Ezeket néztük a héten #8

Star Wars I. Baljós árnyak

A fiúk egyszer szóvá tették, hogy én még nem is láttam az első három Star Wars részt, azaz a három új részt. Én bizonygattam, hogy láttam, meséltem belőle nekik egy pár részletet, de azért rávettek, hogy szépen, lassan nézzem meg velük mégegyszer, annyira már biztos úgysem emlékszem rá. Beleegyeztem, így hát elkezdtük a Star Wars maratont. Rá kellett döbbennem, hogy tényleg nem láttam egyben, egészben a filmet!!!  A fiúk nagy Star Wars-fanok, apukájukkal együtt, így rengeteg alkalommal nézték már meg az összes részt. Én meg dolgom végezvén jövök-megyek, egyik szobából ki, másikba be, így történhetett, hogy nagyszerűen tudtam idézni egyes részeket, de a teljes film hiányzott a fejemből. 

Tetszett, látványos volt, izgultam is, és nevettem is. Kedvencem Jar-Jar Binks volt és bár nem sokat szerepelt benne, de bírtam C3PO-t is. /Bea/

Star Wars II. Klónok támadása

Sikerült a 2. részt is megnéznem a héten.  Nagyon látványos rész volt ez is, szerintem erre egyik résznél sem lehet panasz. A fiúk szakértő irányításával nézhettem ezt a részt, időnként magyarázták a jeleneteket, tudatosították, hogy az éppen kicsoda. Nem gondolják ők, hogy fogyatékos vagyok, csak mégis, jobb Anyát úgy negyedóránként képbe helyezni, ha esetleg elfelejtett volna valamit. Vagy éppen nem ismerem meg Obi Wan Kenobit, aki ebben a részben már rövid hajjal, férfiasabban szerepel. :D (Tudod, Anya, ez Obi Wan Kenobi:)) Szóval a fiúk folyamatosan hozzátették a magukét, aranyosak voltak. Mondjuk az egy kicsit zavaró volt, amikor Bence és Titi egymással beszéltek meg bizonyos dolgokat, annyira belemerültek, hogy abba sem akarták hagyni, párszor rájuk kellett szólnom, hogy így nem hallom, és akkor majd megint magyarázhatnak. :) Nagyon izgin fejeződött be ez a rész, olyannyira, hogy rögtön bele is kezdtünk a 3. részbe, de azt még nem fejeztük be. /Bea/

Zsófi: Anyával egyébként elég fárasztó Star Warsot nézni....olyan kérdéseket tesz fel, hogy csak na, de a fiúk nagyon türelmesek.

A családi Star Wars nézésünk a következő képpen zajlik az én szememmel:

- Anya feltesz egy elég lehetetlen kérdést, mint például, hogy Shmi Skywalkerrel mit csináltak a buckalakók, amire ugye nincs válasz, mert nem tudjuk pontosan, de erre a fiúk egyórás előadásba kezdenek, ami a végén átmegy egy már teljesen más témájú, végeláthatatlan Star Warsos eszmefuttatásba...

- Na ekkor lép színre Apa, a "hát mondjuk ezt a jedit nem tudom, hogy intézték el ilyen könnyen" és a Star Wars paródia - vicc szerű mondataival. De aztán ő is bekapcsolódik a fiúk már korábban megkezdett eszmefutattásába, aminek az éppen nézett részhez nagyon kevés köze van.

- És ekkor jövök én, hogy fogják már be a szájukat. :)

A csodálatos Pókember (2012)

Csak nem azért nézek Pókember-filmeket, mert annyira tetszett a harmadik rész? Hát nem, hanem azért mert van egy Pókember és egyéb szuperhős mániás kisöcsém (aki, megjegyzem, eddig mindig félt a pókoktól, most már pedig azt mondja nem fél tőlük). A múltkor már írtam, hogy mi nem nagyon vagyunk nagy szuperhős fanok Bencével, ami végül is nem teljesen igaz, mert az X-Men filmeket és a rajzfilmet is nagyon szerettük, de hát ők nem is szuperhősök, hanem mutánsok. Ha már Anya a Különvéleményben lerántotta a leplet a négyéves kori Xéna rajongásomról, akkor elárulom, hogy alsós koromban az X-Menek közül elképesztően rajongtam Vadócért, de így visszagondolva, fogalmam sincs, hogy miért pont azt a lányt választottam aki nem érhet senkihez, anélkül, hogy meg ne ölné őket,  a sok más menő képességgel rendelkező mutáns lány közül.

De térjünk vissza Pókemberre. Titi azt mondta, hogy a harmadik rész után szívesen megnézné az elsőt is, én meg akkor azt gondoltam, hogy tegyünk próbát ezzel az újabb verzióval, mert láttam, hogy Emma Stone és Rhys Ifans is játszik benne. Hát Rhys Ifans egy gyíkember volt, Emma Stone-nak pedig rettenetes volt a magyarhangja. Nem tudom, ilyenkor mi üthet a szinkronrendezőkbe... /Zsófi/

Pókember (2002)

Végül nem menekülhettem a régi Pókember elől sem. :) Toby Maguire nekem sokkal szimpatikusabb és mókásabb Pókember volt, mint Andrew Garfield. De Kirsten Dunst, vagyis Mary Jane Watson nagyon kikészített, szerintem egyáltalán nem jó szuperhős barátnő alapanyag, ám én hiába puffogtam, a fiúk nem nyilvánítottak véleményt, úgyhogy úgy sejtem, nekik semmi bajuk nem volt vele... /Zsófi/

And Then There Were None - Tíz kicsi néger (2015)

Végre már megnéztem ezt a filmet is. 

Az első rész nagyban azzal telt el, hogy találgattuk miben is láttuk már a szereplőket korábban, és egy pár színész szintén egy másik Agatha Chistie filmből volt ismerős. 

De sajnos, ahogy azt találgattuk, hogy a bizonyos szereplőket mi hogy képzeltük el a könyvben, rá kellett jönnöm, hogy bizony rám férne egy újraolvasás, amit minél hamarabb meg is fogok ejteni. 

Volt egy-két apró változtatás az eredeti cselekményhez képest, de egyáltalán nem olyan nagy dolgokról volt szó, szóval egyiknél sem fogtuk a fejünket, hogy "áá ezt minek kellett megváltoztatni". A szereplők is nagyon rendben voltak, a táj és a ház pedig gyönyörű volt. A Philip Lombardot játszó Aidan Turner pedig nagyon szívdöglesztő volt, a tesóm mondta, hogy neki ismerős valahonnan, mire kiderült, hogy már a Hobbitban is láttuk törpként. Ő játszotta Kilit, hát akkor valahogy nem tűnt fel, hogy milyen egy fess törplegény. :)

Nekünk talán egy kicsit komorabb és sötétebb volt a hangulata, mint a könyvnek, de ez nem volt baj. 

Jó kis film, vagyis mini-sorozat adaptáció volt ez, még így is, hogy tudtuk mi lesz a végén. /Zsófi/