Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Aki kapja, marja

A Mr. Mercedes trilógia második részével, bár egy kicsit más hangulatú és tempójú volt, mint az első rész, én teljesen elégedett voltam. Szeretem a különleges nyomozó figurákat, a középkorú, enyhén túlsúlyos, diétázó Bill Hodges pedig igazán különleges egy alak. A könyv vége meg aztán jó kis előkészítése volt a következő résznek.

Az Aki kapja, marja blogbejegyzésért kattints ide!

Légzőgyakorlatok fuldoklóknak

Nagyon kemény, sokkoló történetek is vannak benne és kevésbé kemények is. De egyik sem boldog és vidám. Olvasmányos volt, és talán tanulságos, jó stílusban megírva. Szívfájdító volt és szomorú.

A Légzőgyakorlatok fuldoklóknak blogbejegyzésért kattints ide!

Anyacsavar és Kockafej

Kartali Zsuzsanna fiáról, az autizmussal élő Zsomborról írta ezt a könyvet, őszintén feltárva a nehézségeket, nem szépítve semmit. Saját gondolatait is bátran az olvasók elé tárja, beleláthatunk egy kicsit a család életébe és mesél nekünk vicces "zsombiságokat" is.

Az Anyacsavar és Kockafej blogbejegyzésért kattints ide!

Az élet vize

Egy már sokszor kinézett könyv a könyvtár polcáról, ami aztán kellemesen meglepett, annyira jó volt. Azóta már ki is kölcsönöztem a második részét is.

Az élet vize blogbejegyzésért kattints ide!

Lesley Pearse: A múlt nyomában

Nagyon megörültem, amikor rábukkantam az írónő új  könyvére, mert nemrég vetettem fel Anyának, hogy már éppen ideje lenne egy új Lesley Pearse regény megjelenésének. És attól, hogy lehetőségünk volt ilyen hamar elolvasni, majd kiugrottam a bőrömből. Az előolvasás jogát udvariasan átadtam Anyának, mert ő már tényleg elolvasta az írónő magyarul megjelent összes könyvét, így igazán megérdemelte, hogy ezt a friss és ropogós könyvet ő olvassa először. De mindenképpen szeretném én is elolvasni, főleg így Anya értékelése után. :)

A múlt nyomában blogbejegyzésért kattints ide!

Miegymás:

Zsófi:

Kedden ültünk este Anyával a kanapén és azt mondtam neki:

 - Tudod, hová vigyél el engem? A cirkuszba!

Erre ő mondja, hogy éppen most érkezett meg egy cirkusz Sopronba. 

De azt is megbeszéltük a hét elején, hogy kinézünk Ausztriába, Parndorfba is, a Designer Outletbe, de ez is meg a cirkusz is egy kicsit húzós lett volna, így inkább a cirkuszt választottam természetesen, hisz Parndorf amúgy is ott lesz máskor is.

Erre szerda reggel arra kelek, hogy Apa ott áll az ágyamnál és mondja, hogy keljek és készüljek, ugyanis megyünk Parndorfba. Én erre persze rögtön rákezdek, hogy de hát mi lesz a cirkusszal, de már mondja is, hogy megyünk majd oda is. Hát mit mondjak nagyon megörültem. Persze amikor kitámolyogtam a fürdőszobába,  Anya még rákérdezett, hogy én meg hová készülök, de végül is ez egy olyan poén volt, amit én sem hagyhattam volna ki... :)

Egy táskát szerettem volna nézni magamnak, de végül kaptam egy jó kis futócipőt, amit most már nagy rendszerességgel használni is szeretnék. 

Rögtön első nap fel is akartam avatni, így este háromnegyed kilenc körül neki is álltam készülődni a futáshoz. Ám erre Anyából előtört az aggódás, hiába mondtam neki, hogy ilyenkor már se ember, se állat, se kocsi nem jár az utcákon mifelénk, hajthatatlan volt, és egy lányról kezdett mesélni, akit elraboltak és még ettől is csúnyább vége lett a dolognak. 

Így jól rám hozta a frászt, és próbáltam a fiúk közül beszervezni valakit, hogy jöjjön velem, erre persze ők rázendítettek, hogy miért nem reggel megyek futni, de én hajthatatlan voltam, és végül Apa beadta a derekát, hogy kocsival elkísér. Másnap már Anyát is sikerült rávennem, hogy jöjjön velem, igaz így hazafelé menet semmit sem futottam, mert végig beszélgettük az utat. :) Ő ugyanis a Nordic Walking botjaival próbálta megtalálni állandóan a helyes ütemet, elég mókás volt néha.

Csütörtökön pedig sorra került a cirkusz, ami mindenkinek tetszett, Bence nem is akart velünk jönni, de aztán annyira belelkesült, hogy be akart állni sátorépítőnek és azóta is a különböző kutyás számokat  tervezi fejben a cirkusznak. :) Tituszt pedig ugyanúgy lenyűgözték a ruganyos testű artista lányok, mint az indiai elefántok. Én meg már arról álmodoztam, hogy egy éven át a cirkusszal tartok, hogy majd egy riportot készítsek a kulisszák mögötti életről, csakúgy, mint Jack Walser Angela Carter könyvében. 

A héten csináltunk még padlizsánkrémet is, amit nagyon imádok. Eszméletlen mennyiségű padlizsánkrémes piritóst be tudok falni, tényleg olyan sokat, hogy még én is megijedek magamtól. Itt is van eme csodás paszta receptje:

Bea: 

Pontos mennyiségeket nem tudok írni, mert csak úgy szemre szoktam adagolni a dolgokat. A legutóbbi mennyiség 7 db közepes, de inkább kisebb padlizsánból készült. A zöld végeit levágtam, majd egy alufóliával bélelt tepsiben addig sütöttem kb. 180-200 fokon, amíg meg nem puhult. Amikor elkezdett puhulni, villával megszurkáltam, erre nem tudom mi szükség van és hogy van-e egyáltalán, de mindig így csinálom.:)

Még melegen lehúzgálom a héját, aztán egy nagy szűrőben lecsepegtetem a levét, mert az kissé kesernyés. 

Aztán egy tálba teszem az összes hozzávalót, a padlizsánokat, 2-3 gerezd reszelt fokhagymát, egy nagyobb fej reszelt vöröshagymát (amit nem tudok megreszelni, pici kockákra vágva teszem bele), sót, borsot, (kb, kávéskanálnyit) majonézt (ezt nem tudom megmondani mennyit, de csinos kis kupacot képzek belőle a halom tetején, úgy nagyjából egy nagy flakon majonéz negyedét,  /de az is lehet,  hogy kevesebb/, ha mégis meg kellene határoznom, de ez ízlés dolga), kevés mustárt (kb. annyit, amennyit egy pár virlsi mellé nyomnék), kb. egy dl. olajat. 

Ha ez mind benne van, akkor botmixerrel, remek kis krémet kutyulok belőle. Anyukám nem szokta mixerrel, csak villával nyomkodja szét a padlizsánt és fakanállal keveri össze a dolgokat, akkor kicsit darabosabb, de úgyis szeretjük. Zárható edényben hűtőbe tesszük és amint lehűlt pirítóssal fogyasztható is. Paradicsommal, paprikával és bármiféle más zöldséggel. A hűtőben sokáig eláll, sőt a fagyasztástól sem változik meg, úgyhogy akár kisebb adagokat le is fagyaszthatunk  belőle. 

Heti zeneajánlatunk:

Ezen a héten elég sokszor hallgattam Dusty Springfield válogatás albumát mosogatás, olvasás és egyéb elfoglaltságaim közepette.  Aztán mindig kiválasztok egy számot, aminek egy bizonyos részét egész nap dúdolgatom, Anyát teljesen az őrületbe kergetve vele. (Bea: Egy úgy történik, hogy gyanútlanul teszem a dolgom, Zsófi is ott tesz-vesz mellettem, aztán egyszercsak hirtelen énekelni kezd, de csak úgy össze-vissza, akár egy sor közepétől is elkezdi, amit addig lehet, hogy csak a fejében dudorászott. Sőt! Képes ásítás közben is énekelni!! Vagy éneklés közben ásítani??! :) Amikor ezért egyszer kinevettük, napokig duzzogott.:) De hát, ha egyszer annyira mókás! :)) 

Van egy Ready! Steady! Go! felvétel, amiben Dusty énekel a Beatles után, Ringo pedig a műsorvezetővel Cathy McGowennel táncol, és ezen mindig jót mosolygunk, mert úgy néz ki, mintha Cathy nagyon meg lenne illetődve. 

Ja és imádom a haját is! :) 

Anyával sokat próbálkoztunk már itthon, hogy nekem is ilyen Bridget Bardot tupíros frizurát  varázsoljunk a hajamból, de végeredmény inkább mindig viccesre sikerül, mint jóra. Egyszer éppen itt járt nálunk a Nagymamám és Anyával eszünkbe is jutott, hogy ő lenne a tökéletes személy, hogy elkészítse nekem ezt a hatvanas évekbeli frizurát, ő ugyanis személyes hatvanas évekbeli hajtapasztalatokkal rendelkezik. :) El is készítette nekem az áhított tupíros hajkölteményt, ami jól is sikerült, mondjuk önkényesen a frufrumat is feltupírozta, de ettől eltekinve tényleg nagyon jó lett. :)

Na jól elkalandoztam Dustytól, de akkor most jöjjön is pár kedvenc számom tőle:

A jövő héten várható bejegyzések: Csendes halál, Pampa blues, Drága nagymamám, 

Legyen szép jövő hetetek!

Bea és Zsófi