Megrázó történet volt ez két lányról, majd felnőtt nőről. Akik a kislánykorukban elszenvedett traumát egész életükben magukkal hurcolják, tulajdonképpen magukba zárták a szörnyűségeket, a tényeket. Nem kértek és nem is kaptak segítséget. Poppy élete 20 év börtön után kezdődhetne el, de a múlt szörnyűségei még nem engedik. Serena élete látszólag tökéletes, boldognak tűnik, de lassan ráébredünk vele együtt, hogy olyan ingatag lábakon áll ez az élet, mint egy kártyavár. Megrázó könyv volt, sajnos teljesen el tudom képzelni a valóságban is. /Bea/
Hát az biztos, hogy Jonh Elder Robisonnak cseppet sem volt mindennapinak mondható az élete. De nem csak azért volt nagyon érdekes a könyv, mert olvashattunk például a hangmérnöki munkájáról, vagy láthattuk, hogy hogyan tervezte meg, majd készítette el a Kiss együttes híres robbanó-füstőlő gitárjait, vagy, hogy miként igazodott el a grupiktól és drogoktól hemzsegő zenészvilágban, hanem azért, mert mindezeket a dolgokat egy Asperger szindrómával élő ember szemén keresztül láthattuk. Csodálatos könyv volt ez a küzdelemről az elfogadásról és a szereteről. És azt is megtudhattuk, hogy mi, nem Aspik, milyen logikátlanul is gondolkodunk, és döntünk az élet különféle dolgairól. Mert ha például egy mosógépet, vagy egy kocsit választunk magunknak, azt többféle szempont alapján is megvizsgáljuk, és ez alapján mérlegeljük, hogy megvesszük-e vagy sem, de ha párt kell választanunk magunknak, akkor mit sem törődünk a különféle előnyökkel és ésszerű döntésekkel, ez pedig egy Aspi szemével a legnagyobb logikátlanságnak tűnik. Hát, be kell látnom, van benne valami... :) /Zsófi/
Egy megható történet az amerikai dél 1800-as éveinek elejéről. Valamiért én kifejezetten szeretem a délen, és az ebben a korszakban játszódó könyveket. Biztos az Elfújta a szél indított el ezen az úton. :)
Ez a könyv nagyon elgondolkodtatott engem azon, hogy vajon én mit tettem volna a főszereplő Sarah helyében, egy előkelő déli család sarjaként. Az elején egy kicsit idegesített, úgy éreztem, nem tesz meg mindent, amit megtehetne, nem áll ki az elvei mellett, de a végére rájöttem, hogy ő igenis egy bátor és erős nő volt, aki szembe mert szállni a családjával, és nőként is fel merte vállani a véleményét, ami abban az időben megbotránkoztató dolognak számított. A másik főszereplőnk a rabszolgalány Hetty története,a rabszolgák bensőséges, összetartó világa és mindennapjaik is nagyon megérintettek. /Zsófi/
A nyugalom, a szépség, a felejtés és az emlékezés könyve. A háború borzalmai szemben a természet szépségével. A zen nyugalma, a japánkertek titka. Olvassátok! /Bea/
Nagyon szimpatikus nyomozónővel egy múltbeli szörnyűség és jelenbéli gyilkosságok utáni nyomozás, izgalmakkal, titkokkal és egyéni tragédiákkal. /Bea/
Az ötödik hullám 2. része is hasonló izgalmakat ígér. Bővelkedik akciókban és meglepetésekben. Zseniális! /Bea/
Jonas Jonasson: Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok)
Humor kategóriában mindenképpen megérdemli a Hónap Könyve(i) között a jelenlétet, mert én bizony nagyon jól szórakoztam és sokat nevettem az olvasása közben. Az egész könyv egy nagy vicc, nem kell komolyan venni, egyszerűen csak élvezni kell. /Bea/
Humor kategóriában mindenképpen megérdemli a Hónap Könyve(i) között a jelenlétet, mert én bizony nagyon jól szórakoztam és sokat nevettem az olvasása közben. Az egész könyv egy nagy vicc, nem kell komolyan venni, egyszerűen csak élvezni kell. /Bea/
Igaza volt Zsófinak, nekem nagyon tetszett ez a könyv. Annyira, hogy nálam simán megkapja a 10 pontot. Sok könyvet olvastam már az írótól, de nekem eddig ez tetszett a legjobban. Mert bár könnyed és vicces, mégis nagyon komoly témát jár körül. Számomra kiderült, ami Zsófinak nem, vagyis inkább azt mondom, hogy nekem tökéletesen elég volt annyi, amit kaptam belőle. Nagyon sajnáltam, amikor vége lett, annyira olvastam volna még. Megszerettem benne mindenkit, megértettem mindenki álláspontját. Ami viszont fantasztikus volt benne, az a humor. Nyilván közrejátszott, hogy egy dilis családról szólt, nagyon sok mindenben magunkra, az Anya szerepében magamra ismertem, de régen olvastam olyan könyvet, amin hangosan nevettem. Képzeljétek el a helyzetet: egyedül ülök a szobában a kanapén, olvasok és hangosan nevetek, de annyira, hogy nem bírom abbahagyni. :) /Bea/
Nos...hát egy párat feljegyeztem magamnak olvasásra. Köszi, nagyon jó ajánlások.
VálaszTörlésÖrülünk, hogy sikerült közte kedvedre valót találni. :)
TörlésAzt hiszem, az Audry-s könyvhöz nekem is van hozzáférésem angolul, az ajánlásotokra lehet, hogy adok majd neki egy esélyt! :) A Gyilkos Anders pedig azóta tervben van, mióta megtudtam, hogy lesz ilyen könyv!
VálaszTörlésEgy esélyt mindenképpen megérdemel mindkettő! :)
Törlés