Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem. Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázustól idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát. Gloria Bohéme-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt.
Vele a háború, a határok, a nyomor és félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.
A regény számos irodalmi díjban részesült, Franciaországban csakúgy, mint külföldön.
Ez a könyv egy kisfiú Kumail és az őt felnevelő asszony Gloria története. Kumail hétéves, amikor történetét megismerjük. Gloriával menekülnek a Kaukázusból, sok másik sorstársukkal együtt. Mivel a kisfiú szájából ismerjük meg a történetet, mi is csak annyit tudunk, amennyit ő. Az ő szemén keresztül látjuk a Nagy Házat, ahol sikerül hosszabb időre meghúzniuk magukat, de mégis mindig ugrásra készen. Kumail, hála Gloriának a nehézségek és tragédiák közepette gyerek tud maradni, vannak játszótársai, tanul a Nagy Ház iskolájában és majd' minden este kéri Gloriát, hogy mesélje el a történetét. Aki minden este mesél az ő Kumailjának, elmeséli, hogyan halt meg az anyja, hogy kerültek ők ketten egymás mellé, és ő Gloria hogyan került ide a Nagy Házba.
Amikor menekülniük kell tovább, Kumail azt sem éli meg tragédiaként, mert ott van Gloria, aki mindent széppé tesz. Kalandok és viszontagságok, szívbe markoló emberi történetek, félelem és a remény az útitársaik, miközben megpróbálják elérni kitűzött céljukat.
Kumail gyermeki ártatlansága és naívsága nagyon szerethetővé és szinte egyszerűvé teszi a történetet. Gloria jelent neki mindent, az anyát, az otthont, ahol Gloria van, ott Kumail boldog. Amikor sokat kell vándorolniuk és éheznek, nem panaszkodik, mert Gloria reményt, erőt és szeretet ad. Nagyon megható, ahogyan ő is ragaszkodik az asszonyhoz, ahogyan aggódik érte. Útjuk során is találnak barátokat, akiknek segítségével kilábalnak a nehézségekből és tovább mehetnek, ahogyan Gloria mondja: mindig csak előre. Közben tudjuk, hogy a háttérben háború zajlik, emberek menekülnek, de mi is minél később akarjuk látni a valóságot, ahogyan Kumail sem tudja, hogy tulajdonképpen miért is mennek ők Franciaországba. Elgondolkodtat az élet és szabadság fontosságáról, arról, hogy mik a fontos dolgok az életben. Az önfeláldozás szép példája ez a történet, Gloria egy nagyon erős, kemény asszony.
Nagyon szép, megható történet szülői és gyermeki szeretetről, igazságról, hazugságról, összetartásról, menekülésről és egy új élet reményéről. A csodákba vetett hit erejéről, mert csodák történhetnek.
(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a könyv borítója teljesen mást sugall, szerintem nem illik ehhez a könyvhöz.)
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése