„Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”
Azt éreztem én is ennek a könyvnek az olvasásakor, hogy csodálatosan szép. Wass Albert mesterien bánik a szavakkal, jó volt elmerülni bennük.
Erre az évre megfogadtam, hogy minden hónapban elolvasok egy saját, itthoni könyvet, mert rengeteg van abból is, és a sok könyvtári és egyéb beszerzésű könyv mellett mindig csak hátrébb tolódnak a sorban. Wass Albert könyve a januári saját könyves olvasásom volt. Bár ez újraolvasás, mert kb. 10 évvel ezelőtt a gyerekeknek olvasgattam esti meseként. Tetszett nekik is, de előbb-utóbb elaludtak rajta, én pedig a magam gyönyörűségére mindig végigolvastam a mesét, sőt még hozzácsaptam egy másikat is. Szóval ilyen esti, altatós, nyugalmas, szép emlékeim voltak róla, és arra is emlékeztem, hogy érdekes, különleges kis mesék voltak.
Mondanom sem kell, hogy nem csalódtam benne most sem. A könyv két részre tagolódik, a Tavak könyvére és az Erdők könyvére. A Tavak könyvében kilenc mesét olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy mi történik a Tavaknál, amit mi emberek csak akkor láthatunk, ha nagyon megnyitjuk a szívünket és lelkünket. Megtudhatjuk, hogyan teremtette a Jóisten a tavakat, és azokat a népeket, akik a tavakat lakják,. Megismerkedhetünk Szillével, a tó tündérével, a tó madaraival, manókat láthatunk és hétköznapi csetepatékat, szemtanúi lehetünk, amint Csámpás, a rucafiú világgá megy, sőt még egy békasüvölvényről szóló mesét is olvashatunk. Egy békasüvölvényről!! Szóval nem mindennapi mesék ezek, nem mindennapi szereplőkkel.
A Tavaktól aztán átérünk az Erdőbe, ahol újabb csodáknak és tanulságos dolgoknak lehetünk szemtanúi, az erdőt egy varázslatos, gyönyörű helynek érezzük, ugyanakkor azt is érzékeljük és láthatjuk, hogy az erdő állatainak az élete nem csak móka és játék, kemény dolgokkal kell nekik is szembenézniük. Szert tehetünk arra a tudásra, hogy ki volt Bulámbuk és mi lett belőle, bepillantást nyerhetünk a gombacsináló manó munkájába, megismerhetjük az éjjeli pávaszem történetét, és megtudhajtuk azt is, hogy miért kopogtat a harkály a fákon. Lehet, hogy azt gondoljuk, tudjuk, de nekem Wass Albert változata sokkal jobban tetszik. :) Az utolsók között pedig egy keserédes, tanulságos mesét olvashatunk a kék hegyekről és egy fiatal őzbakról, valamint az emberről, aki elhagyta az erdőt és nem találta visszafelé az utat.
Fantasztikus könyv volt, mert a szépsége mellett humora is volt, és ezzel a humorral nagyon jól átadta a természet nagyszerűsége mellett a könyörtelenségét is. Ha egy állat nem úgy viselkedett, ahogy kellett, akkor a többiek simán elagyabugyálták, amiből megtanulta a leckét. Elég vicces volt, hogy legtöbbször ehhez a fegyelmezési módszerhez folyamodtak, de hát a természet törvényei sokszor kegyetlenek. Szép, megnyugtató, léleksimogató, fantáziadús, de mégis egyszerű mesék voltak, szerettem őket.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése