Angela Carter: Esték a cirkuszban

Az Esték a cirkuszban megjelenésével a közelmúlt világirodalmának egyik remekművét veheti kezébe a magyar olvasó. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet kavalkádjában kivételes olvasmányélményt nyújt.

A cirkuszos téma miatt került a kezembe ez a könyv, elhatároztam, hogy az összes magyarul megjelent cirkuszos könyvet el fogom olvasni előbb-utóbb. Goodreadsen találtam is meglehetősen sok cirkuszos polcot,  listát, de csak fél szemmel nézegettem, nem akartam nagyon fájdítani a szívem.

Az Esték a cirkuszban olvasása közben egy csodálatos utazáson vettem részt. A könyv történetének három része volt, és mindegyikben főszerepet játszott az ünnepelt és híres artista, a szárnyakkal született nő Fevvers, aki  egy bordélyházban töltötte gyermekkorát, majd a női szörnyek múzeumában kereste meg a mindennapi betevőjét, mielőtt még az egész világ a lábai előtt hevert volna. 

A másik fontos szereplőnk, aki szintén végigkísér minket a történet folyamán az az amerikai újságíró Jack Walser, akinek a könyv elején Fevvers nagy részleteséggel elmeséli mindennapinak cseppet sem mondható életét.

Már itt  elvarázsolt engem a történet, no és persze maga Fevvers is. 

Mivel Jack Walsert is ugyanígy magával ragadja az artistanő személyisége, úgy dönt, hogy követi őt, megszökik ő is a nő világkörüli turnéra induló cirkuszával, mégpedig úgy, hogy bohócnak áll.

A második részben mi is megszökünk a cirkusszal Szentpétervárra, találkozunk a cirkusz tulajdonosával Kearny Ezredessel és az ő jóstehetséggel megáldott malackájával, a tigrisidomár Hercegnővel, Buffóval a bohócok vezérével, de megismerjük a csimpánzidomár szeretőjének, a bájos és elveszett Mignonnak a múltját is.

Ezekben a részekben is feltűnik már egy-két furcsaság, példul a cirkuszt elhagyó csimpánzok, akik az általuk írt szerződésük apróbetűs részére hivatkozva távoznak, de az igazán szürreális és képtelen fordulatok még csak most várnak majd ránk, a kies szibériai vidékeken.

Egy csipetnyi cirkusz, egy csipetnyi szürrealizmus, egy jó adag nevetés, egy kis varázslat, és kész is ez a felnőtteknek szóló elbűvölő mese. Nem olyan könnyű erről a könyvről írnom, mert nagyon sokszínű volt, és igen, néha megfoghatatlan is. Angela Carter pedig nagyon jó mesélő volt, nagyon tetszett ez a könyv, persze ebben a cirkusznak is nagy szerepe volt. Örölük, hogy én is megszökhettem egy kicsit a cirkusszal, elszakadhattam a valóságtól, és Fevversszel együtt szárnyalhattam a föld felett, ezeket az élményeket nem fogom egyhamar elfelejteni.

9/10

Zsófi