát még igaz is a történet. Remélem felveszed az olvasási listádra.:) A Hartgrove ház véleményedre is kíváncsi leszek.:)
TörlésHuha! Tényleg érdekes könyvnek tűnik, már a címe alapján is! :) Nagyon felkeltetetted most az érdeklődésemet! Megnéztem és megvan az itthoni könyvtárban. Következőleg, ha megyek ki is kölcsönzöm. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy felcsigáztam az érdeklődésed, mindenképpen kölcsönözd ki. :) Sajnos, nekünk is csak könyvtári példány, de ez olyan könyv, amit a sajátomnak is szeretnék tudni. Jó volt ezt a könyvet felfedezni, mert a molyon sem olyan közismert. :) Bea
TörlésHát, nem jön velem minden második értékelésnél szembe (mint más könyvek) az biztos. :) Egyébként ezért szeretem olvasgatni az oldalt. Olyan jó és érdekes könyvekről írtok, amiket vétek lenne kihagyni! Na, meg persze egy ilyen értékelés után mindig sikerült elcsábulnom :D
TörlésRemélem még sokszor fogsz elcsábulni. :) És azt is, hogy neked is tetszeni fog. :)
Törlés