Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel a kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket.

Egy nap az anyukája ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel. 

Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak. Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedemeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nemcsak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében.

Először is van Greg,  aki már a legelső oldalakon leszögezi, hogy:

„Mindenesetre egyvalamit szeretnék még tisztázni, mielőtt belekezdünk ebbe az iszonyatosan ostoba könyvbe. Arra már, ha jól sejtem, mindenki rájött, hogy egy rákos lányról szól. Esélyes, hogy sokan azt gondolják: "Király! Ez egy bölcs és éleslátó történet lesz szerelemről, halálról és felnövésről. Valószínűleg végig fogom bőgni. Annyira izgulok." Ha ez az idézet hitelesen reprezentálja valaki gondolatait, legjobb lesz, ha megpróbálja begyömöszölni a könyvet egy kukába, és elrohan. Mert a következő a helyzet: abszolúte semmit sem tanultam Rachel leukémiájából.”

Hát igen, ez Greg. Persze még mindig gondolhatjuk azt, hogy na ja, majd meglátom én, hogy mi lesz a könyv végén... Azonban én előre szólok, ha valaki így lát neki a könyvnek és nem fogadja meg Greg tanácsát, akkor csalódni fog.

Na szóval van Greg, akinek van két húga, egy Cat Stevens nevű macskája, egy furi dolgokat evő, szórakozott professzor minősítésű apja és egy határozott, van amikor zsarnoki fellépésű anyja, de rá majd még később visszatérünk.

Greg nagyon jól kidolgozta a maradj láthatalan, ne lógj ki sehonnan középiskolai túlélő programját. E terv felvázolása közben, nagyon jól szórakoztam, és később még sokszor hangosan felnevettem olvasás közben Greg mindenféle sztorijain, és beszólásain. Jó, elismerem, hogy nem mindig kedveltem és néha lehetett volna kedvesebb (igen, igen, ahelyett, hogy őszinte volt), de nagyon jól elszórakoztatott (és egyébként engem néhol a stílusa emlékeztett a névrokonára, Mr. Ropi Greg Hefley-re is, valamiféle tinédzser kiadásban).

Van még nekünk Earl, Greg legjobb (és egyben egyetlen) barátja, akinek van egy nagyon zűrös családja, és egy Greggel közös hobbija, a furcsa filmek készítése. Ja, Earl már elég régóta dohányzik, plusz imád fura dolgokat enni Greg apjával.

Ő lehet, hogy először nagyobb tahónak tűnik, mint Greg, de egyébként később meglátjuk, hogy egy jobb ember.

Aztán van még Rachel, aki leukémiás lesz, és persze ott van Greg anyukája, aki ráveszi Greget, hogy kezdjen el barátkozni Rachellel. Abszurd egy helyzet. 

Igazából Olivia Cooke-on keresztül akadtam rá erre könyvre, vagyis igazából először a filmre. Ugyanis ő is játszott a Bates Motelban és abban nagyon megszerettem. Így rábukkantam a filmre, aztán a könyvre, és aztán pedig arra, hogy hamarosan ki fogják adni magyarul is, a kedvenc (és egyben egyetlen) könyvtáram pedig hamar be is szerezte.

Nagyon kíváncsi voltam  a könyvre, mert a fülszöveget elolvasva úgy tűnt, hogy ez nem egy szokványos történetnek ígérkezik. És ilyen téren nem is csalódtam benne, sőt igazából semmilyen téren nem csalódtam benne. A könyvben egyáltalán nem jut központi szerep Rachelnek, a betegségének, egyszerűen csak van Rachel, akivel Gregnek felsőbb utasításra barátkoznia kell, úgy, hogy korábban nem igazán volt közelebbi kapcsolatban vele.  Épp, hogy csak köszöntek egymásnak. Nagyon egy furcsa helyzet volt ez szerintem, és ha Greg nem is tett meg mindent, azért próbálkozott.

Greg stílusa (vagyis hát, az íróé) teszett, nagyon sokat nevettem, és igen, ilyenkor elgondolkoztam, hogy én egy ilyen történeten nevetek, de véleményem szerint ez a könyv tényleg nem Rachelről és a leukémiáról szólt. Hanem inkább Gregről, a bizonytalan és egy kicsit zárkózott fiúról, a fura családjáról, a még furább Earl-ről, na meg az überfura filmjeikről és arról, hogy Greg megpróbálja Rachelt felvidítani több-kevesebb sikerrel. 

Atyavilág, jó hosszú lett ez a bejegyzés! Szóval, mindent összevetve, nekem tetszett ez a fura könyv,  a különleges szereplőivel és az érdekes és szokatlan történetével együtt.

A végén egy kicsit hümmögtem, hogy akkor most tényleg ez lett a vége, csak ennyi, de a való életben sem minden vég tragikus vagy éppen happy end.

9/10

U.i.: A filmre nagyon kíváncsi leszek, de megvárom vele Anyát, míg ő is elolvassa a könyvet,  kíváncsian várom, hogy fog tetszeni neki. :)

Zsófi