Különvélemény

Új rovatot indítunk, aminek az apropóját két közelmúltban - mindkettőnk által - olvasott könyv adja. 

Általában hasonló az ízlésünk a könyvek terén, de azért vannak kivételek. Én szeretem a disztópiákat, Zsófi nem annyira. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még egyiket sem értékelte sem 10 pontosra, sem túl lelkendezően, és mindig talál benne kifogásolnivalókat szép számmal. Nem szereti azt sem, hogy a disztópiákban általában tizenévesek a főszereplők. 

Az eltérő véleményünk megfogalmazása egyébként még azért is hasznos, hogy saját magunkat is megnyugtassuk, és benneteket is,  ha egy olyan könyvet olvasunk, ami például a molyon nagyon jó értékeléseket kapott, nekünk pedig nem tetszett - vagy akár fordítva - hogy ne aggódjunk ezért, hiszen még családon belül is előfordulnak ilyenek. Máig nem bocsátottam meg például Zsófinak a Marsit. :) Vagy például a Burok sem lett a kedvence, nekem pedig igen. Akkor már el is jutottunk a Különvélemény rovatunk első könyvéhez, ami Az ötödik hullám. Az én értékelésemet itt olvashatjátok, most pedig Zsófi mondja el, hogy miért nem lopta magát a szívébe.

Cselekményleírást tartalmazhat!

Az ötödik hullám

Zsófi: Eddig azt hittem, hogy Anya megbocsátotta már nekem a Marsit, de akkor mégsem... na mindegy, valahogy túlélem! :)

Mint már Anya említette, nem vagyok valami jó viszonyban a disztópiákkal, mert amiket én olvastam, azok nagyjából mind egy sémára épültek.

Nézzük meg közelebbről Az ötödik hullámot: van nekünk egy tizenhat éves szőke leányzónk, van egy rejtélyes földönkívüli anyahajónk, és még rejtélyesebb földönkívüliek, akik különbőző csapásokat szabadítanak az emberiségre.

Történik még egy-két dolog, míg elérünk a könyv mozgatórugójáig. Cassienek ell kell engednie, magára kell hagynia az öccsét, ám ígéretet tesz neki, hogy meg fogja keresni. Aztán nem sokkal később az is kiderül, hogy az agresszív űrlakóink képesek kisajátítani az emberek testét. Itt már eszembe jutott egy kicsit A burok című könyv, de a végső "uram atyám, ez mekorra egy Burok koppintás" felkiáltásom akkor következett be, amikor a történet folyamán kialakult egy bizonyos fajta szerelmi szál. 

A főszereplőnk Cassie pedig elég ellenszenves volt nekem, egy nyafogó kis királylány. Jó, jó, ez egy kicsit lehet durva volt, de akkor is. Elindult, hogy megkeresse az öccsét, útközben megsebesül és amikor felébred egy idegen ágyban, az az első gondolata, hogy hű de szexi keze van annak a fiúnak, aki vele szemben ül. Vagy amikor ugyanez a tetterős fiatalember felajánlja, hogy segít neki megkeresni az öccsét, felesleges hisztibe kezd, hogy nincs szüksége segítségre... nevetséges. Két öcsém van, tudom miről beszélek, ha valaki tud segíteni nekem, hogy kiszabadítsam a testvéreimet, akkor megengedem neki, legfeljebb majd lelövöm, ha hátráltatna, vagy nem lenne tovább rá szükségem.

Azért van pár dolog, ami a könyv számlájára írható, például az űrlények rendkívül cseles hadviselése, és az izgalmas történetvezetés, ami miatt még én sem tudtam lerakni a könyvet.

Azt pedig, hogy miért mindig tizenévesek a disztópiák főszereplői, mégha hümmögök is magamban, megértem, meg hát azért vannak olyan könyvek is a műfajban, amiben nem tizenévesek a főszereplők. De arra is rájöttem, hogy nekem  mindegy kik a disztópiák főszereplői, a műfaj így se, úgy se lesz a kedvencem.

Bea: Akkor most következzék egy kis cáfolat. Ezeket a köröket itthon szóban is le szoktuk játszani, de az néha parázs vitába megy át. :) Az egy sémára épülésekről és a koppintásokról annyit mondanék, hogy akkor az összes sci-fi, amiben UFO, vagy űrlények vannak, koppintás a legelső ilyen jellegű filmről. Lehet, hogy inspirációt jelentett számára A burok, de a disztópiák és földönkívüliekkel foglalkozó könyvek, filmek mind arról szólnak, hogy vagy megmenti valaki a világot, vagy nem, vagy az űrlények győznek, vagy az emberek.  

A szerelmi szálat sem értem miért lenne koppintás, hiszen a regények minimum 90 %-ában van szerelem, miért ne lehetne ebben is. Jó, azt én is leírtam az értékelésemben, hogy Cassie felébredésekor kicsit furának találtam a hirtelen jött vágyakozást, de akár érthető is, mert sokáig volt egyedül, jólesik neki az emberi gyengédség, de ha nem is értem meg, ezt a kis semmiséget én teljesen elnéztem a történetnek. Evan segítségét pedig azért nem akarta elfogadni, mert nem tudta, hogy ember vagy földönkívüli, voltak gyanús jelek, mint tudjuk. Azt pedig, hogy egy egyszerű földi halandó majd a későbbiekben elintéz egy földönkívülit, elég lehetetlen küldetésnek találom. :) De Zsófi már kiskorában is Xéna, a hős lány akart lenni, el tudom képzelni, hogy neki sikerülne.:) (reakció Zsófi részéről: jézusom Anya, Xénát igazán nem lehet a fejemre olvasni, hisz lehettem vagy négy éves...:)

Nekem nem volt ellenszenves Cassie, éppenhogy kemény, határozott, erős jellemnek tartottam. 

Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Zsófi bejegyzését a könyvről itt olvashatjátok.

Bea: Zsófi jókat nevetgélt a könyv olvasása közben, egyes részeket lelkesen mesélt a tesóinak. Így azt gondoltam, hogy ez a könyv sokkal jobban fog nekem is tetszeni. De nem így volt, bár azt meg kell mondanom, hogy eléggé ellentétes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Voltak olyan részei, amikor 5 pontot adtam volna a könyvre és volt olyan, amikor 10-et. Amiért 10-et az az, hogy olvasmányosan, jó stílusban van megírva, olvastatta magát, pár óra alatt végeztem vele.  Helyenként igazán jól szórakoztam, nevetgéltem. 

Amiért pedig  5 pontos, az az, hogy bizony volt olyan rész is, amit untam, nem találtam érdekesnek. A szereplők abszolút távol maradtak tőlem, még Greg is. Sőt, Greg eléggé idegesítő figura volt, persze ez nem ér pontlevonást, hiszen ő ilyen volt és kész.  De ettől még valahogy közelebb kerülhetett volna hozzám, sajnálhattam volna, utálhattam volna. Bár ha jól belegondolok mégiscsak kiváltott belőlem valamiféle érzelmet, idegesítő volt. 

Nem értettem a barátságát Earl-el, bár igazából szerintem ő maga sem. Az is rendben van, hogy az édesanyja erőltette rá, hogy látogassa meg Rachelt, de ebben a kapcsolatban, barátságban (?) sem éreztem semmi energiát, érzelmet. Vagy éppen ez volt a cél, hogy a kapcsolat semmilyenségét érezzem? Rachel sem volt sem szimpatikus, sem ellenszenves, egyszerűen csak volt. Talán, ha közelebb kerül hozzám...

Megértem, hogy egy önbizalomhiányos, vagy éppen önmagát kereső kamaszt akart ábrázolni az író - valószínűleg -, de éppen ezért több érzelmet is kiválthatott volna belőlem. Néha olyan idétlennek éreztem. Zsófi erre biztos azt fogja mondani, hogy az is volt, vagy az is akart lenni. Nem tudom, de ha pontoznom kellene akkor 7 és 8 pont között tanácstalankodnék. Ha nekem szegezné valaki a kérdést, hogy tetszett-e a könyv, azt válaszolnám, hogy nem annyira.

Zsófi: Attól függetlenül, hogy nekem tetszett a könyv, Anya véleményét is megértem.

Greg olyan volt amilyen, én se kedveltem őt annyira, de ugyanúgy, mint Earl, nagyon szórakoztató figura volt. Rachellel való kapcsolatában tényleg nem volt semmi energia, vagy érzelem, de nem is akart benne semmi lenni, én nem is vártam, hogy legyen.

Az biztos, hogy ez a könyv nagyon egy megosztó olvasmány.

Talán azt hittem, hogy Anyának jobban fog tetszeni, de azért nincs harag. :)

Mindenesetre a filmre én már nagyon kíváncsi vagyok.