Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.

De az életének ezzel koránt sincs vége.

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dali szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere... Szerelem és halál.

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének a regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanának rá.

Ha szóban kellene ismertetnem valakinek a könyvet, akkor mondhatnám azt, hogy keresem a szavakat. Írásban ez nem tűnik fel, de tényleg keresem. Hogy mit gondolok Benyák Zoltán könyvéről? Csak ülök és gondolkodom, hogy milyen szavakkal lehetne jellemezni ezt az írást.Talán, hogy zseniális!  És akkor már sejthetitek, hogy tetszett a történet. Nemcsak, hogy tetszett, egyenesen lenyűgözött! Még napokkal az olvasás befejezése után is itt vannak a szereplői a fejemben. Tom Pastor, a Keselyűember, Nina és Lily. Azon gondolkodom, hogy akkor most mi is volt ez az egész. Illúzió valóban? Senki nem tudja mi van az élet után, a halál után, és azt sem hány élete van egy embernek. Vagy éppen hány halála? Ezeken gondolkodhatunk, miközben olvassuk a történetet és eshetünk egyik ámulatból a másikba. 

Tom Pastor halála utáni életének, (vagy élete utáni halálának) részesei lehetünk, átutazhatjuk egy rozoga Chevyvel és egy csinos révészlánnyal Ninával keresztül-kasul a túlvilágot. Ez a túlvilág csak kicsit ijesztő, ám annál fantasztikusabb. Nem ismer időt, teret, korlátokat, találkozhatunk benne a nagyon régmúlt és a közelmúlt halottjaival, ismeretlenekkel és híres emberekkel egyaránt. Olyanokkal, akiket nagyon szívesen láttam viszont én magam is, és megörültem, hogy jól vannak, élnek/halnak és virulnak, és hogy tényleg halhatatlanok. Hogy a túlvilágon Tom ideje véges-e, vagy örök, az függ a leélt életétől, így párhuzamosan a túlvilági kalandjaival megismerhetjük az életét. Utazásai során ráeszmél, hogy csapnivaló ember volt, szörnyű apa és megvilágosodik, hogy mi a küldetése ebben a világban. 

De azért ne számítsatok szörnyűségekre, mert ez a történet szerintem egy görbe tükör, egy csúfolódás, nyelvnyújtogatás a halálnak, de az életnek is, és nekünk embereknek is. Remekül szórakoztam, finom, ironikus humor kísérte végig a történetet, helyenként szürrealisztikus, borzongató látomások, lények és események jöttek velem szemben, ilyenkor legszívesebben tapsoltam volna: Bravo, mester! 

Benyák Zoltán egybegyúrta saját és mindannyiunk rémálmait, félelmeit, reményeit, vágyait, kudarcait és sikereit ebben a könyvben, hogy aztán valami teljesen más kerekedjen belőle, de helyenként azért ismerős legyen, mintha már találkoztunk volna a parkban, az utcán vagy éppen álmunkban. Mindamellett, hogy nagyon olvasmányos a könyv és nehezen tudtam elszakadni tőle, hajtott a kíváncsiság is a végéig, mert kétségek kínoztak, ugyanúgy, ahogyan Tomot,  hogy mi az illúzió és mi a valóság. Hogy elmúltak-e a kétségeink? Tomé és az enyém? Nem mernék megesküdni rá, mert bár úgy érzem, hogy igen, de az is benne van, hogy ez is csak egy illúzió.

Nagyszerű, nem hétköznapi és nem átlagos történet, remek stílusban megírva, életről, halálról, szeretetről, reményről, félelemről. Engedjük szabadon szárnyalni olvasás közben a képzeletünket és részesei lehetünk egy fantasztikus utazásnak, kalandokkal, nagy találkozásokkal, élményekkel és a végén ismét magunkra maradhatunk a gondolatainkkal.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea