Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Gyilkos-Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása  egy hotelnek álcázott kuplerájban, teljesen új irányt szab a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika menetének.

A regényben "nem szokványos" pénzkereseti lehetőségek után kutat az első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást, utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül újrafazonírozzák a Mikulást, s közben - ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszoktuk - folyton menekülnek valakik elől, közbenh milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek, s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival. 

Ez a könyv egy fergeteges komédia, nem hétköznapi humorral fűszerezve. Jonas Jonasson könyve végig tele volt fekete humorral, abszurd szereplőkkel, még abszurdabb helyzetekkel egy csöppet sem hétköznapi történetben. Úgy gondolom Guy Ritchie nagyszerű filmet készíthetne belőle, szinte végig filmszerűen láttam magam előtt az eseményeket és a szereplőket. Remekül szórakoztam olvasás közben, az a fajta humor ez, ami végig jelen volt a könyvben, nemcsak néha-néha előfordult, és akkor nevethettem egyet, hanem a történet egészét szinte mosolyogva olvastam. 

Adva van három főszereplőnk: Gyilkos-Anders, a Recepciós, akinek azért van becsületes neve is, Per Persson, és a Lelkésznő, aki a Johanna Kjellander nevet viseli. Az egyik a naív, a másik a butácska, a harmadik a ravasz. Hogy melyik-melyik, azt most nem árulom el. Egy óvatlan pillanatban összekapcsolódik először csak kettőjük élete, de aztán hamarosan már hárman alkotják a csoportot. Azt a csoportot, amelyben az egyik ravasz tervet eszel ki, miközben az apját szidja,  a másik sok pénzt lát maga előtt, miközben a nagyapjára haragszik és a harmadik, aki áttér a sörről az úrvacsorai borra, és nem akarja többet a régi foglalkozását űzni. 

A történet lendületes, pörgő cselekményű, mert állandóan jár valakinek az agya, hogyan lehetne a vállalkozásukat elindítani, hogyan lehetne még több pénzre szert tenni, de közben már menekülniük is kell, amiben nagy szerepet kap egy lakókocsi és két bőrönd, egy piros és egy sárga. Jótékony adományok is kerülnek bizonyos helyekre, igaz az összeg sosem kerek, mert ebben a történetben valaki viszont nem tud rendesen számolni. 

Gengszterek, fegyverek, bérgyilkosok, rengeteg bor, lakókocsi, és a mai kor vívmánya, egy rajongói oldal is segíti a történetet és hőseinket. A mosolygás mellett azért néha haragudtam a szereplőinkre, kettőjükre a kapzsiságukért, a harmadikra pedig azért, mert nem értettem hogy lehetett olyan hülye, hogy nem vett észre semmit.

A történet mindig meghökkentően kanyarodott egy váratlan irányba, a vége is teljesen méltó volt  Gyilkos-Anders és barátaihoz, meg azokhoz is akik nem azok. Igazából, ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy ki Gyilkos-Anders barátja. És azt is, kik azok, akik nem azok. :)

Nagyon tetszett ez a fajta abszurd humor, mégha nem is tudtam ezt igazán magamról. Semmi komolyat ne várjunk ettől a könyvtől, még akkor sem, ha az emberi butaságról, naivitásról, álnokságról, barátságról, szeretetről, családról akar sugallni dolgokat. Persze minden embernek a boldogságkeresés, majd megtalálás a célja, így volt ez ebben a regényben is, mert miközben fura szereplőink vállalkozást vállalkozásra halmoztak, adományt adtak adomány után, lakókocsikban járták az országot, menekültek a lóvátettek elől, majd különváltak, aztán ismét találkoztak, egyszercsak jött egy Mikulás, aki által mindannyian boldogok lettek. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

9/10

Bea