Samantha Vérant: Hét levél Párizsból

Ha történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. Mivel nincs vesztenivalója, de van internete, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes, szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sosem válaszolt.

És a románc újraindul.

Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.

Ahogyan a fülszövegből is megtudhatjuk,  ez a nagyon szép,  bájos borítóval rendelkező könyv egy igaz történet. Samantha egy amerikai nő, akinek a házassága boldogtalan, a végét járja, elveszítette a munkáját és nyakig ül az adósságokban, kezd kicsúszni lába alól a talaj. Barátnője eszébe juttatja húsz évvel azelőtti párizsi kalandjukat, egy Jean-Luc nevű francia fiatalember hét rajongó, szerelmes levelét. Samantha felidézi a romantikus napokat Párizsban, megkeresi a megőrzött leveleket és újból elolvassa őket. Ismét rádöbben boldogtalan, félresikerült házasságára és hirtelen felindulásból felkutatja Jean-Lucot az interneten és üzenetet küld neki. 

A könyv kapcsolatuk újraélesztésnek, szerelmük ismételt feltámadásának története. Közben megismerhetünk két kultúrát is, francia és amerikai kalandokban vehetünk részt. Kétségbe vonhatjuk, hogy létezik-e ennyire költőien romantikus, kedves, aranyos pasi, vagy csak Samantha a frissen alakult rózsaszín szerelmi ködben láttatja ennyire tökéletesnek. A kétgyerekes családapa, aki mindamellett, hogy remekül gondját viseli  és neveli a két gyermekét egyedül, egy tökéletesen udvarias, kedves, jóképű, mindenkinek szimpatikus pasas. Szóval nem csak Samantha szemében tűnik tökéletesnek,  ezért el kellett hinnem,  hogy Samanthának iszonyú nagy mázlija van. :)

Samantha viszont egy ízig-vérig amerikai nő, aki néha kicsit hisztisnek tűnt, néha csak csóváltam a fejemet az amerikai, kaliforniai mentalitáson. Anyagi csődbe jutott az élete, csak tartozásai vannak, de azért vesz egy autót, pár ezer dollárért gyűrűket és karórát, és magyar szemmel nézve hatalmas esküvőt rendeznek, viszonylag pénztelenül. Meg kellett állapítanom, hogy a pénztelenség Amerikában nem azt jelenti, mint nálunk. Ezt már tapasztaltam más amerikai igaz történetben is, úgyhogy végülis sikerült  túltennem magam rajta. 

Samantha nem írónő, tehát ne irodalmi élményt várjunk a könyvtől, inkább úgy olvassuk, mint egy ismerős, egy barátnő történetét, aki mindezt megírta, elmesélte nekünk. Miután túltettem magam az amerikai furcsaságokon, elfogadtam Samantha egyéniségét és Jean-Luc tökéletességét, érdeklődéssel és élvezettel olvastam a könyvet. Volt néhány vicces pillanat  Samantha franciatudásának köszönhetően és néhány szívfájdító a kutyája miatt.  Kalandozhattunk francia kastélyokban és esküvőn vehettünk részt Kaliforniában. Kaptunk egy kis Amerikát és egy kis Franciaországot, Samantha megmutatta nekünk, hogy bármikor bármi lehetséges. 

A könyvet köszönöm a Tericum Kiadónak!

7/10

Bea