Holly Madison: Lenn a nyúl üregében

A legismertebb nyuszilány vallomása egy bizarr és zárt elit világról

Az oregoni kisvárosból származó Holly Sue Cullent egy huszonegy éves korában meghozott spontán döntés változtatta Holly Madisonná, Hugh Hefner első számú barátnőjévé. De miután beveti magát a nyuszi üregébe, Alice Csodaországához hasonlóan a Playboy-villa kívülről tündérmeseszerűnek tűnő életéről - beleértve a leghíresebb sztárokkal rendezett bulikat és a saját négy évig tartó valóságshow-ját is - gyorsan kiderül, hogy ez a világ nem más, mint a szigorú szabályok, a manipuláció és az ambiciózus, álnok nyuszilányokkal folytatott csaták színtere. Az élet a hírhedt villában messze nem álom, inkább rémálom. És miután mindent elveszít, nem marad reménye másban csak az öngyilkosságban. De  ahelyett, hogy eldobná az életét, úgy dönt, hogy inkább a kezébe veszi.

Holly őszintesége megdöbbentő és megindító egyben. Vallomása a villában töltött időről, a drogokról, a szexről, a lelki és testi abúzusról, a hírhedt bulikról - a felső tízezer színfalak mögött zajló valódi életéről - letaglózó olvasmány. Nem véletlenül szerepelt a The New York Times, az Amazon és szinte minden más sikerlista élén hónapokon át, és adtak el belőle több millió példányt.

„- Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.

  - Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? - kérdezte Alice.

  - Ha nem volnál bolond - válaszolt a Fakutya -, nem jöttél volna ide.”

                                                            Lewis Carol: Alice Csodaországban

Figyelem, most az egy mondj egy meglepő dolgot magadról rész következik, amiben bevallom, hogy én jó pár évvel ezelőtt bizony néha belekukantottam a Playboy-villa lányai című valóságshowba. :) Hugh Hefnert pizsamás ámokfutónak hívtam, mert ahogy emlékszem e hálóruhán kívül csak ritkán volt látható más ruhadarabban. A három lány Holly, Bridget és Kendra közül pedig, egyértelműen Holly volt a kedvencem.

A Playboy-villa lányaival együtt tinikorom hajnalán még egy sorozatba bele-belenézegettem, egy másik hasonlóan az enyémtől teljesen más világot ábrázoló sorozatba, a Sweet sixteenbe is, ahol tulajdonképpen minden epizódnak az volt a lényege, hogy a kis elkényeztetett amerikai lánykák valami eszméletlen hisztit csaptak, mert nem azt a kocsit kapták a szülinapjukra, amit szerettek volna...

Na, de eme kis kitérő után akkor térjünk is vissza a Playboy-villa lányaihoz, büszkén vállalom hogy nagyfokú kíváncsisággal rendelkezem, így imádok például önéletrajzokat is olvasgatni. És még ha tizenhat éves koromban nem láttam igazán a dolgok mélyére, hanem csak három fiatal, szép és vidám lányt láttam, akik luxuskörülmények között élnek, most már azért felteszem a kérdést, hogy mi a csudát keresett ez a három fiatal nő egy olyan férfi mellett aki, akár a nagyapjuk is lehetett volna?

Holly Madison könyve által természetesen erre a kérdésemre is választ kaptam, és beleshettem e kívülről csillogó, de belülről igen csak rideg és zord világnak a kapui mögé.

És természetesen azt is megtudtam, hogy lett egy vidéki lányból, aki csak szerencsét próbálni indult neki a nagyvilágnak, Hugh Hefner első számú barátnője.

Beleláttam a villa bonyolult háremrendszerébe, a barátnők kegyetlen kis játékaiba, és a nagy Hugh Hefnerről is megtudtam egyet s mást.

Láttam a bizonytalan helyzetű egyetemista Hollyt, aki az albérletét elveszítvén hét másik lány mellé beköltözik a villába. A villába, ahol szigorú szabályok uralkodnak, mint például a kilencórás takarodó, a ruhapénz szigorúan csak ruhára való költése, vagy az, hogy a lányok nemigen beszélhettek a személyzettel. Egy másik kérdésre is választ kaptam, hogy valójában kik ezek a nyuszilányként emlegetett villalakók, és mi is a céljuk valójában. 

Az amerikaiak valóságshow kultuszát is megismerhetjük, vagyis az olvasottak alapján nehéz lenne ezeket a műsorokat valóságshownak nevezni, sokkal jobban illene rájuk például a megrendezett valóságshow-szerű elnevezés. 

Aztán láttam ahogy a bizonytalan Hollyból, felnőtt nő lett, aki elkezdett hinni abban, hogy képes lenne megállni a saját lábán is, s nem félt teljesen más irányba terelni az életét, s küzdött azért, hogy ne csak Hugh Hefner barátnőjeként emlegessék. A könyv végén pedig igazán örültem a boldog befejezésnek.

Bevallom azért néha előtört belőlem az ítélkező hajlam, és Holly bizonyos döntéseinél és kijelentéseinél sokszor felhúztam a szemöldököm, de aztán figyelmeztettem magam, hogy én kíváncsiságból olvasom ezt a könyvet, és nem azért, hogy egy másik ember döntései felett bíráskodjak. A könyv stílusa nekem tetszett, nagyon olvasmányos volt, az pedig rendkívül ötletes, hogy a különböző fejezetek egy az Alice Csodaországban-ból vett idézettel nyitottak.

A Holly által bemutatott világ nem is állhatna messzebb az enyémtől, el kell ismernem, hogy bár kicsi a világ, azt biztos, hogy rendkívül sokszínű.  A kíváncsi énem pedig teljesen elégedett volt a könyv által nyújtott élménnyel. :)

A könyvvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

9/10

Zsófi