Ezeket néztük a héten #6

Egy kellemes családi film, egy nem annyira jó és egy egész jó sci-fi plusz egy kis filmes vonatkozású személyes - ezeket néztük a héten. 

Leharcolt oroszlánok (2003)

Ez a film nagyon jó volt. A snitt.hu -n böngészgetve találtam.  Egy tizenéves fiúról szólt, akit a hanyag és ellenszenves anyja lepasszol a két dilis nagybácsihoz.

A dilis, sok pénzt rejtegető  nagybácsik szerepében Michael Caine-t és Robert Duvallt láthattuk. Kellemes és tökéletes kikapcsolódást nyújtó családi film volt kutyákkal, oroszlánokkal és egy malaccal, no meg persze vicces helyzetekkel és kalandokkal. A fiú szerepében Haley Joel Osment-t láthattuk, kicsivel idősebben, mint a Hatodik érzékben. Ez a film is a sokszor nézhető kategóriába tartozik.

Az asztronauta (1999)

Már A Marsinál is írtam a magyar címfordítók legendásan híres kreativitásáról (amikor is A Marsiból Mentőexpedíció lett), de most ezzel a filmmel még jobban bebizonyították, hogy ők igenis tudnak valamit, ugyanis a film eredeti címe az volt, hogy Az asztroanuta felesége, magyarul ebből lett csak simán Az asztronauta....hát én nem nagyon értem ezt :), főleg, hogy a filmnek tényleg az asztronauta felesége volt a főszereplője.

Egyébként először örültem mikor rátaláltam a filmre, sci-fi is, Johhny Deep is játszik benne, 90-es évekbeli is (van sok más kedvenc sci-fi filmünk ebből az időszakból).

De aztán egy nagy csalódás lett belőle, engem igazából egy Rosemary gyermeket vár - földönkívüli kiadásban történetre emlékeztetett a film. Vagy egy elnyújtott, harmadosztályú X-akták részre, csak persze Scully és Mulder nélkül. Nem volt valami jó, az a lényeg.

U.i.: viszont az X-akták új évadját azt nagyon várom már! :)

Az emlékmás (2012)

A film régi változatát én nem láttam, de ez tetszett. Mi alapból nagyon szeretjük a Philip K. Dick filmadaptációkat. Ez egy jövőben játszódó, lövöldözős, verekedős, amnéziás jó kis történet volt. Egyvalamit sajnáltam csak benne, hogy Bill Nighy olyan hamar meghalt.

Férfibecsület (2000)

Szívszorító film az emberi egyenlőtlenségekről, a kitartásról, az elhatározás erejéről. 

A történet egy színesbőrű búvárról szól, illetve a búvárrá válásának kemény történetéről. 

Mindamellett, hogy nagyon megható film volt, egyben érdekes is, mert megmutatta az 50-es évekbeli mély tengeri búvárkodást, ami azért elég ijesztő és valljuk be kezdetleges is volt. Ami még plusz pont a filmnek, az Robert de Niro, aki kedvenc színészünk. 

Szakadt függöny (1996)

Menekülés Kelet - Berlinből Hitchcock módra. Nagyon meglepődtünk, mikor láttuk, hogy a film 1965-ben játszódik, mert eddig még nem néztünk ilyen késői Hitchcockot, de végül is jó volt, még ha láttunk már jobbat is tőle.

Forever (2014-2015)

Még csak egy részt néztünk meg belőle, így csak annyit mondhatok, hogy ígéretesnek tűnik, mindenképpen folytatjuk.

Személyes, filmekhez köthető hírek: 

Filmnézés közbeni munkám eredménye:

Anyával szeretjük a kellemeset vegyíteni a hasznossal, így általában kötögetni szoktunk filmnézés közben /kivéve,   ha a film feliratos,  olyan szupernők nem vagyunk,  hogy egyszerre kössünk és olvassunk.:) Bár megjegyzem,  nem is lenne rossz. :)./ Persze a fiúk legtöbbször morognak ránk, mert ha kötünk, akkor egy kis lámpának égnie kell, sőt néha nem is engedik meg, hogy felkapcsoljuk. Ilyenkor Anyával tüntetőleg inkább olvasunk és legközelebb már éghet is a lámpa. :)

És íme itt van a Sherlock harmadik nézésének (igen harmadik, mert mi hiába szóltunk Anyának és Apának, hogy jöjjenek, mert ez nekik tetszene, nézzük egyszerre, nem jöttek, még jó, hogy a Sherlockot többször is meg lehet nézni...) eredménye: ez a szigorúan otthoni használatra szánt, maradék fonalakból készített, egy kicsit ormótlan, de nagyon jó meleg pulcsi, amit most Apának készítek. Tavaly már csináltam magamnak egyet rózsaszín-kék-lila maradékfonalakól, és szinte az egész decembert és novembert abban vészeltem át (kivéve azt az időt, amikor ki kellett mosni). 

Kontaktlencsék háborúja

A múlt év vége felé szemüveges lettem, mert rájöttem, hogy elég rosszul látok távolra. Ezt meg is erősítettük egy szemvizsgálattal, ahol kiderült, hogy szemüvegre van szükségem. Igen ám, de ekkor jött az ötletünk, hogy az új Star Wars-ot mindenképpen moziban szeretnénk megnézni, 3D-ben természetesen, és akkor a homlokomra csaptam, hogy velem most mi lesz így akkor. Persze jöttek az ajánlatok, hogy majd a 3D-s szemüveget ráteszem a sima szemüvegre, de inkább rendeltünk egy csomag kontaktlencsét. Amikor megjött gyorsan ki is bontottam és Anyával, aki egyébként már egy kontaktlencse veterán, nekiláttunk berakni.

Az biztos, hogy én egyszerűbbnek gondoltam ezt az egészet, főleg ahogy láttam Anyát ahogy csak úgy egyszerűen ki-be pakolja a lencséjét. A sikertelen próbálkozások közepette nagyon elkeseredtem, már-már fel is adtam a dolgot. (Anya eközben, hol megsajnált, hol már nagyon idegesítőnek talált, de végig nagyon kitartó volt, mégha láttam is az arcán, hogy valami olyasmi járhat a fejében, "hogy ezt nem hiszem el, azért ez nem ilyen bonyolult). Aztán újból nekiláttam, a berakás egész tűrhetően ment már, de a lencse kivétele nem volt még elég elegáns (jó, igazából fájdalmas és veszélyes volt). Elhatároztam magamban, hogy mindennap háromszor fogok próbálkozni a ki- és berakással. Pár nap után Anya azonban csak egyre szűkítette le az engedélyezett próbálkozások számát, mert mind a két szemem piros volt egész nap, mint egy nyúlnak   és egy kicsit már fájt is az egyik szemem, a szemhéjam is lehorzsolódott. De a lényeg az, hogy berakni már sikerül, kivenni meg mindig muszáj lesz így vagy úgy. Ma fogjuk megnézni az Ébredő erőt, ajánlom, hogy nagyon jó legyen, mert én igazán megszenvedtem érte! :)

Zsófi